2009. április 2-án született meg az Európai Bíróság (EB) ítélete a France Télécom SA v Bizottság ügyben (ügyszám: C-202/07, az ügyről korábban a France Télécom jogelődjének neve miatt „Wanadoo” néven halhattunk). Az ítéletben végre egyértelművé tette az EB, hogy a közösségi versenyjog alapján a felfaló árazás megállapításának nem előfeltétele annak bizonyítása, hogy az erőfölényes vállalkozás képes lesz a felfaló árakkal elszenvedett veszteségét későbbi áremelésekből származó nyereségével kompenzálni.
1991 óta sokan próbálták már értelmezni a felfaló árazás megítélésére kialakított AKZO-tesztet, és annak eddigi legfontosabb alkalmazását, a Tetra-Pak II döntést.
Az EB ugyanis már az AKZO ügyben kiemelte, hogy a felfaló ár alkalmazása elsősorban azzal okoz kárt, hogy a versenytársak kiszorítása után az erőfölényes vállalkozás képessé válik árainak olyan szintre történő felemelésére, amelyre a versenytárs jelenlétében nem lenne lehetősége. A megemelt árakból az erőfölényes vállalkozás egy versengő piaci helyzethez képest magasabb haszonra tehet szert – és adott esetben ebből a nyereségből kompenzálhatja mindazt a veszteséget, amelyet számára a felfaló árak alkalmazása okozott.
Nem volt azonban egyértelmű az EB gyakorlata abban a kérdésben, hogy a jogsértés megállapíthatóságához előfeltételként megköveteli-e annak bizonyítását, hogy az erőfölényes vállalkozás a sikeres kiszorítást követően képes olyan árakat alkalmazni, amelyekből ténylegesen megtérül a felfaló árak alkalmazása során elszenvedett vesztesége.
Ezúttal azonban az EB értelmezte az esetjogot – és választ adott a megtérüléssel kapcsolatos kérdésre.
Az ítélet 109. pontjában a következőképpen foglalja össze az EB AKZO-tesztet: „„egyrészt [i] az átlagos változó költségeknél alacsonyabb árak főszabályként visszaélésszerűnek minősülnek, mivel ilyen árak alkalmazásával az erőfölényben lévő vállalkozás feltételezhetően nem követ más gazdasági célt, mint versenytársainak kizárását. [ii] Másrészt az átlagos teljes költségeknél alacsonyabb, azonban az átlagos változó költségeknél magasabb árak csak akkor minősülnek visszaélésszerűnek, ha egy versenytárs kiszorítására irányuló terv keretében alkalmazzák ezeket””
Az EB a következőkben pedig világossá teszi, hogy a tesztben foglaltakon túl egyéb feltételek – így a megtérülés lehetőségének vizsgálata – nem szükséges a jogsértés megállapításához: „„a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem következik, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által – egy bizonyos költségszintnél alacsonyabb árak alkalmazásából fakadóan – elszenvedett veszteségek megtérülése lehetőségének bizonyítása szükséges feltétele lenne ezen árpolitika visszaélésszerű mivolta megállapításának.”” (110. pont)
Mindazonáltal, bár nem előfeltétele a megtérülés vizsgálata a jogsértés megállapításának, azért – más tényezőkkel együtt értékelve – jelentősége lehet annak megítélésénél, hogy a jogsértés megvalósult-e vagy sem. Erre vonatkozóan az EB kiemelte, hogy a megtérülés vizsgálata „„például az átlagos változó költségeknél alacsonyabb árak alkalmazásának esetében hozzájárulhat a versenytárs kiszorításától eltérő gazdasági indokok kizárásához, vagy az átlagos teljes költségeknél alacsonyabb, de az átlagos változó költségeknél magasabb árak alkalmazásának esetében egy versenytárs kiszorítására irányuló terv fennállásának megállapításához.”” (111. pont)
A döntés a következő linken érhető el:
angolul: http://curia.europa.eu/…-bin/form.pl?…
magyarul: http://curia.europa.eu/…-bin/form.pl?…
