Pénzmosás elleni irányelv: érvénytelen az azt előíró rendelkezés, hogy a lakosság bármely tagja minden esetben hozzáférjen a tagállamok területén bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz. A Charta által biztosított jogokba való, ezen intézkedéssel történő beavatkozás nem korlátozódik a feltétlenül szükséges mértékre, és nem arányos az elérni kívánt célra tekintettel – áll az Európai Unió Bíróságának C-37/20. és C-601/20. számú egyesített ügyekben (Luxembourg Business Registers és Sovim) hozott ítéletében.
Egy 2019-ben elfogadott luxemburgi törvény a pénzmosás elleni irányelvvel összhangban létrehozta a tényleges tulajdonosok nyilvántartását, továbbá a bejegyzett jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó számos információ e nyilvántartásba való bejegyzéséről és abban való megőrzéséről rendelkezik. Ezen információk egy része a nyilvánosság részére, többek között az internet révén hozzáférhető. E törvény annak lehetőségéről is rendelkezik, hogy a tényleges tulajdonosok kérjék a Luxemburg Business Registers-től (LBR), a nyilvántartás vezetőjétől, hogy bizonyos esetekben korlátozza az ilyen információkhoz való hozzáférést.
Ezen összefüggésben a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) előtt két kereset van folyamatban, amelyeket egy luxemburgi társaság, illetve e társaság tényleges tulajdonosa indított, és amelyekben sikertelenül kérték, hogy az LBR korlátozza a lakosságnak az őket érintő információkhoz való hozzáférését. Mivel úgy ítélte meg, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala az érintett tényleges tulajdonosok alapvető jogai sérelmének aránytalan kockázatával járna, e bíróság több előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést intézett a Bírósághoz a pénzmosás elleni irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezése kapcsán és a tekintetben, hogy e rendelkezések érvényesek-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) fényében.
A nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletében megállapítja, hogy
a Chartára tekintettel érvénytelen a pénzmosás elleni irányelv azt előíró rendelkezése, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság bármely tagja minden esetben hozzáférjen a területükön bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz.
A Bíróság álláspontja szerint a lakosság tagjainak a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való hozzáférése a Charta 7., illetve 8. cikkében biztosított,
a magánélet tiszteletben tartásához, illetve a személyes adatok védelméhez való alapvető jogokba való súlyos beavatkozásnak minősül.
A nyilvánosságra hozott információk ugyanis potenciálisan korlátlan számú személy számára teszik lehetővé, hogy információkat szerezzenek a tényleges tulajdonos anyagi és pénzügyi helyzetéről. Ezenkívül az érintett személyeket a személyes adataik esetleges visszaélésszerű felhasználása folytán érő lehetséges következményeket súlyosbítja az a tény, hogy miután ezeket az adatokat a lakosság rendelkezésére bocsátják, azok nem csupán szabadon megtekinthetők, hanem meg is őrizhetők és terjeszthetők.
A fentiek alapján a Bíróság rámutat, hogy a szóban forgó intézkedéssel a jogalkotó a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére törekszik oly módon, hogy fokozott átláthatóság révén a fenti tevékenységeket kevésbé szolgáló környezetet hoz létre. Álláspontja szerint a jogalkotó ily módon olyan közérdekű célt követ, amely igazolhatja a Charta 7. és 8. cikkében kimondott alapvető jogokba való, akár súlyos beavatkozásokat is, és hogy a lakosságnak a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való hozzáférése alkalmas arra, hogy hozzájáruljon e cél megvalósításához.
A Bíróság ugyanakkor megállapítja, hogy
az ezen intézkedéssel járó beavatkozás nem korlátozódik a feltétlenül szükséges mértékre, és nem arányos az elérni kívánt célra tekintettel.
Azon felül, hogy a szóban forgó rendelkezések nem kellően meghatározott, és nem kellően azonosítható adatok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét teszik lehetővé, a pénzmosás elleni irányelv által bevezetett rendszer a korábbi rendszerhez képest (amely az illetékes hatóságok és bizonyos szervezetek hozzáférésén kívül bármely olyan személy vagy szervezet hozzáféréséről rendelkezett, aki vagy amely a jogos érdekét igazolni tudja), a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogok jelentősen súlyosabb sérelmének minősül, anélkül hogy e súlyosabb sérelmet ellensúlyoznák azon esetleges előnyök, amelyek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén a régi rendszerhez képest az új rendszerből eredhetnek.
A Bíróság hozzáteszi, hogy azon fakultatív rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk rendelkezésre bocsátását online nyilvántartásba vételhez kössék, és kivételes körülmények között a lakosság ezen információkhoz való hozzáférését érintő eltérésekről rendelkezzenek, önmagukban nem alkalmasak sem a követett közérdekű cél és a Charta 7. és 8. cikkében rögzített alapvető jogok közötti kiegyensúlyozott mérlegelés bizonyítására, sem pedig annak bizonyítására, hogy olyan megfelelő garanciák állnak fenn, amelyek lehetővé teszik az érintettek számára, hogy személyes adataikat hatékonyan megvédjék a visszaélések kockázatával szemben.
