A gyermekneveléssel töltött, másik tagállamban szerzett időszakokat figyelembe kell venni az öregségi nyugdíj kiszámításakor – szögezi le az Európai Unió Bírósága a C-576/20. számú ügyben hozott ítéletében.
A Bíróság megerősíti azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a nyugdíjat folyósító tagállamnak, ha a kedvezményezett kizárólag ott dolgozott és fizetett járulékokat mind azt megelőzően, mind azt követően, hogy a lakóhelyét azon más tagállamba helyezte át, ahol gyermekneveléssel foglalkozott, figyelembe kell vennie e gyermekneveléssel töltött időszakokat.
CC 1987 novemberében, miután Ausztriában önálló vállalkozói tevékenységet folytatott, Belgiumba költözött, ahol két gyermeket szült, 1987. december 5-én, illetve 1990. február 23-án. Első gyermekének születésétől kezdve gyermekneveléssel foglalkozott, anélkül hogy munkaviszonyban állt volna, nem szerzett biztosítási időt, és nem is részesült ellátásokban a gyermekei nevelése címén. Ugyanez volt a helyzet Magyarországon, ahol 1991 decemberében tartózkodott.
1993 februárjában Ausztriába való visszatérésekor CC tizenhárom hónapon keresztül folytatta gyermekei nevelését, miközben kötelezően biztosított volt, és járulékot fizetett az osztrák szociális biztonsági rendszerben. Ezt követően a nyugdíjba vonulásáig ebben a tagállamban dolgozott és járulékot fizetett.
Miután öregségi nyugdíj megállapítását kérte, az osztrák nyugdíjbiztosítási intézet a 2017. december 29-i határozatában elismerte e jogosultságát. Az Ausztriában gyermekneveléssel töltött időszakokat biztosítási időnek tekintették, és a nyugdíja összegének kiszámításához figyelembe vették. Ezzel szemben azokat, amelyeket Belgiumban és Magyarországon szerzett, nem vették figyelembe.
CC vitatta e határozatot arra hivatkozva, hogy a másik tagállamokban szerzett, gyermekneveléssel töltött időszakokat az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát bevezető EUMSZ 21. cikk alapján biztosítási időnek kell tekinteni, mivel ezen időszakok előtt és után az osztrák szociális biztonsági rendszerben dolgozott és biztosított volt.
A fellebbezési kérelem elutasítását követően CC felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria). E bíróság, mivel kétségei voltak a más tagállamokban szerzett gyermekneveléssel töltött időszakoknak az öregségi nyugdíj számítása során történő figyelembevételét illetően, azt kérte a Bíróságtól, hogy értelmezze a másodlagos uniós jog egy, a jelen ügyben ratione temporis alkalmazandó rendelkezését. Nem zárható ki ugyanis, hogy ez a rendelkezés kizárólagos módon írja elő az e figyelembevételre vonatkozó feltételeket, CC pedig nem teljesíti azokat: abban az időpontban, amikor az első gyermeknevelési időszak megkezdődött, Ausztriában nem gyakorolt munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet.
Ítéletében a Bíróság az ugyanazon személy által különböző tagállamokban szerzett, gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevételét illetően elutasítja e rendelkezés kizárólagos jellegét, és megerősíti, hogy ezen időszakokat a jelen ügyben az EUMSZ 21. cikk alapján figyelembe kell venni.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság megállapítja, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem szabályozza kizárólagosan az ugyanazon személy által különböző tagállamokban szerzett, gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevételét. Az ilyen értelmezés ellentétes lenne az e rendelet által követett célokkal, különösen a szabad mozgásra vonatkozó, az EUMSZ 21. cikkben előírt elv tiszteletben tartásának a biztosítására irányuló céllal, és így veszélyeztetné e rendelet 44. cikkének hatékony érvényesülését.
A tagállam köteles figyelembe venni az ugyanazon személy által különböző tagállamokban szerzett, gyermekneveléssel töltött időszakokat az EUMSZ 21. cikk alapján abban az esetben, ha e személy kizárólag az említett tagállamban dolgozott és fizetett járulékokat mind azt megelőzően, mind azt követően, hogy a lakóhelyét azon más tagállamba helyezte át, ahol az említett időszakokat teljesítette.
Így a Bíróság megállapítja, hogy a tárgyát képező helyzethez hasonlóan elegendő kapcsolat áll fenn a CC által külföldön szerzett gyermeknevelési időszakok és az Ausztriában keresőtevékenység folytatása alapján szerzett biztosítási idő között. Következésképpen e tagállam jogszabályait kell alkalmazni ezen időszakoknak az öregségi nyugdíjnak az említett tagállam általi nyújtása keretében való figyelembevételére és elismerésére.
Ha CC nem hagyta volna el Ausztriát, a gyermeknevelési időszakait figyelembe vették volna az osztrák öregségi nyugdíjának a kiszámításakor. Nem kétséges tehát, hogy a Reichel Albert ítélet alapjául szolgáló ügyben érintett személyhez hasonlóan CC kizárólag azért kerül hátrányos helyzetbe, mert élt a szabad mozgáshoz való jogával, ami ellentétes az EUMSZ 21. cikkel.
