2021. május 14-én lép hatályba a szabálysértési törvény legújabb módosítása. A módosítás több ponton érinti a szabálysértési őrizet elrendelésére vonatkozó szabályokat is. A változásokra figyelemmel a Szabálysértési Munkacsoport a következő állásfoglalást alakította ki a szabálysértési őrizet rendszere kapcsán.
Az őrizet szerepe a szabálysértési eljárásban
A szabálysértési őrizet a büntetőeljárási őrizethez hasonló kényszerintézkedés. A büntetőeljáráshoz hasonlóan a szabálysértési őrizetet rendőrség is elrendelheti, legfeljebb 72 óra időtartamban. Eltérés azonban a büntetőeljárási őrizethez képest, hogy a szabálysértési őrizet a 72 órát is meghaladhatja, ha a bíróság a meghosszabbítást indokoltnak tartja. A meghosszabbított őrizet pedig akár további 10 napig is tarthat.
Mind a rendőrség által elrendelt őrizet, mind pedig a bíróság általi meghosszabbítás esetében a kényszerintézkedés alkalmazása csupán lehetőség. Az elrendelés és a meghosszabbítás feltételei azonban különböznek.
A szabálysértési őrizet elrendelésének három feltétele van. Egyrészről, az őrizet csak akkor rendelhető el, ha az eljárás alá vont elzárással is büntethető szabálysértést követett el. Másrészről, csak tettenérés vagy 48 órán belüli elfogás esetén kerülhet sor az elrendelésre. Végül pedig az elrendelésnek csak akkor van helye, ha a rendőrség 72 órán belül bíróság elé kívánja állítani az eljárás alá vont személyt.
A bírósági meghosszabbítás első feltétele, hogy az elsőfokú bíróság ténylegesen elzárást szabjon ki szankcióként és az erről rendelkező végzés ellen fellebbezést jelentsenek be. A meghosszabbítás második feltétele, hogy a bíróság alappal feltételezhesse, hogy az eljárás alá vont személy szabadlábon újabb, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértést követne el.
Látható tehát, hogy ugyan mind az elrendelés, mind pedig a meghosszabbítás csupán lehetőség, szemben a rendőrség által elrendelt őrizettel, a bíróság szabadságkorlátozó döntésére sokkal szűkebb körben kerülhet sor, és a bíróságnak minden esetben részletesen indokolnia kell döntését.
A szabálysértési törvény most elfogadott módosítása egyrészről erősíteni kívánja a rendőrség döntésének mérlegelési jellegét, másrészről pedig konkrét szempontokat határoz meg a mérlegeléshez. Az indoklás szerint ilyen szempont az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, az elkövetés körülményei, az eljárás alá vont személy személyi körülményei, valamint az eljárás alá vont személynek szabálysértési “priusza.”
A törvényjavaslat indokolása szerint így “elkerülhetők az alapvető joggal összefüggő visszásságok. A szabálysértési őrizetet elrendelő határozatnak is tartalmaznia kell rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, így a mérlegelési szempontokra.” Ugyan a rendőrség eddig is köteles volt indokolni az őrizetbe vételt, az indokolás azonban mérlegelési szempontok hiányában csak formalitásnak volt tekinthető.
A törvény indokolása nem utal rá, de a javaslat összhangban áll az alapvető jogok biztosának több alkalommal megtett felkérésével is. Az alapvető jogok biztosa a Magyar Helsinki Bizottság beadványa nyomán már 2018 nyarán jelentésben felhívta a figyelmet a szubjektív mérlegelési szempontok szükségességére.
A Szabálysértési Munkacsoport tagszervezetei egyetértenek a jogszabály-módosítás szükségességével és üdvözlik a tervezett módosítás tartalmát. A Munkacsoport azonban szükségesnek érzi felhívni a figyelmet a szabálysértési őrizet kapcsán további problémákra.
Sérülékeny csoportokhoz tartozó személyek őrizete
A szabálysértési őrizet a társadalom sérülékeny csoportjaihoz tartozó tagjait hátrányosabban érintheti, így fokozott figyelmet szükséges fordítani a velük szemben folytatott eljárásokra.
Fiatalkorúak
A hatályos szabálysértési törvény csak annyiban tesz különbséget a fiatalkorúak és felnőttek szabadság-korlátozása között, hogy 18 év alattiak esetében a szabálysértési elzárás próbaidőre felfüggeszthető és az elzárás időtartamának maximuma alacsonyabb, mint felnőttek esetében. A törvény tehát szabad utat ad mind az őrizet elrendelésének, mind pedig az elzárás kiszabásának akkor is, ha az eljárás alá vont gyerek.
Ahogy arra az alapvető jogok biztosa egy 2020-ban kiadott jelentésben is felhívja a figyelmet, a Gyermekjogi Egyezmény szerint a gyermek őrizetben tartása csak végső eszközként alkalmazható, méghozzá a lehető legrövidebb ideig tarthat.
A Szabálysértési Munkacsoport szerint azonban az alapjogi visszásságot valójában az okozza, hogy a hatályos szabálysértési rendszer egyáltalán lehetővé teszi gyermekek rendőrségi fogdán való őrizetét és büntetés-végrehajtási intézetben való elzárását. A Munkacsoport tagszervezetei szerint szükséges lenne visszatérni a 2010 előtti szabályozáshoz, mely szerint fiatalkorúak esetében a legsúlyosabb szankció a közérdekű munka és a pénzbírság lehet. A jogalkotó szerint is a szabálysértésnél súlyosabb bűncselekmény elkövetéséért fiatalkorúak esetében lehetőség van javítóintézeti nevelés intézkedés kiszabására, míg a szabálysértők esetében ez fel sem merül, a szabadság elvonása büntetés-végrehajtási intézetben történhet csak.
