Megalapozhat-e jegyzői birtokvédelmet ha “a szomszéd kamezázza” a telkünket? Ha a szomszéd által hozzájárulás nélkül készített felvételen Cirmi és Buksi mellett a gazdi is jelen van? Csorbítja-e a birtoklás jogát, ha személyes képmásunk, ingatlanunk környezete felvételre/rögzítésre/továbbításra kerül? Lehet-e meg nem történt dologra, félelemre birtokvédelmet érvényesíteni? – Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkára írásában a jegyzői birtokvédelmmmel kapcsolatos dilámmákat elemez.
Az állampolgárok egy évben átlagosan 6 ezer kérelmet nyújtanak be a jegyzőkhöz birtokvédelmi eljárás kezdeményezése céljából, ezek nyomán átlagosan 4 ezer elutasító döntés születik, a 2 ezer helyt adó döntés mellett pedig nagyjából 500 keresetlevél érkezik a járásbíróságokra a jegyzői döntések megváltoztatása érdekében. Érdekes adat még, hogy évente 4-500 végrehajtási eljárás indul, vagyis vélelmezhetően vagy igen nagy az önkéntes teljesítések aránya a helyt adó döntések nyomán, vagy ha mégsem, a kérelmezőknek nincs már energiájuk az alapeljárás mellett egy végrehajtási eljárásba is belevágni. Évente átlagosan 2 ezer birtokvédelmi per indul és összesen kb. 8 ezer dologi jogi per a bíróságokon, így látható, hogy a jegyzői birtokvédelem kedvelt védekező és/vagy támadó fegyver a lakosság körében sokszínű problémáik megoldása érdekében és hatalmas terhet vesznek le a bíróságok válláról. A birtokvédelmi ügytípusok között előkelő helyet foglalnak el az állattartással járó zavarások (zaj, bűz, kártevők megjelenése, forgalom megnövekedése), akár haszonállat-tartásról, akár kedvtelésből tartott állatokról beszélünk.
Mivel a jegyzői birtokvédelmi eljárásban a kérelmezőt terheli a bizonyítás kötelezettsége, elég gyakran kerülnek elő fotók illetve videófelvételek a feltételezett birtoksértésről
(bár szagot kétségtelen nehéz videóra rögzíteni és a zaj is elég szubjektív fogalom, függ ezer más dolog mellett attól is, hogy milyen műszaki eszközzel rögzítettük).
Amikor „csak” az állatokat fotózzák-videózzák bizonyítás céljából, még nem merül fel a GDPR hatálya, illetve annak megsértése, hiszen Cirmi vagy Buksi nem lehet érintett adatkezelési szempontból (a közkeletű vélekedéssel ellentétben viszont nem is dolgok, „csak” a dolgokra vonatkozó polgári jogi szabályokat kell rájuk alkalmazni az állatvédelmi szabályokkal kiegészítve).
De mi van akkor, ha a bizonyítékként becsatolt felvételeken már Cirmi és Buksi gazdája is, vagy akár harmadik személyek is feltűnnek? És itt jutunk el az írás fő kérdésfelvetéséhez, miszerint
egy hozzájárulás nélkül készített felvétel valakinek a képmásával megalapozhat-e jegyzői birtokvédelmet vagy inkább más eljárásban orvosolható?
Néhány alapvetést tegyünk meg. A birtokláshoz fűződő jog a tulajdonjog egyik részjogosítványa, hatalom egy ingó vagy ingatlan dolog felett, jegyzői szakaszban tény, látszat vizsgálata és védelme; bírói szakaszban ugyanez már jogkérdés vizsgálata. Valóban a birtoklás jogát csorbítja-e, ha személyes képmásunk, ingatlanunk környezete felvételre/rögzítésre/továbbításra kerül? Csorbul-e a jog vagy egyenesen kiestünk-e a birtoklásból egy felvétel miatt? Véleményem szerint nem.
Kamerarendszer alkalmazása (elsősorban technikai beállításoktól függően) elhelyezése és látószöge alapján alkalmas lehet arra, hogy mások megfigyelésével, felvételek készítésével a megfigyelt személyek személyhez fűződő jogait, magánszféráját megsértse. Erre a NAIH előtt megindított közigazgatási vagy bíróság előtt megindított peres eljárás adhat igazi jogorvolatot. Miért?
