Pillanatképek a Media Literacy aktuális kérdéseiről szóló május végi párizsi konferenciáról. Hol és hova tartunk a médiaműveltség fejlesztésében? Nagy Kriszta írása.
„Egy olyan világban élünk, ahol az általunk elérhető információ minősége nagymértékben determinálja lehetőségeinket és mozgásterünket, beleértve az alapvető szabadságjogaink gyakorlását, illetve hogy képesek legyünk az önálló döntésekre és az önfejlődésre.”
Az idézet az UNESCO támogatásával 2011-ben kiadott tanári kézikönyv bevezetőjéből való, amely a Media & Information Literacy tanításához próbál kézzelfogható segítséget nyújtani. A különböző nemzetközi dokumentumokban, köztük az Európai Unió ezügyben nyilvánosságra hozott anyagaiban is (itt és itt) a Media Literacy egyre inkább a digitális médiakörnyezetben való tájékozódás és a demokratikus működés közötti szoros összefüggés kontextusában jelenik meg. Nem meglepő tehát, hogy az UNESCO által képviselt új fogalom: a Media & Information Literacy (MIL). (Csak zárójelben, már a Media Literacy magyarítása is komoly problémát és sokféle elnevezést eredményezett, például médiaértés, médiatudatosság, médiaműveltség, médiajártasság, de az „információval” kiegészítve valódi nyelvi leleményre lesz szükség a magyar megfelelő megtalálására.)
De mit is takar a MIL? Többek között ennek újbóli kibontása volt az egyik célja a május végén Párizsban megrendezett első európai Media & Information Literacy (MIL) Fórumnak. A konferencia az UNESCO és az Európai Bizottság támogatásával egy szélesebb összefogás a Global Alliance for Partnerships on Media and Information Literacy (GAPMIL) keretében, és a Bizottság által 2012-ben életre hívott EMEDUS program záró eseményeként szerveződött. A sok hivatalos megnevezés ellenére nyugodtan mondható, hogy egy olyan közösség találkozott Párizsban, amely nem előzmények nélküli: a résztvevők nagy része valamilyen formában már számos korábbi Media Literacy fórumon, kutatásban, nemzetközi összefogást célzó akcióban részt vett. A MIL koncepciója a digitális médiakörnyezet kihívásaira próbál reagálni, amelyben az új technológiákhoz hozzáférést biztosító készségek mellett kulcselemként jelenik meg a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a felelős, etikus médiahasználat fejlesztése.
A konferencia egyik fő állítása az volt, hogy a diskurzusban és a gyakorlatban jelen lévő sokféle literacy (media literacy, computer literacy, news literacy stb.) helyett szükség van egy komplex, de fogalmilag jól végiggondolt és nemzetközi szintre emelt megközelítésre. Világossá kell tenni minden érdekelt számára, hogy nincs értelme egyedi kompetenciákat fejleszteni, hanem ezeket megfelelő hangsúlyokkal el kell helyezni a MIL tágabb fogalmi kontextusában.
A MIL sokféle kompetenciát takar. Ide sorolhatók az információhoz való hozzáféréshez, értékeléséhez kapcsolódó készségek, de megjelenik benne az információ etikus alapokra helyezett felhasználása is, ahogy a médiatartalmak és üzenetek kritikai szemléletű értékelése. Annak megértése, hogy a médiának és mellette más információs bázisoknak (pl. múzeumok, könyvtárak, archívumok) mi a funkciója egy jól működő demokráciában, illetve, hogy ezek milyen feltételek mellett tudják betölteni ezt a funkciót. Ide tartozik tehát az az elemi tudás is, hogy a médiavilág egyben egy piac is, ami egy kiszámítható, az üzleti tervezést biztosító jogi környezetben tud csak megfelelően működni.
Miközben a fogalmi keretről zajló vita során a koncepció főbb elemeivel egyetértettek a megszólalók, többen óvatosságra intettek: nem szabad abba a hibába esni, hogy a MIL-től várjuk a megoldást a globális világ minden problémájára, tehát egy kellően körülhatárolt, a döntéshozók által is jól értelmezhető MIL-fogalomra van szükség.
A konferencia másik célkitűzése a közös platform megteremtése volt, amely segíti az ezen a területen működő szervezetek munkájának összehangolását, a források hatékonyabb felhasználását, a politikai döntéshozók és az iparági szereplők irányába a közös kommunikációt. Nehéz lenne felsorolni a résztvevő szervezeteket, szereplőket, mivel a szervező UNESCO és a Bizottság mellett számos egyetem, kutatóhely, NGO, és tagállami médiahatóság képviseltette magát a konferencián, de jelen voltak a nagy médiavállalatok képviselői, újságírók, ahogy az oktatási szférából érkező szereplők is.
