Általánosságban kijelenthető, hogy a hallgatás a magyar joghoz hasonlatosan a német jogban sem minősül akaratnyilatkozatnak (tehát nem érvényesül a qui tacet consentire videtur elv),[1] s ezen megállapítás alól talán legismertebb kivételként a Német Kereskedelmi Törvénykönyv (HGB) által nem szabályozott, de a szokásjog alapján alkalmazandó, kereskedők közötti megállapodásról szóló ún. megerősítő irat („kaufmännisches Bestätigungsschreiben”) szolgál.[2]
Ezen jogi instrumentum lényege abban áll, hogy
az egyik szerződő fél által a másik részére megküldött megerősítő iratot a másik fél haladéktalan ellentmondása hiányában abban az esetben is a szerződés tartalmára nézve mérvadónak kell tekinteni, ha ez egyébként az eredeti szóbeli megállapodás tartalmát hibásan rögzíti.[3]
A megerősítés szó kifejezi, hogy a szerződéskötés, tehát az egymással egyező akaratnyilatkozatok megtétele, a megerősítés megküldése előtt megtörtént és maga az akaratkinyilatkoztatás pusztán a szóban megkötött megállapodás tartalmi elemeinek összefoglalására szolgál.[4]
Elhatárolási kérdések
A kereskedők közötti megállapodásról szóló megerősítő iratnak az ajánlat elfogadásától való dogmatikai elhatárolása e tekintetben kiemelkedően fontos szereppel bír, tekintve, hogy ez utóbbi csupán a szerződést létrehozó elfogadó nyilatkozatként funkcionál. Amennyiben tehát az ajánlat „elfogadása” lényegesen eltér az ajánlattól, akkor a német Ptk. (Bürgerliches Gesetzbuch, továbbiakban: BGB) 150. § (2) bek. alapján – a magyar Ptk. rendelkezéseivel összhangban – nem jön létre szerződés, a nyilatkozat a korábbi ajánlat elutasításának, s ezzel egyidejűleg új ajánlat megtételének minősül.[5]
Az alkalmazás feltételei
Mint az már a bevezetőben említésre került, az általam tárgyalt német szokásjog által akceptált kereskedelmi szokás kizárólag akkor alkalmazható, ha mindkét fél kereskedőnek minősül. Mivel a megerősítő irat dogmatikailag nem egyenértékű a szerződést létrehozó akaratnyilatkozattal, ezért szükséges feltétel, hogy a felek korábban tárgyalásokat folytattak, melynek eredményeképpen – a megerősítő szemszögéből– szóban létrejött a szerződés.[6] A megerősítő irat elküldője tehát szóbeli megállapodás tartalmát kívánja jóhiszeműen – tekintettel a bizonyíthatóságra – írásban rögzíteni. Továbbá szükséges, hogy a megerősítő irat a tárgyalási folyamat lezárását követően rövid időn belül kerüljön megküldésre. Egy esetleges jogvita esetén a megerősítő irat elküldőjének szükséges bizonyítani, hogy az irat ténylegesen megérkezett a címzetthez.
Amennyiben a megerősítő iratban foglaltaknak haladéktalanul nem mondtak ellent, akkor a szerződés tartalmi elemeire nézve irányadóvá válik. A haladéktalan ellentmondásra nincs általános határidő, ez az eset körülményeitől függ, azonban a joggyakorlat alapján elmondható, hogy az egy hétnél később történő ellentmondás elkésettnek minősül.[7]
Megerősítő irat joghatásai
Tehát a korábban említetteket összegezve, amennyiben a megerősítő iratra nem érkezik ellentmondás, akkor a szerződést az abban foglalt tartalommal létrejöttnek kell tekinteni. Amennyiben az irat elküldőjének álláspontjával ellentétben (objektív) még nem jött létre szerződés, úgy a megerősítő irat konstitutív hatással bír, azaz létrehozza a szerződést. Amennyiben a szerződés a szóbeli megállapodás során létrejött, úgy az iratnak deklaratív hatása van, ám ebben az esetben is a szerződés részévé válnak azok a szerződéses klauzulák is, melyek esetlegesen korábban nem képezték a szóbeli megállapodás részét.[8]
Kitekintés
Annak ellenére, hogy a magyar joggyakorlat számára a jelen jogi instrumentum dogmatikai vadhajtásnak, illetőleg testidegennek tűnhet, már az 1875. évi XXXVII. Törvénycikk (Kereskedelmi Törvény) 320. §-a is ekképpen rendelte szabályozni a fent említett jogi helyzetet: “A kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, vagy ez irányában megbizások teljesitésére ajánlkozott, köteles a nyert megbizás vagy ajánlat iránt azonnal nyilatkozni, ellenkezőleg hallgatása az ajánlat, illetőleg a megbizás elvállalásának tekintetik.”
Összefoglalva tehát
a német kereskedelmi partnertől kapott megerősítő irat esetén nem érdemes “struccpolitikát” folytatni, hanem a kézhezvételtől számított lehető legrövidebb időn belül szükséges (írásban) jelezni, hogy a szerződés nem, vagy nem a megerősítésben szereplő tartalommal jött létre.
________________________________________________________________________________
[1] BGB 241a. §
[2] HGB 346. §
[3] Palandt, Ellenberger: Kommentar BGB. Hrsg.: Otto Palandt. 79. Auflage. 2020, S. 447, § 147, Rdnr. 11.
[4] Peter Gauch: Von der konstitutiven Wirkung des kaufmännischen Bestätigungsschreibens, Schweizerische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht. S. 177 ff. 1991. https://web.archive.org/web/20131012233132/http://www.unifr.ch/zrhr/assets/files/Documents/Publikationen/Gauch/Bestaetigungsschreiben%20%28korr.%20SF%2015.6.2007%29.pdf, letöltési idő: 2022.09.26.
[5] MüKoBGB/Busche, 6. Aufl. 2012, BGB § 150 Rn 2 ff.
[6] Repgen, Abschied von der Willensbetätigung: Die Rechtsnatur der Vertragsannahme nach § 151 BGB. Archiv Für Die Civilistische Praxis, 200 (5), 533–564. http://www.jstor.org/stable/40995734 letöltés idő: 2022.09.25.
[7] Kathleen, Jähnichen, Handelsgeschäft / 2.1.2 Schweigen auf ein kaufmännisches Bestätigungsschreiben https://www.haufe.de/finance/haufe-finance-office-premium/handelsgeschaeft-212-schweigen-auf-ein-kaufmaennisches-bestaetigungsschreiben_idesk_PI20354_HI6794996.html letöltés idő: 2022.09.26.
[8]Gauch, Von der konstitutiven Wirkung des kaufmännischen Bestätigungsschreibens In: Schweizerische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht. S. 177 ff. 1991 https://web.archive.org/web/20131012233132/http://www.unifr.ch/zrhr/assets/files/Documents/Publikationen/Gauch/Bestaetigungsschreiben%20%28korr.%20SF%2015.6.2007%29.pdf, letöltési idő: 2022.09.26.