A birtokvédelmi kérelmet benyújtó biztosan képtelen lesz bizonyítani (ami pedig a birtokvédelmi kormányrendelet szerint egyértelműen az ő kötelessége, nem a jegyzőé) azokat az alapvető körülményeket, tényeket, melyek feltétlenül kellenek a megnyugtató döntéshozatalhoz. A kérelmek annyit tartalmaznak jellemzően, hogy „a szomszéd felszerelt egy/több kamerát, biztos megfigyel engem, vetessék le”. Ez így kevés.
Mi az amit a kérelmezőnek kellene minimálisan bizonyítania, ha birtokvédelmi jogalkalmazóként úgy érezzük, hogy nálunk belefér a képmással való visszaélés mint a birtoklás jogának csorbítása? Ez az a kérdéssorra adott válaszlista, amit a NAIH maga is elvár az adatkezelőhöz intézett levelében. Ezt önmagától a kérelmező nem fogja tudni feltárni a jegyző előtt, a jegyző pedig hivatalból birtokvédelmi eljárásban semmiféle ellenőrzést, vizsgálatot nem végezhet helyette vagy mellette, hisz ez egy magánjogi jogvita közigazgatási eljárási szabályok mentén elbírálva, a jegyő nem segíthet hivatalból a tényállás tisztázásban.
Kérdéses, hogy
álkamera telepítése lehet-e alapja birtokvédelemnek, vagyis egy biztonságérzetet adó üres dobozra mondhatjuk-e azt, hogy sérti a szomszéd birtokláshoz való jogát?
Adható-e birtokvédelem idegességre, esztétikai kifogásra akkor, amikor a birtokvédelmi eszköztár befejezett birtokháborítás esetén az eredeti állapot helyreállítása, folyamatban lévőnél pedig a magatartástól való eltiltás? Egy üres doboz felszerelése befejezett cselekmény vagy látványa folyamatos birtokháborítást valósít meg (ha egyáltalán ugye…)? Eléri-e az álkamera által okozott érzet a jog ingerküszöbét, be kell-e indítani miatta a jogi eszköztárat? Van-e nekünk birtokvédelmi eljárásban eszközünk, felhatalmazásunk mérlegelni az egyik fél álkamerával elért biztonságérzetét a másik fél álkamerával elért megfigyeltség-érzetével? – Lelövöm a poént: nincs.
Jogok és érdekek mérlegelésére a bíróságnak van lehetősége szomszédjogi perben.
A NAIH joggyakorlatához hasonlóan a jegyzői birtokvédelemben is előkerül dilemmaként, hogy valódi megfigyelés történik-e vagy csak a megfigyeltség érzését tapasztalja a fél. Hasonló dilemmaként példának hozhatók fel azok a jogesetek birtokvédelmi-szomszédjogi témakörben, amikor valakit mobil-átjátszótorony vagy szennyvíz-átemelő berendezés „zavar”, és amire birtokvédelmet nem kap egyébként a bíróságtól, de valamilyen jelképes kártérítést az esztétikai-pszichés alapon bekövetkezett forgalmiérték-csökkenés miatt igen.
Lehet-e meg nem történt dologra birtokvédelmet adni? Az álkamera mint megfigyeltség érzetét keltő doboz jellegét tekintve hasonlít azokhoz a birtokvédelmi kérelmekhez, melyekben bizonyíték nélkül vetődik fel: „félek, hogy ki fog dőlni a szomszéd fája a házamra.”
Lehet-e félelemre birtokvédelmet érvényesíteni?
Nyilvánvalóan nem, az én joggyakorlatom ilyenkor igazságügyi kertészmérnök szakértő kirendeléséhez nyúl, hogy valóban veszélyeztet-e a fa élet- vagy vagyonbiztonságot mert pl. öreg vagy beteg; vagy
a Ptk. 6:523. §-át szoktam javasolni, bíróság előtt kérhető a jövőbeli kár megtérítésére szolgáló letétre kötelezés.
És ha esetleg valaki mégis beleszorította valamilyen kellően általános levezetéssel a képmás felvételét a birtoklás jogának sérelmébe, akkor adódik még két fontos kérdés: melyik időpillanat felvételére alapozva lehet(ne) birtokvédelmet adni? Mi volt az eredeti állapot? Záró gondolatként pedig a másik vesszőparipám:
szabad-e olyan döntést meghozni az alapeljárásban amivel az ügyfél időlegesen elégedett lesz, de mi már akkor látjuk, hogy végrehajthatatlan?
