Az, hogy ki, milyen esetben hivatkozhat adótitokra, vagyis az adótitok megtartásának az őt terhelő kötelezettségére, a közérdekű adatigénylés teljesítésének megtagadásakor, jogalkalmazást érintő kérdés – szögezi le az Alkotmánybíróság II/1859/2016. számú, utólagos normakontrollt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 127. § (2) bekezdése és (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
A támadott rendelkezések szerint „(2) Adótitoknak minősül különösen a) az államháztartás alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, jóváírás, b) az adózó által törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás, vagy c) az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.” „(8) Nem minősül adótitoknak a nemzeti vagyont kezelő, azzal gazdálkodó adózó esetében a (2) bekezdés szerinti a) adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, b) támogatás, és c) felajánlott adó vagy adóelőleg adóévben összesített mértéke.”
Az indítványozó országgyűlési képviselők álláspontja szerint a támadott rendelkezések kiterjesztik a magántitkot, a magánszférához való jogot a közszférában a nemzeti, állami, önkormányzati vagyonnal rendelkező szervezetekre és személyekre. A jogalkotó tehát nem differenciál az adózók között az adótitok fogalma kapcsán aszerint, hogy a magánszféra vagy az állami, illetve önkormányzati szféra szereplője. Az adótitok fogalma ezáltal kiterjed a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatokra, ezért a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvényben foglalt közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
az, hogy ki, milyen esetben hivatkozhat adótitokra, vagyis az adótitok megtartásának az őt terhelő kötelezettségére, a közérdekű adatigénylés teljesítésének megtagadásakor, jogalkalmazást érintő kérdés.
Ennek során a támadott adótitok-szabályok az Alaptörvény megfelelő előírásaival összhangban értelmezhetők. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata absztrakt normakontroll eljárásban az, hogy feltételezett konkrét tényállásokhoz, feltételezett jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja úgy, hogy ezek az indítványban nem jelennek meg kellő határozottsággal. A jogalkalmazás szempontjából a törvény a lényeges tartalma szerint ugyanis (a példálózó felsorolás beiktatásával) kizárólag csak azt a joggyakorlatban vitássá tett jogértelmezési kérdést döntötte el törvényalkotás útján, hogy általánosságban az adótitok fogalma alá tartoznak-e az adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, meghatározott célra nyújtott támogatás vagy felajánlás adatai. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
