A közszférában dolgozók szólásszabadsága Magyarországon alig kutatott alapjogi konfliktusnak számít, amely a joggyakorlatban is csupán az elmúlt években került előtérbe, holott a valóságban napi szinten jelen van az érintett munkahelyeken. Blogbejegyzésünket figyelemfelhívásnak szánjuk, mivel egy a közszférában általános gyakorlatnak számító, mégis kevés érdeklődésre méltatott alapjogi konfliktust vázolunk fel egy konkrét, a közelmúltban megtörtént hazai eset jogi hátterének ismertetésével.
Magyarországon 2019. október 13-án általános önkormányzati választásokat tartottak, ami után számos település politikai vezetése gyökeresen megváltozott. E települések közé tartozik Vác is, ahol a 2019-ig kormánypárti városvezetést felváltotta egy ellenzéki polgármester és egy többségében ellenzéki képviselő-testület.
Az új polgármester 1/2019. (XII. 12.) számú polgármesteri normatív utasításában feltételeket vezetett be a 100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok ügyvezető igazgatói számára, a sajtó, média előtti képviselet, nyilatkozat és közlés, valamint egyéb nyilvános fórumokon való szereplések kontrolálása érdekében.
Az utasítást a polgármester az önkormányzat képviseletében és a munkáltatói jogkör gyakorlójaként adta ki, annak értelmében pedig az ügyvezető igazgató munkajogi felelősséggel tartozik minden olyan közléssel kapcsolatban, amely az önkormányzatot és a társaságok működését az alábbi valamely módon érinti:
- rontja és veszélyezteti a társaság jó hírnevét,
- sérti annak jogos gazdasági érdekeit,
- erkölcsi, gazdasági, szakmai hátrányt okoz,
- megrendítheti a lakosság önkormányzattal szembeni bizalmát, vagy
- az érintett titoktartási kötelezettségével ellentétes.
A munkajogi felelősséget részletesebben nem fejti ki az utasítás, mindazonáltal utalhat fegyelmi eljárásra, rendes, vagy azonnali hatályú felmondásra egyaránt. Ezen túlmenően,
az ügyvezető igazgató bármilyen sajtóban, médiában, közösségi oldalon, nyilvános fórumon nyilatkozatot, interjút (értve ezen a közleményeket, sajtóanyagokat is) kizárólag a polgármesterrel történő előzetes egyeztetés után, annak írásbeli engedélyével tehet.
Ez a kötelezettség nem alkalmazandó műsorfüzetekre, rendezvényekre vonatkozó felhívásokra, valamint a sajtóban és egyéb nyilvános fórumon megjelenő hirdetésekre sem. Ebből az látszik, hogy a polgármester a személyes kommunikációt kívánta korlátozni, a promóciós vagy marketing célú megnyilvánulásokat nem. A személyes közlések korlátozása viszont teljes körű: az előzetes engedélyeztetési kötelezettség nem határolódik le az önkormányzathoz, vagy a társaságokhoz köthető kommunikációs csatornákra, bármilyen publicitással bíró üzenetet kizárólag a polgármester megerősítésével lehet közölni.
Ezek alapján engedélyhez kötötté válik egy interjú, egy újságban tett nyilatkozat, de akár még egy Facebook poszt vagy egy Instagram fotó is.
Egy következő pontban
a polgármester a kötelezettséget kiterjeszti a társaságok munkavállalóira, valamint a társasági feladatok ellátására kötött megbízási és vállalkozási szerződéssel foglalkoztatottakra is.
E tekintetben alapvetően aggályos, hogy a címben és preambulumban megjelölt személyi kört a normaszöveg később kiterjeszti, emellett számos fogalmi kodifikációs hibát is rejtenek az utasítás különböző fordulatai.
Megemlítendő, hogy a fenti utasítás meghozatalát követően pár hónappal Vác önkormányzati képviselő-testülete elfogadott egy olyan határozatot is, amelyben felkérte a polgármestert, hogy a fenti utasítását tartassa be, az abban foglaltakat kényszerítse ki.
A polgármester normatív aktusához nem fűződik indoklás, ennek következtében kizárólag a munkajogi és a polgári jogi felelősség említéséből következtethetünk arra, hogy hatékonysági szempontok állnak az utasítás meghozatala mögött. A gondolatmenetet kibontva azt láthatjuk, hogy
a szólásszabadság alkotmányos joga csorbul a hatékony, egységes és háborítatlan közigazgatási munkaszervezet garantálása érdekében.
A közszférában dolgozók véleménynyilvánítási szabadsága különböző szegmensei kapcsán ezen felül két olyan ügyet említhetünk az elmúlt évekből, amelyek komoly jogvitákat generáltak.
Az első esetben, 2014-ben, egy önkormányzati hivatalban dolgozó alkalmazottat felmentettek hivatalából, miután elindult az önkormányzati választásokon és a kampányban sértő, sok esetben megalázó nyilatkozatokat tett a település polgármesteréről és jegyzőjéről. Az ügy az Alkotmánybíróság elé került, és a testület alkotmányosnak ítélte meg az alkalmazott szólásszabadságának gyakorlása miatt történő felmentését.
A második esetben, 2018-ban, egy ügyész a választási kampány során politikai tartalmú képeket tett közzé Facebook oldalán, amely miatt először az ügyészség fegyelmi eljárás alá vonta, majd elbocsátotta őt állásából. A jogviszony megszüntetésével szemben az ügyész bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy az ügyészség, mint munkáltató szerv alaptörvény-ellenes módon korlátozta a foglalkoztatásában álló ügyész szólásszabadságát, így köteles őt újból alkalmazni, továbbá az elbocsátással okozott kárát megtéríteni.
Más ügyeket is választhattunk volna blogbejegyzésünk tárgyául, azért döntöttünk végül a váci példa mellett, mert azon kevés esetek közé tartozik, melyek kapcsán indult jogi eljárás, amely során az alapvető jogok biztosához érkezett az ügy kivizsgálására vonatkozó kérelem.
Fő célunk nem a konkrét váci polgármesteri utasítás alkotmányosságának vizsgálata volt, ezt csupán alkalmas példának tartottuk arra, amelynek kapcsán egy egyre gyakrabban felmerülő téma alkotmányjogi kereteinek néhány aspektusáról megoszthattuk gondolatainkat. Feltételezhető az elmúlt évek tendenciái alapján, hogy a felszínre kerülő, hasonló esetek száma növekedni fog, ezért is éreztük fontosnak, hogy erre a problémára felhívjuk a szakmai közvélemény figyelmét.
