Az Alaptörvény „fogyatékosság” esetére támogatásra jogosultságot ír elő. Ebbe beletartozik a kommunikációs károsodás is, ha az a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt súlyosan korlátozza vagy gátolja – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1223/2022. számú, jogalkotói mulasztást megállapító határozatában.
Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem szabályozta a tartósan vagy véglegesen fennálló, önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szoruló kommunikációs fogyatékossággal élő (beszédfogyatékos) személyek fogyatékossági támogatására való jogosultságának feltételeit.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó kommunikációs képességét korlátozó betegségben szenved, amelyre tekintettel fogyatékossági támogatás iránti kérelmet nyújtott be az illetékes kormányhivatal járási hivatalához, amely a kérelmét elutasította. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, de a keresete ott is elutasításra került. Az indítvány szerint a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 1. § (2) bekezdése sérti az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a beszédfogyatékossággal élőket a többi fogyatékossági kategóriával összehasonlítva hátrányosabb helyzetbe hozza. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott bírósági döntés és a kormányrendelet hivatkozott rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy
az Alaptörvény „fogyatékosság” esetére támogatásra jogosultságot ír elő. Ebbe beletartozik a kommunikációs károsodás is, ha az a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt súlyosan korlátozza vagy gátolja.
Nincs olyan ok, amely az ilyen fogyatékossággal rendelkező személyek fogyatékossági támogatásra való jogosultságát automatikusan, az állapotuk tényleges vizsgálatának lehetősége nélkül, teljes mértékben kizárja, jóllehet ezen személyek támogatására jelenleg (többek között a támadott kormányrendeleti rendelkezés miatt) valójában nincs támogatási forma. Ez nem egyeztethető össze az Alaptörvény egyenlőségi klauzulájával.
A szabályozás hiányossága hátrányos megkülönböztetést eredményez az egymáshoz képest hasonlóan súlyos állapotban, és ezáltal az állapotuk vonatkozásában összehasonlítható helyzetben lévő fogyatékossággal élő személyek között.
Az Alkotmánybíróság ezért hivatalból eljárva megállapítja, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy
a jogalkotó nem szabályozta a tartósan vagy véglegesen fennálló, önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szoruló kommunikációs fogyatékossággal élő (beszédfogyatékos) személyek fogyatékossági támogatására való jogosultságának feltételeit.
Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2023. december 31. napjáig tegyen eleget.
