A vámhatóság a vámérték meghatározása során csak akkor köteles megkeresni az EU vagy más tagállamok vámügyekkel foglalkozó szerveit, ha az e szervektől beszerezhető információk szükségesek a vámérték meghatározásához – szögezi le C-187/21 FAWKES ügyben hozott ítéletében az Európai Unió Bírósága.
A Közösségi Vámkódex (2913/92/EGK) értelmében
az importált áru vámértéke főszabály szerint az ügyleti érték. Amennyiben az ügyleti érték nem határozható meg, úgy a vámérték különösen az Unióba irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos vagy hasonló áru ügyleti értéke.
Egy vállalkozás Kínából hozott be az Unió területére különféle textilipari termékeket. A magyar vámhatóság a vállalkozás által a vámérték meghatározása céljából bejelentett ügyleti értéket azonban túlzottan alacsonynak találta, továbbá megállapította, hogy nem lelhetők fel azonos vagy hasonló áruk. Ilyen körülmények között a vámhatóság a Közösségi Vámkódex szerinti szabad módszer alapján állapította meg a vámértékeket, aminek során a nemzeti adatbázisból nyert és a vámkezelés időpontjától számított +/- 45 napos időintervallumon belüli adatokat alkalmazott.
A vállalkozás a vámhatóság határozatát megtámadta a magyar bíróságok előtt azt állítva, hogy az azonos vagy hasonló áruk ügyleti értékének meghatározására irányuló eljárás keretében a vámhatóságnak meg kellett volna keresnie az Európai Unió vagy más tagállamok vámügyekkel foglalkozó szerveit. A vállalkozás szerint emellett a vámhatóságnak figyelembe kellett volna vennie azt a körülményt, hogy az általa vámkezeltetett egyéb áruknak az ügyleti értékét más uniós tagállamok vámhatóságai nem kifogásolták, illetve a vámérték meghatározásánál a +/- 45
napos időintervallumon túlmenő adatokat is meg kellett volna vizsgálnia.
Az üggyel felülvizsgálati eljárás keretében foglalkozó Kúria lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az érintett importált áruval azonos vagy ahhoz hasonló áruk vámértéke kizárólag az adott nemzeti vámhatóság saját vámkezeléseiből eredő adatbázisai alapján határozható-e meg, vagy e vámhatóságnak a vámérték meghatározása céljából meg kell keresnie más tagállamok vámhatóságait is.
A Kúria azt is meg kívánja tudni, hogy a Vámkódex-szel összeegyeztethető-e egy olyan hatósági gyakorlat, amely szerint a vámérték meghatározásakor nem vehetők figyelembe a vámkezelést kérő saját ügyleteihez kapcsolódó, de sem a nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékek.
Végül a Kúria arra is kíváncsi, hogy az azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos vagy hasonló áruk tekintetében az azonos vagy közel azonos időpontra vonatkozó követelmény értelmezhető-e úgy, hogy annak időkerete a vámkezelés előtti és utáni +/- 45 napra korlátozható.
Ítéletében az Európai Bíróság emlékeztet arra, hogy az importált áruval azonos vagy ahhoz hasonló áruk vámértékének meghatározásakor a vámhatóságok kötelesek a rendelkezésükre álló valamennyi információforrást és adatbázist megkeresni a vámérték legpontosabb és a valósághoz leginkább közelítő módon történő meghatározása érdekében (az ítélet 38. pontja).
E kötelezettségnek megfelelően valamennyi vámhatóság köteles az általa kezelt és adatokkal feltöltött nemzeti adatbázist felhasználni, amennyiben ezen adatbázis biztosítja számára a vámérték meghatározásához szükséges adatokat. Ezzel szemben
a vámellenőrzések hatékony és gyors lezárásának követelménye fényében a vámhatóság nem kötelezhető arra, hogy olyan információforrásokhoz vagy adatbázisokhoz való hozzáférésre törekedjen, amelyek nem szükségesek a vámérték meghatározásához (39 és 45).
Ez a helyzet különösen akkor, ha az ezen információforrásokhoz vagy adatbázisokhoz való hozzáférése nem szabad és azonnali, vagy ha az utóbbiakban foglalt adatok nem alkalmasak arra, hogy a vámérték meghatározásáról szóló határozat indokolásában szerepeljenek (39).
Mindazonáltal e megfontolások nem akadályozzák meg a tagállami vámhatóságot abban, hogy az adott ügy körülményeitől függően és a gondossági kötelezettségére tekintettel megfelelő kérelmekkel forduljon más tagállamok vámhatóságaihoz, illetve az Unió intézményeihez és szolgálataihoz a vámérték meghatározásához szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából (56).
Ezután a Bíróság kimondja, hogy
a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem a nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket (65).
Mindennek azonban az a feltétele, hogy egyrészről az e tagállamba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékeket az említett hatóság előzetesen kétségbe vonja, másrészről pedig a más tagállamokba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékek vonatkozásában e hatóság a kizárást a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét befolyásoló tényezőkre való hivatkozással indokolja (65).
Végül a Bíróság megállapítja, hogy a vámérték az áru értékelésével „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk értéke alapján történő meghatározása során
a vámhatóság az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belüli adatok felhasználására szorítkozhat,
amennyiben az értékelendő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk Unióba történő kivitelére irányuló, ezen időszakban teljesített ügyletek lehetővé teszik ezen áruk vámértékének meghatározását (73).
