Amennyiben a vádlott nem fellelhető, távollétében is megtartható a tárgyalás vagy hozható büntetőítélet, ezt követően azonban joga van az ügy érdemi részére vonatkozó tárgyalás újbóli megnyitását kérni. Mindazonáltal e jog megtagadható, ha szándékosan kivonta magát az igazságszolgáltatás alól annak megakadályozásával, hogy a hatóságok tájékoztassák őt a tárgyalásról – szögezi le az Európai Unió Bírósága a C-569/20. számú ügyben hozott ítéletében (Spetsializirana prokuratura).
Bulgáriában IR-rel szemben szabadságvesztéssel büntetendő adóbűncselekmények elkövetése céljából létrejött bűnszervezetben való részvétel vádjával indítottak büntetőeljárást. Az első vádiratot személyesen közölték vele, és IR megjelölte azt a címet, amelyen elérhető. Az eljárás bírósági szakaszának megnyitásakor azonban nem volt fellelhető, így a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária, a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) nem tudta tárgyalásra idézni. Egyébiránt az e bíróság által hivatalból kirendelt ügyvéd nem került kapcsolatba IR-rel. Ezenkívül, mivel az IR-rel közölt vádirat szabálytalan volt, azt semmisnek nyilvánították, és az eljárást megszüntették. Az új vádirat elkészítését és az eljárás újbóli megnyitását követően IR-t ismét hiába keresték, nem volt fellelhető. A kérdést előterjesztő bíróság ebből végül arra következtetett, hogy IR szökésben van, és e körülményekre tekintettel az ügyet távollétében is elbírálhatja.
Mindazonáltal annak érdekében, hogy az érintett személyt megfelelően tájékoztassák a rendelkezésére álló eljárási biztosítékokról, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2016/343 irányelvben (2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv) meghatározott esetek közül melyik eset körébe tartozik IR helyzete, aki az első vádirat közlését követően és a büntetőeljárás bírósági szakaszának megindítása előtt megszökött.2
A Bíróság azt válaszolja, hogy a 2016/343 irányelv 8. és 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy
azon terhelttel szemben, aki az illetékes nemzeti hatóságok észszerű erőfeszítései ellenére sem volt fellelhető, éppen ezért e hatóságok nem tudták tájékoztatni az ügyében tartott tárgyalásról, távollétében megtartható a tárgyalás, illetve adott esetben meghozható a büntetőítélet.
Ebben az esetben
azonban az ítélet közlését követően lehetőséget kell biztosítani e személynek arra, hogy közvetlenül hivatkozzon az említett irányelv által biztosított, új tárgyaláshoz, vagy azzal egyenértékű olyan jogorvoslathoz való jogára, amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének a jelenlétében történő új elbírálását.
A Bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy
e jog megtagadható, ha konkrét és objektív valószínűsítő körülményekből az következik, hogy az említett személy elegendő tájékoztatást kapott ahhoz, hogy tudjon az ügyében megtartandó tárgyalásról, és szándékosan, illetve abból a célból, hogy kivonja magát az igazságszolgáltatás alól, megakadályozza, hogy a hatóságok hivatalosan tájékoztassák a tárgyalásról.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a 2016/343 irányelvnek az új tárgyaláshoz való jog hatályára és terjedelmére vonatkozó 8. cikkének (4) bekezdését és 9. cikkét közvetlen hatályúnak kell tekinteni. E jog azokat a személyeket illeti meg, akiknek a tárgyalására a távollétükben került sor, annak ellenére, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesültek. Ezzel szemben a 2016/343 irányelv által a tagállamok számára biztosított azon lehetőség, hogy a 8. cikk (2) bekezdésében előírt feltételek teljesülése esetén a vádlott távollétében folytassák le a tárgyalást, és a határozatot az új tárgyaláshoz való jog előírása nélkül végrehajtsák, azon az előfeltevésen alapul, hogy a megfelelően tájékoztatott érintett személy önként és egyértelműen lemondott arról, hogy a tárgyaláson jelen legyen.
Ez az értelmezés biztosítja a 2016/343 irányelv céljának tiszteletben tartását, amely a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítésére irányul azáltal, hogy fokozza a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát, továbbá arra, hogy biztosítsa a védelemhez való jog tiszteletben tartását, elkerülve azt, hogy az a személy, aki – jóllehet tájékoztatták a tárgyalásról – egyértelműen lemondott arról, hogy jelenjen legyen a tárgyalásán, a távollétében hozott büntetőítéletet követően új tárgyalás tartását kérhesse, és ily módon visszaélésszerűen akadályozza az eljárás hatékonyságát, illetve a megfelelő igazságszolgáltatást. A tárgyalásról és a meg nem jelenés következményeiről való tájékoztatást illetően a Bíróság pontosítja, hogy az érintett nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az érintett személy részére küldtek-e olyan hivatalos dokumentumot, amely egyértelműen feltünteti a tárgyalás kitűzött időpontját és helyét, valamint abban az esetben, ha meghatalmazott ügyvéd nem képviseli, az esetleges meg nem jelenés következményeit.
Egyébiránt e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e dokumentumot kellő időben kézbesítették-e ahhoz, hogy az érintett személy – amennyiben úgy dönt, hogy részt vesz a tárgyaláson – megfelelően felkészülhessen a védelmére.
Konkrétabban a szökésben lévő vádlottakkal kapcsolatban a Bíróság megállapítja, hogy
a 2016/343 irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag azon az alapon zárja ki az új tárgyaláshoz való jogot, hogy az érintett személy szökésben volt, és a hatóságoknak nem sikerült fellelniük.
Csak akkor tekinthető úgy (a kiszolgáltatott személyeknek a 2016/343 irányelv (42) és (43) preambulum bekezdésében említett különleges szükségleteire is figyelemmel), hogy ezt a személyt tájékoztatták a tárgyalásról, és önként és egyértelműen lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról, ha konkrét és objektív valószínűsítő körülményekből az következik, hogy az érintett személy,
miután hivatalosan tájékoztatták arról, hogy bűncselekmény elkövetésével vádolják, és így tudva, hogy az ügyében tárgyalást fognak tartani, szándékosan elkerüli, hogy hivatalosan tájékoztassák a tárgyalás időpontjáról és helyéről;
az ilyen helyzet a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott esetek körébe tartozik. Ilyen konkrét és objektív valószínűsítő körülmények fennállása állapítható meg többek között akkor, ha az említett személy önként téves címet közölt a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokkal, vagy már nem tartózkodik az általa közölt címen. Egyébiránt annak megítélésekor, hogy az érintett személy tájékoztatásának módja kielégítő-e,
különös figyelmet kell fordítani egyrészt arra, hogy a hatóságok milyen gondosságot tanúsítottak annak érdekében, hogy az érintett személyt tájékoztassák, másrészt arra, hogy az érintett személy milyen gondosságot tanúsított annak érdekében, hogy ezt az információt megkapja.
A Bíróság ezenkívül pontosítja, hogy ez az értelmezés tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében kimondott tisztességes eljáráshoz való jogot.
