A zaklatás különösen súlyos társadalmi probléma, amely az emberi érintkezések szinte minden területén jelen van. Az elmúlt években, az ún. Me Too mozgalom hatására egyre inkább elterjedt a zaklatások állítólagos elkövetőinek közösségi médiában vagy sajtón keresztüli megnevezése. A jelen cikk azt járja körbe, hogy az esetleges elkövetők (érintettek) megnevezése milyen adatvédelmi szempontok szerint történhet, különös tekintettel az Európai Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) követelményeinek tükrében.
Az elkövetők megnevezése a sértett által
A zaklatás állítólagos elkövetőjének nyilvános (pl. Facebook-on vagy egyéb közösségi médiaoldalon való) megnevezése a GDPR alapján személyes adat kezelésének minősül, amely esetén az érinttet megnevező személy (pl. a sértett fél) adatkezelőnek tekintendő. E körben ezen megnevező személy nem hivatkozhat az ún. háztartási adatkezelésre mint a GDPR alóli kivétel-szabályra sem, tekintettel arra, hogy az érintett megnevezése nyilvánosan történik e körben lásd különösen az Európai Bíróság előtti, C-101/01. számú, ún. Bodil Lindquist-ügyet. Ilyen esetben a megnevező személynek az adatkezeléshez a GDPR szerinti jogalappal kell rendelkeznie. Ilyennek minősülhet például az áldozat jogos érdeke is, ha az érintett megnevezése szükséges az érintett felelősségre vonásához. Itt azonban – a fokozatosság elve szerint – figyelembe veendő, hogy ezen cél milyen személyes adatok legminimálisabb kezelésével járó módon érhető el. Így hát, ahol lehetséges, elsődlegesen az illetékes hatósághoz, vagy például munkahelyi vagy egy adott intézményen belüli zaklatás esetén, a munkáltató vagy az intézmény arra kijelölt illetékeséhez (például: munkáltatói jogok gyakorlója, külön munkáltatói/intézmény hotline) javasolt fordulni.
Az elkövetők megnevezése a sajtóban és az érintettek elfeledtetéshez fűződő joga
Az érintettek sajtó általi megnevezése körében az adatkezelés jogszerűsége ugyancsak esetről-esetre vizsgálandó. E körben előre bocsátandó, hogy hasonló esetekben a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a tájékozódás joga ütközik az érintettek személyes adatai védelméhez fűződő jogával, így az adott médiatartalom-szolgáltatónak különös gonddal kell lennie a szükségességi-arányossági teszt elvégzésére, amelynek során meghatározhatja, hogy megnevezhető-e az érintett, és ha igen, milyen információk közölhetők vele kapcsolatban. Ennek kapcsán különösen az alábbi körülményeknek lehet jelentősége:
- Az érintett felelősségre vonásának esélyei, illetve lehetősége, amelyekhez a sajtóban való megnevezés (mintegy „szembesítés”) segítségül szolgálhat. Például: az állítólagos elkövető egy intézmény vezetője, akivel a sértett személyek beosztotti viszonyban, vagy tanár-diák kapcsolatban állnak, így az intézményen belüli panasz megtételének esélyei és kimenetele a konkrét esetben korlátozottak;
- Az érintett közszereplőnek, hivatalos vagy közfeladatot ellátó személynek minősül-e, közhivatalt tölt-e be, erre kihatással, vagy ezzel összefüggésben lehet-e a magatartása, ideértve azt is, ha az érintett kifejezetten a hivatalával visszaélve követett el zaklató magatartást. A közelmúltban például New York állam kormányzóját, Andrew Cuomo-t érték hasonló vádak volt kollégái és egyéb nők részéről;
- A közlés révén felfedett személyes adatok szenzitív jellege. Így az adatvédelmi szabályok szerint fokozottabb védelemre szorulnak az ún. személyes adatok különleges kategóriái (például: szexuális életére vagy szexuális irányultságára vonatkozó személyes adatok), ezek ismertetésétől, felfedésétől, a lehetséges mértékben tartózkodni kell, hacsak az az eset kapcsán nem feltétlenül szükséges;
- Az érintettre, különösen annak magánéletére gyakorolt hatások;
- A cselekmény óta eltelt idő, tekintettel arra, hogy az azóta megváltozott körülményekre tekintettel az érintett megnevezése eltérő mértékű hatással lehet mind az állítólagos elkövetők, mind a sértettek életére;
- A cselekmény súlyossága, illetve büntető-, fegyelmi- vagy egyéb eljárás folyamatban léte, ezek nyilvánossága, tekintettel arra, hogy egy adott (egyébként nyilvánosan folyó) eljárásról jellemzően a sajtó tudosíthat, ez esetben az érintett felelősségének megállapítását, valamint esetleges felelősségre vonását sem a sajtó „végzi”.
A fenti körülmények mellett természetesen számos egyéb körülmény is számításba jöhet az adott eset kapcsán. Különös gonddal kell figyelembe vennie továbbá a sajtónak az esetleges áldozatok megnevezését is (például: ezen személyek korábban saját nevükben is felszólaltak-e az érintett ellen, kérték-e személyazonosságuk titokban tartását). Emellett az adatvédelmi szempontok mellett érdemes egyéb jogi szempontokat is figyelembe venni, így például az érintettek személyiségi jogsértés esetén (például: becsület vagy jóhírnév megsértése) az arra illetékes és hatáskörrel rendelkező bíróságokhoz is fordulhatnak, büntető- vagy szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek.
A fentieken túl a már nyilvánosságra hozott tartalmak esetén az érintettek (ideértve akár az állítólagos elkövetőket vagy áldozatokat) elfeledtetéséhez fűződő joga is figyelembe veendő. Így például egy esetleges cikk utólagos anonimizálása, az adott találatok keresőprogramból való eltávolítása esetén a fenti szempontok mellett különös súllyal bír az érintett státusza, annak változása, és a kapcsolódó információk megőrzéséhez fűződő társadalmi-, illetve nyomós közérdek is.
Záró gondolatok
A fentebb írt szempontok természetesen csak támpontokat jelentenek a kérdés kezeléséhez, amelynek kapcsán sem társadalmi, sem jogi értelemben nem beszélhetünk még egyértelmű gyakorlatról, sem Magyarországon, sem a világ más pontján. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Egyesült Államokban, illetve számos egyéb országban – különösen közéleti szereplők esetén – jellemző, hogy a sajtó, illetve a közösségi média vállalta magára a zaklatások „állítólagos” elkövetői felelősségre vonásának szerepét, adott esetben hol pozitív, hol negatív fogadtatásra találva. Remélhetőleg a közeljövőben ki fog alakulni egy olyan gyakorlat, amely a valós áldozatok érdekeit maximálisan előtérbe helyezve segíti az elkövetők arányos felelősségre vonását, lehetőség szerint az erre hatáskörrel rendelkező bíróságok és egyéb hatóságok által.
