A Legfelsőbb Bíróság még májusban ítéletet hozott az informatikai kartellben, az ítélet szövegét azonban nemrég tett közzé a GVH a honlapján. Bár az ítélet maga régebbi, érdemes pár gondolatot kiemelni belőle. Az ügy azt követően került az LB elé a HEWLETT-PACKARD Magyarország Kft. (felperes) felülvizsgálati kérelme folytán, hogy az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla is helybenhagyta lényegében a GVH határozatát. Az LB jónéhány klasszikus versenyjogi rendelkezést, jogértelmezést erősített meg ítéletében.
A felperes lényegében egyrészt arra alapozta felülvizsgálati kérelmét, hogy a GVH megsértette a jogalkotási törvényt, amikor is egy időben a vizsgálatot követő jogszabályi változásban nevesített eljárási cselekményt végzett, nevezetesen tükörmásolatot készített. Az eljáráskor ennek a lehetősége nem volt nevesítve a Tpvt.-ben. Az LB azonban kifejtette, hogy a nevesítés hiányában is a Tpvt. erre lehetőséget adott.
A felperes az adatvédelmi törvényre is hivatkozott, mint amely akadályozza bizonyos körben a GVH vizsgálati cselekményeit, az LB azonban kifejtette, hogy általánosságban adatvádelmi indokokra hivatkozással a törvényen alapuló hatósági eljárást megkérdőjelezni nem lehet, mivel a megfelelő adatkezelést ezekben az esetekben jogszabály biztosítja. A hatósági eljárás akkor lehet adatvédelmi szempontból jogsértő, amennyiben ennek vizsgálatára a hatósági eljárásra vonatkozó szabályok lehetőséget adnak. Ezen kérdés azonban nem is lehet a tárgya a jelen eljárásnak, mivel abban a Tpvt.-nek megfelelést kell vizsgálni. Kiemelte az LB, hogy helyes az a megközelítés, hogy a helyszíni vizsgálat során folyó adatgyűjtést követően is elemzhetőek az ott begyűjtött adatok.
Az ítélet egyik lényegi mondandója, hogy sem a Tpvt., sem a Ket., illetőleg korábban az Áe. sem tartalmazott olyan szabályt, hogy versenyfelügyeleti ügyben a hatóság az előzetes álláspont módosítására nem jogosult, illetőleg módosítás esetén az érintettek számára az észrevételezés jogát határidő biztosításával lehetővé kell tenni.
Az LB megerősítette azt a jól ismert elvet is, hogy a cél szerinti versenykorlátozó megállapodások már önmagukban jogsértőek és nem kell azok hatását bizonyítani. Ebből is eredően, az is ismételten megerősítésre került, hogy ármeghatározó, illetve piacfelosztó kartell esetén sem a piaci részesedés meghatározásának, sem magának az érintett piacnak a meghatározása nem szükséges. Kiemelte az LB, hogy az alsőbb fokú bíróságok helytállóan utaltak arra, hogy a felek azon megállapodása is versenykorlátozó magatartásnak minősül, amely a szokásos üzleti kockázat csökkentésére irányult. A verseny elvesztésének esetére előzetesen kikötött kompenzáció magához a versenyhez kapcsolódik függetlenül attól, hogy a megállapodás a szó szoros értelmében vett “versenyidőszak” lezárását követő időszakra vonatkozott. Az ilyen típusú megállapodás alkalmas a verseny torzítására, az abban részt vevő felek szándékának előzetes befolyásolására.
Végezetül az LB értekezett az ügyfélegyenlőség elvéről és kimondta, hogy versenyfelügyeleti ügyben csak jogilag és ténybelileg teljes azonosságot jelentő ügyekhez kapcsolódóan vethető fel az ügyfélegyenlőség kérdése.
