Munkavállalók kiküldetése: a nemzeti bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy az adminisztratív kötelezettségek megsértéséért kiszabott szankciók arányosak legyenek. Alkalmazhat ugyan olyan szankciórendszert, amely ellentétes a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel, de biztosítania kell a szankciók arányosságát – szögezi le friss ítéletében az Európai Unió Bírósága.
A CONVOI s. r. o. Szlovákiában székhellyel rendelkező, és NE által képviselt társaság munkavállalókat küldött ki egy Fürstenfeldben (Ausztria) székhellyel rendelkező vállalkozáshoz. Egy 2018 júniusában elfogadott határozattal egy néhány hónappal korábban végzett ellenőrzés során tett megállapítások alapján a Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld (Hartberg-Fürstenfeld járási közigazgatási hatóság, Ausztria) 54 ezer euró összegű bírságot szabott ki NE-vel szemben azon okból, hogy nem teljesített több, az osztrák munkajog által előírt, elsősorban a bérelszámolási és a társadalombiztosítási iratok megőrzésére és rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettséget. NE e határozattal szemben keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Landesverwaltungsgericht Steiermarkhoz (stájerországi regionális közigazgatási bíróság, Ausztria).
2018 októberében e bíróság, arra keresve a választ, hogy a szóban forgó osztrák szabályozásban előírtakhoz hasonló szabályozás összeegyeztethető-e az uniós joggal, és különösen az arányosságnak a többek között a 2014/67 irányelv 20. cikkében rögzített elvével, előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz. 2019. december 19-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld végzésében
a Bíróság megállapította, hogy aránytalan a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó iratok megőrzésére irányuló, lényegében adminisztratív jellegű kötelezettségek megsértéséért kiszabható szankciók osztrák szabályozása több előírásának kombinációja.
Miután megállapította, hogy e végzést követően a nemzeti jogalkotó nem módosította a szóban forgó szabályozást, és figyelembe véve a Bíróság által a 2018. október 4-i Link Logistik N&N ítéletben elfogadott megoldást, a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy arra irányuló kérdést intéz a Bírósághoz, hogy e szabályozás mellőzhető-e, és adott esetben milyen mértékben. A Bíróság ugyanis a 2018. október 4-i Link Logistik N&N ítéletben megállapította, hogy egy, a 2014/67 irányelv 20. cikkéhez hasonló uniós jogi rendelkezésnek nincs közvetlen hatálya.
A nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletében egyfelől arról a kérdésről határoz, hogy közvetlen hatálya van-e a szankciók arányossága követelményének. Másfelől pontosítja az olyan jogvitában eljáró nemzeti bíróságra háruló kötelezettségek terjedelmét, amelynek keretében aránytalan szankciókat kiszabó nemzeti szabályokat kell alkalmaznia.
A Bíróság értékelése
A Bíróság elsősorban azt mondja ki, hogy
a 2014/67 irányelv 20. cikke, amennyiben megköveteli, hogy az abban előírt szankciók arányosak legyenek, közvetlen hatállyal bír, és így arra a magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt egy olyan tagállammal szemben, amely azt helytelenül ültette át.
Először is, annak meghatározása tekintetében, hogy a szankciók arányosságának az említett rendelkezésben előírt követelménye feltétlen jellegű-e, a Bíróság megállapítja, hogy e rendelkezés szövege abszolút módon fogalmazza meg azt. Ezenfelül, az aránytalan szankciók elfogadásának tilalma, amely e követelmény következménye, nem teszi szükségessé az uniós intézmények eljárását, és e rendelkezés egyáltalán nem ad lehetőséget a tagállamok számára, hogy feltételhez kössék vagy korlátozzák e tilalom terjedelmét. E tekintetben az a körülmény, hogy ezen irányelv 20. cikkét át kell ültetni, nem kérdőjelezheti meg a szankciók arányossága tekintetében az e cikkben előírt követelmény feltétel nélküli jellegét. Ezt követően, annak meghatározása érdekében, hogy a 2014/67 irányelv 20. cikke kellően pontos e, a Bíróság megállapítja, hogy az az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszer meghatározása tekintetében a tagállamok számára e rendelkezés által biztosított mérlegelési mozgástérnek az általánosan és egyértelműen megfogalmazott, az aránytalan szankciók előírására vonatkozó tilalom képezi a korlátait.
Másodsorban a Bíróság azt mondja ki, hogy a szankciók arányosságának a 2014/67 irányelv 20. cikkében előírt követelménye teljes érvényesülése biztosítása érdekében az alapügyben szereplőhöz hasonló szankció elleni
keresetet elbíráló nemzeti bíróság feladata, hogy oly módon mellőzze a nemzeti szabályozás azon részét, amelyből a szankciók aránytalan jellege következik, hogy az arányos szankciók kiszabásához vezessen, amelyek ugyanakkor továbbra is hatékonyak és visszatartó erejűek maradnak.
Az a körülmény, hogy a kiszabott szankció kevésbé lesz súlyos, mint az alkalmazandó nemzeti szabályozás által előírt szankció, nem tekinthető úgy, hogy sérti a jogbiztonság elvét, a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét, valamint a büntetőjogi jogszabály visszaható hatálya tilalmának elvét, mivel a szankciót továbbra is az említett szabályozás értelmében fogadják el.
Ezenfelül, mivel az arányosságnak a 2014/67 irányelv 20. cikkében előírt követelménye a szankciók olyan korlátozását vonja maga után, amelyet minden nemzeti hatóságnak tiszteletben kell tartania, amely hatáskörében eljárva e követelményt alkalmazza, ezért nem tekinthető úgy, hogy egy ilyen követelmény sértené az egyenlő bánásmód elvét.
