A Lelos et. al. v GSK egyesített ügyekben (C-468/06 – C478/06) az Európai Bíróság 2008. szeptember 16-án hozott ítélete szerint nem feltétlenül jelent erőfölénnyel való visszaélést, ha egy gyógyszergyártó vállalkozás úgy lép fel a párhuzamos import ellen, hogy egy adott országban elzárkózik a szokásosnál nagyobb mennyiségre vonatkozó megrendelések teljesítésétől.
Az előzetes döntéshozatali eljárás alapjául szolgáló jogvita a GlaxoSmithKline (GSK) egyes gyógyszerkészítményeinek (Imigran, Lamictal, Serevent) görögországi forgalmazásával és más európai uninós piacokra történt párhuzamos importjával volt kapcsolatos.
A kérdéses gyógyszereket Görögországban a GSK nagykereskedőkön keresztül terjesztette a kórházak és a patikák számára. A nagykereskedők jogszabályban meghatározott kötelezettsége volt, hogy megfelelő mennyiségű gyógyszerrel lássák el a görög piacot, emellett azonban exportálták is a gyógyszereket más tagállamokba, kihasználva azt, hogy azok ára Görögországban szabályozott, és jóval alacsonyabb szinten volt mint más tagállamokban. A GSK számára ez a párhuzamos import természetszerűleg jelentős veszteségeket okozott, azzal, hogy csökkentette a keresletet a termék iránt más, magasabb árú tagállamokban. A GSK ezért 2000 októberében egy időre elzárkózott a kérdéses termékek nagykereskedők részére történő szállításától, 2001 februártól pedig csak korlátozott mértékben teljesítette a megrendeléseket.
Az ügy eljárási háttere meglehetősen összetett – a GSK magatartását vizsgáló görög versenyhatóság által kért előzetes döntéshozatalt az Európai Bíróság nem fogadta be (C-53/03), ezért az Lelos v GSK ügyben az Európai Bíróság ítélete végül az ugyanazon ügyben szintén eljáró athéni bíróság kérdései nyomán született.
Az athéni bíróság lényegében azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy elzárkózhat-e egy erőfölényes vállalkozás jogszerűen egyes megrendelések teljesítésétől abból a célból, hogy ezzel a párhuzamos importot korlátozza.
A bíróság kimondta, hogy az egyik legelső elzárkózással kapcsolatos európai versenyügyben lefektetett alapelvek még mindig érvényesek: egy erőfölényes vállalkozás nem hagyhatja abba egy régi vevőjének ellátását, ha a vevő betartja a szokásos kereskedelmi gyakorlatot és a vevő által leadott megrendelések nem lépik túl a szokásos mértéket. Ugyanakkor, az erőfölényes vállalkozásnak jogában áll a gazdasági érdekei elleni támadásra ésszerű válaszlépésekkel reagálni (United Brands, C-27/76, 182 és 189).
Ezt követően a GSK által alkalmazott gyakorlattal kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a 82. cikk nem értelmezhető úgy, hogy gazdasági érdekeinek megóvása érdekében egy gyógyszergyártónak csak az a választása maradjon, hogy egy adott (alacsony szabályozott árú) piacon egyáltalán nem forgalmazza a terméket. A bíróság szerint ezen a lehetőségen túlmenően a gyártónak az a védekezési lehetőség is rendelkezésére áll, hogy arányos és ésszerű módon ellensúlyozza azt a fenyegetést, amelyet a túlnyomórészt párhuzamos import céljából leadott nagy mennyiségű megrendelések jelentenek. Mindez azonban nem eredményezheti egy meglévő vevő szokásos megrendeléseinek elutasítását pusztán azért, mert a vevő a szállítmány egy részét exportálja olyan tagállamokba, ahol a termék ára magasabb. A bíróság szerint különösen akkor van lehetősége az erőfölényes vállalkozásnak ellenlépésekre, ha egy vevő által megrendelt mennyiség aránytalanul nagy ahhoz képest, amelyet az adott vevő korábban vásárolt, vagy amely az adott tagállam piacának ellátásához szükséges.
A bíróság ítélete tehát azt sugallja, hogy adott esetben egy erőfölényben lévő gyógyszergyártó védekezhet a párhuzamos import ellen úgy elutasíthat túlzott mennyiségre vonatkozó megrendeléseket. A gyógyszerkészítmények párhuzamos importjának visszaszorítására kialakított kvótarendszerek közül a GSK rendszeréhez hasonlót már vizsgált a Bizottság, a 81. cikk alapján (ld. Bayer (Adalat), C-2/01 és C-3/01). Abban az ügyben az Európai Bíróság kimondta a jogsértés hiányát, tekintettel arra, hogy a rendszer műküdtetése nem a Bayer és a kereskedők megállapodásán alapult, ezért a 81. cikk (vagyis a versenykorlátozó megállapodások tilalma) alapján a kvótarendszer nem volt vizsgálható. A Lelos v GSK ügy jelentősége az, hogy világossá teszi: ezek a kvótarendszerek önmagukban a 82. cikk alapján sem tilosak, és megfelelő körültekintés esetén jogszerűen működtethetők, még erőfölényben lévő gyártók által is.
Kérdéses azonban, hogy az ítélet következtetései más iparágakban mennyire alkalmazhatók, mivel a Lelos v GSK ügyben bíróság nem tisztázta egyértelműen, hogy a párhuzamos kereskedelmet elősegítő (és a gyógyszeriparban fontos szerepet játszó) tagállami árszabályozás hiányában is azonos módon kell-e megítélni a gyártók párhuzamos kereskedelmet korlátozó lépéseit.
Az ítélet szövege elérhető itt: http://curia.europa.eu/…-bin/form.pl?…
