„Kevés ága van a magyar jognak, amelyen Dárday szellemi munkája nyomot ne hagyott volna.” Így emlékezik nekrológjában a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége az 1933. február 8-án elhunyt jogtudósra annak a lapnak a hasábjain, amelynek Dárday Sándor volt az alapítója, s amelynek élete végéig – több, mint 50 éven keresztül – szerkesztője, majd főszerkesztője maradt. – Az Országgyűlési Könyvtár megemlékezése.
„Abban a korszakban, amelyet Horvát Boldizsár, Csemegi, Kozma Sándor és Szilágyi Dezső nevei fejeznek ki, Dárday Sándor a magyar jog építőmestereinek első rendjében vette ki részét a munkából.” (Jogtudományi Közlöny)
Dárday szinte polihisztora volt a jognak. Első munkája Jogtudomány és törvényhozás címmel 1865-ben látott napvilágot. Ebben, a hazai jogtudósokhoz írt röpiratában, már megjelenik a magyar jogászgyűlés eszméje, majd később kezdeményező része is volt a Magyar Jogász-gyűlés és a Magyar Jogászegylet alapításában. Dárday úttörő tanulmányok egész sorával gazdagította a hazai jogirodalmat. Állást foglalt a börtönrendszer emberiessége érdekében (Mely börtönrendszer honosíttassék meg hazánkban? Pest, 1868.), 1873-ban szót emelt a sajtószabadságért a Jogtudományi Közlöny hasábjain (A sajtóügyi törvényhozás kérdése. 1-5. rész), és mélyen szántó bírálatot írt a büntető törvénykönyv javaslatáról (Birálatok a magyar büntető-törvénykönyv tervezetéről. Budapest: Franklin, 1876. Kőrösi Sándor és Schnierer Aladár jogtanárokkal együtt).
Kézikönyvet állított össze a bírósági végrehajtóknak, útmutatót a polgári törvénykezési rendtartáshoz, valamint Zlinszky Imrével közösen kézikönyvet írt a közjegyzőknek is.
Dárday közreműködött A magyar magánjog mai érvényében című, a Franklin Kiadó gondozásában megjelent, több kiadást megélt magánjogi kézikönyv kiegészítésében, átdolgozásában is. A gyakorlati kézikönyv évtizedekig egész jogásznemzedékeknek volt „tudományos mentora”.
Két jelentős összefoglaló jogszabálygyűjtemény jelent meg Dárday szerkesztésében, amelyek segítettek eligazodni a jogszabályok és az azokhoz kapcsolódó bírói joggyakorlat „rengetegében”. Az eredetileg négy kötetben napvilágot látott Igazságügyi törvénytár több kiadást is megélt. A Közigazgatási törvénytár kötetei és pótfüzetei – szintén a kiadó gondozásában – 1894 és 1908 között láttak napvilágot.
Dárday Sándor nevét több döntvénygyűjtemény szerkesztői gárdájában is megtaláljuk. Nevéhez fűződik az első rendszerező döntvénygyűjtemény, a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott Döntvénytár szerkesztése.
1865-ben Dárday Sándor kezdeményezésére indult útjára a Jogtudományi Hetilap, hogy az olvasóközönségnek olyan szaklapja legyen, amely hű tükre az akkoriban felpezsdülő magyar jogéletnek.
Életút, szakmai munkásság, elévülhetetlen érdemek, képekkel illusztrálva – további részletek az Országgyűlés Könyvtár oldalán olvashatók – ITT.
