A tanulmány a terhelti együttműködés három típusát mutatja be a hatályos jogi szabályozásra helyezve a hangsúlyt.
Elsőként a tágabb értelemben vett terhelti együttműködés szabályait veszi górcső alá, kitérve az ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésével kapcsolatos jogalkotói célkitűzésre, a jogintézmény alkalmazásának formai és tartalmi követelményeire, a terhelti jogok érvényesülését, illetve a tisztességes eljárást garantáló szabályokra.
Ezt követően a szűkebb értelemben vett terhelti együttműködés formái közül az „egyezség a bűnösség beismeréséről” elnevezésű jogintézmény vizsgálatára tér ki, mely során felvázolja az egyezség fogalmát, rendszertani elhelyezését, az egyezség megkötésének folyamatát, az egyezség tartalmi követelményeit, továbbá a vádemelés és a bírósági eljárás szabályait egyezség megkötése esetén.
Végül a jogalkotó részéről az új Be. hatálybalépésével kiemelt szerephez juttatott előkészítő ülés szabályaira fókuszál, kezdve a fogalmi meghatározással, illetve az előkészítő ülés kettős funkciójának bemutatásával. Ezt követően az előkészítő ülés kitűzését, az előkészítő ülésen kötelezően, illetve eshetőlegesen jelenlévő személyek körét, a védő és az ügyész előkészítő ülés kimenetelében betöltött kulcsszerepét taglalja, majd az előkésztő ülés lefolytatásának szabályaira tér ki, kiemelt hangsúlyt fektetve a vádlott kihallgatására, az előkészítő ülés speciális céljára figyelemmel a korlátozott bizonyítás kérdéskörére. Legvégül az előkészítő ülés lehetséges kimenetelét vázolja fel a vádlott bűnösséget beismerő, illetve be nem ismerő nyilatkozata függvényében.
A Szerző bírósági titkár.