A plenáris üléseken megszólalók sok olyan kutatásról, dokumentumról számoltak be, amelyek az elmúlt időszakban a MIL fejlesztése kapcsán kerültek nyilvánosságra. Bemutatták a European Science Foundation kutatását, amelynek célja a média és kommunikációs környezet legfontosabb jelenségeinek azonosítása mellett közös európai kutatási célok, a kutatásra váró aktuális problémakörök azonosítása, összegyűjtése volt.
Idén nyárra várható az European Media Literacy Education Study (EMEDUS) projekt eredményeinek publikálása. A 2012-ben indult kutatás célja, hogy összehasonlító elemzésre alapozva az összes tagállamot érintő nemzeti és európai szintű oktatáspolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg a médiaműveltség fejlesztéséről az Európai Bizottság számára. A kutatásban magyar partnerként részt vevő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (szakértőként Hartai László) a formális oktatás területének feltárásáért volt felelős. A kutatás három fő kérdésre kereste a választ: hogyan jelenik meg a médiaoktatás a 27 európai tagállam nemzeti tanterveiben, melyek a kimeneti követelmények és milyen értékelési eljárásokkal mérik a médiaoktatás eredményességét, illetve hogyan képezik napjainkban a médiatanárokat szerte Európában.
A fórum egyben állapotfelmérés, tapasztalatcsere is volt, ahol a különböző országokban zajló tevékenységekről, intézményi megoldásokról, jól működő programokról, vagy éppen kudarcokról is képet kaptunk. A kirajzolódó kép alapján az állami szerepvállalás a különböző európai országokban igencsak eltérő. A megszólaló országok mindegyikében elsősorban az oktatásügy foglalkozik a kérdéssel, de komplex megközelítésre, az intézményesültség magasabb szintjére csak kevés példa van. Az osztrákoknál például az egyes iskolai intézmények maguk döntenek arról, hogy hogyan építik be a Media Literacy oktatását a tananyagba, ezzel szemben Portugáliában központilag került bele a curriculumba, de nem önállóan nevesített tantárgyként, hanem más tárgyak, mint például az állampolgári ismeretek részeként. Norvégiában az oktatásügy mellett létezik egy olyan Media Literacy platform, amelyben a közmédia, más iparági szereplők és a médiahatóság az oktatásüggyel együtt alakítja a Media Literacy fejlesztését. Az állami szerepvállalás újragondolását eredményezheti az egyik magyar résztvevő, Hartai László által felvetett javaslat, hogy a MIL-t tegyék a PISA felmérés részévé, ezzel ösztönözve összeurópai szinten az oktatásban való intézményesülését.
A MIL fejlesztésének komplexitása a konferencia programjában is plasztikusan megjelent, a terület különböző metszeteiről önálló szekciókban folyt a beszélgetés. Volt olyan fórum, amely a formális illetve az informális oktatás és a MIL aktuális kérdéseivel, a Media Literacy mérésével, a médiahatóságok illetve a médiaipar szerepével, vagy a Film Literacy kérdéseivel foglalkozott.
A médiahatóságok szerepével foglalkozó szekcióban nem rajzolódott ki egységes európai megközelítés. A médiahatóságok képviselői beszámoltak saját tevékenységeikről, ami a kutatás, oktatás támogatásától, a fontos érdekelt szervezetek tevékenységének összehangolásán keresztül az önálló oktatási tevékenységekig terjedt. Fontos kapcsolódási pontként jelent meg a belga megszólaló részéről, hogy az ottani hatóság a médiavállalatok tulajdonosi háttere nyilvánosságának biztosítását, a piaci folyamatok átláthatóvá tételét is a MIL részeként kezeli. A magyar hatóság a most megnyílt „Bűvösvölgy” médiaoktatási centrum bemutatásával szerepelt.
Az iparági szereplők és a MIL kapcsolódása a konferencián a tartalmat illetően elsősorban a közmédiához kapcsolódott. Többször elhangzott, hogy a közszolgálat média feladata olyan tartalmak előállítása, amely minden korosztály – tehát nemcsak a gyerekek és a fiatalok – számára segíti a MIL megszerzését. A többi iparági szereplő felé az elvárás nem elsősorban a tartalom előállítás irányában fogalmazódott meg, hanem CSR (társadalmai felelősségvállalás) tevékenységként. Példaként került elő a Vivendi, amely CSR programjai között hangsúlyosan foglalkozik a MIL fejlesztésével. A Vivoice webrádió projekt kiemelt témája a fiatalok és a digitális kultúra kapcsolódása mentén a kritikai gondolkodás, a kreatív médiahasználat, a digitális környezetben való tájékozódás fejlesztése. A téma folyamatos napirenden tartása mellett a Vivendi különböző tréningeken, egyéb oktatási tevékenységen keresztül is támogatja a kreatív és igényes médiahasználat kialakítását.
A konferencia alapüzenete az európai és a tagállami döntéshozók felé egyértelműen az volt, hogy a mai médiakörnyezetben és médiahasználati szokások között a médiapluralizmusról és annak igényéről a Media Literacy érdemi fejlesztése nélkül nem lehet és nem is érdemes beszélni.