Fogyatékossággal élő emberek
A szabálysértési törvény szerint nincs helye szabálysértési őrizetnek és szabálysértési elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben meghatározott fogyatékos személy.
Ezen alapelvi szabály ellenére a szabálysértési törvény egy másik rendelkezése ellentétes előírást fogalmaz meg. Eszerint ha az őrizetbe vett eljárás alá vont személy hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – beszámítási képességre tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, akkor az őrizetbe vételkor tájékoztatást az állapotára figyelemmel kell megadni.
A jogszabály ellentmondásosságára a gyakorlat sem tud megfelelő választ adni. A szakértői munkacsoport tapasztalatai szerint azonban a törvényi tilalom a gyakorlatban nem minden esetben érvényesül, mivel a hatóságok csak akkor észlelik biztosan a kizárási okot, ha az eljárás iratai alapján az egyértelműen megállapítható.
Ezen problémák miatt a Magyar Helsinki Bizottság 2020 februárjában, a TASZ pedig 2020 júliusában az alapvető jogok biztosításához fordult.
A Szabálysértési Munkacsoport szerint szükséges lenne kidolgozni olyan útmutatót, amely segítheti, hogy a jogalkalmazó szervek könnyebben felismerjék a fogyatékosságra utaló jeleket az eljárás alá vont személyeken, és a jogszabálynak megfelelően ne kerülhessen sor az elzárásukra.
Hajléktalan emberek
A szabálysértési törvény speciális szabályokat határoz meg az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértőivel szemben. Így hajléktalan emberek esetében az őrizetbe vétel kötelező és a rendőrség – az általános szabályokkal szemben – nem mérlegelheti a szabadságkorlátozást. 2018 őszén több bíró is az Alkotmánybírósághoz fordult mind a hajléktalanság büntetése, mind pedig a kötelező őrizet alaptörvény-ellenessége miatt. A testület azonban 2019-ben nem állapított meg alaptörvény-ellenességet egy kifogásolt pontban sem. A határozat indokolása szerint a tényállás a “Szabs. tv. főszabályát csak annyiban módosítja, amennyiben a cselekmény sajátosságaira tekintettel feltétlenül szükséges (…).”
A Szabálysértési Munkacsoport szerint az Alkotmánybíróság indokolásában elmulasztotta megindokolni, hogy miért tekinti alkotmányosnak az automatikus szabadságkorlátozást és az igazságszolgáltatási szervek saját mérlegelésének kizárását.
Az őrizet elrendelésével szembeni jogorvoslatok
Ugyan mind az őrizet elrendelésével, mind pedig a meghosszabbítással szemben helye van fellebbezésnek, a fellebbezést a törvény szerint csak abban az időpontban bírálják el, amikor az őrizet a legtöbb esetben egyébként is megszűnne.
A rendőrség által elrendelt őrizetet a járásbíróság a 72 órán belül tartott tárgyalásán, a járásbíróság által meghosszabbított őrizetet pedig a törvényszék tanácsülésen – az érdemi végzés ellen bejelentett fellebbezéssel együtt – bírálja el.
Miután a rendőrségi őrizetnek (egyelőre) nincsenek mérlegelési szempontjai, az őrizet elleni fellebbezést elbíráló bíróság legfeljebb csak azt tudja vizsgálni, hogy tényleg elzárással büntethető szabálysértésről van-e szó, vagy az elfogásra 48 órán belül került-e sor. Ehhez képest a jelenlegi törvénymódosítás nyilvánvalóan minőségi változást hoz, hiszen mostantól további szempontok kerülnek a mérlegelés körébe. Ez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy semmilyen, az őrizet ellen bejelentett jogorvoslat nem jelent megoldást, hiszen azt csak akkor bírálják el, amikor az őrizetbe vétel a törvény rendelkezése folytán automatikusan megszűnik.
A szabálysértési törvény külön jogorvoslatot biztosít a kényszerintézkedésekkel szemben. A kényszerintézkedések – így elméletileg az őrizet – elrendelése ellen három napon belül panasz nyújtható be. Ha a rendőrség a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg. Az ügyész a kényszerintézkedés tárgyában benyújtott panaszt három napon belül elbírálja. Ezekből az eljárási szabályokból látható tehát, hogy a panasz elbírálására csak akkor kerülhet sor a járásbíróság tárgyalása előtt, ha azt azonnal benyújtják és a rendőrség késedelem nélkül továbbítja az ügyészségnek.
A büntetőeljárási szabályokhoz hasonló eljárási garanciát jelenthetne, ha az őrizet elrendeléséről az ügyészt értesíteni kellene. Ilyen értesítési kötelezettségről azonban a szabálysértési törvény csak elővezetés esetén rendelkezik, őrizet esetén nem. Értesítési kötelezettség esetén az ügyész akár hatályon kívül is helyezhetné az elővezető határozatot, ezzel szemben a hatályos szabályok szerint a 72 órás őrizetről panasz hiányában tudomást sem szerez.
A Szabálysértési Munkacsoport szerint tehát a szabálysértési őrizet elrendelésével és meghosszabbításával szembeni jogorvoslat olyan szabályozására lenne szükség, ami ténylegesen biztosítja, hogy még az érdemi döntés meghozatalának napja előtt sor kerüljön a kényszerintézkedés felülbírálatára.
