A Mérték a közösségi rádiózás helyzetéről, a Civil Rádió fennmaradásért zajló küzdelméről, a rádió aktuális céljairól, működési gondjairól beszélgetett Cserháti Ákossal a Civil Rádió ügyvezetőjével. Az interjút Nagy Krisztina készítette.
Mérték: Beszélgetésünk apropója, hogy a Civil Rádió tavaly decemberben egy nyilvános fórumon bejelentette, hogy átalakul a működése. Miről szól ez a változás?
Cserháti Ákos: A változás azzal van összefüggésben, hogy a rádiót korábban pályázatokból tartottuk fenn. A Nemzeti Civil Alap pályázataira vagy különböző minisztériumi pályázatokra gondolok, és maga az ORTT is támogatta a közösségi rádiózást. Az elmúlt másfél, két éves folyamat során a pályázati források szűkülése rákényszerített minket arra, hogy szponzorokat találjunk, vagy olyanokat, akik beszállnak a rádió finanszírozásába. Erre azért van szükség, mert pótolni kell azokat a pályázatokat, amelyek olyan témákat támogattak, amik számunkra fontosak voltak; esélyegyenlőségi média program vagy különböző nemzeti és etnikai kisebbségeknek szóló műsor, vagy az ő bevonásukkal készülő programok. Közben próbáltunk nyitni a kereskedelmi és üzleti szféra irányába is, de a mi témáink nem érdekelték őket.
Decemberben egy új modell kidolgozását indítottuk el. Szeretnénk, ha a Civil Rádióban megjelenő, műsort készítő civil és szakmai szervezetek, ha nem is tulajdonosként, de sokkal nagyobb felelősséggel és akár pénzügyi vállalásokat is téve beszállnának a rádió fenntartásába. Tehát legyen a rádió mondjuk húsz-harminc olyan szakmai szervezeté, akik folyamatosan megjelennek, felelősséget éreznek a rádió működése iránt. Ebben a folyamatban vagyunk most.
Másrészt tematikailag is szeretnénk megújulni. Az utóbbi időben nagyon sok kulturális jellegű műsorunk volt, és azt a fajta közéletet, civil szerepvállalást, és azokat a témákat, mint például a környezetvédelem vagy az esélyegyenlőség, kicsit elengedtük. Jelen voltak, de azt gondoljuk, hogy a mostani politikai és társadalmi helyzetben sokkal nagyobb felelősségünk van abban, hogy megjelenítsük azokat a társadalmi rétegeket, akik egyáltalán nem szerepelnek a mai tömegmédiumokban, illetve szakmai szempontú megoldások felől közelítve beszéljünk közéleti kérdésekről. Miközben segélykiáltásokat küldünk kifelé, hogy „tényleg bajban vagyunk és eltűnhet a Civil Rádió”, megpróbálunk újjászerveződni, új szereplőket, szakmai partnereket bevonni. Ez egy terv és meglátjuk, hogyan működik. Azt azért látjuk, hogy a civil világ lerombolt, igen rossz állapotban van.
Mérték: Az új médiatörvény a közösségi rádiókra vonatkozó szabályokat is átalakította, ráadásul a sokéves működés után 2013-ban lejárt a korábbi sugárzási jogosultságotok is. A tavaly lezajlott pályázaton a Civil Rádió újra nyerni tudott, és megköthettétek az újabb hét évi működést biztosító szerződést a Médiatanáccsal. Milyen tapasztalataitok vannak az új szabályozási környezetről, a frekvencia pályázatról?
Cserháti Ákos: A törvény alapján az új szerződésünkbe belekerültek olyan műsorszerkezeti kvóták, amelyek korábban nem kötöttek meg minket. Ezek közül, ami minket leginkább behatárol, az a magyar zenei arány kötelezettsége. Sok közösségi rádió számára problémát okoz a magas közszolgálati tartalom teljesítése, mivel a Médiatanács számos műsort nem tekint annak. A vizsgálatok alapján időről időre kiderül, hogy pont, amikor a véleményünket mondjuk valamiről, és négyen beszélgetünk a stúdióban például a futballról, ami teljesen természetes a közösségi rádió életében, akkor ez nem minősül közszolgálati tartalomnak. Amikor négyen beülünk, vagy egy ember beül a stúdióban a mikrofon mögé és objektíven beszél a futball eredményekről, sport eredményekről, akkor az pedig az. Ez egy nagyon komoly váltás, csak a Civil Rádiót azért nem érintette, mert nálunk túlnyomó részt nem ezek a véleményműsorok voltak, hanem egy nagyon komoly szakmai szempontú megközelítés jellemezte a műsorainkat. A jelenlegi szerződésünk sokkal nagyobb kötöttséget jelent, mint a korábbi és maga a frekvencia pályázat is egy eszméletlen nagy tortúra volt, és nagyon sokba került.
Mérték: Mennyibe került?
Cserháti Ákos: Közel két millió forint volt maga a pályázati díj. Nem erre számítottunk. Korábban ez százezer forint körüli vagy az alatti összeg volt, nagyjából ezzel számoltunk. A Médiatanács ebből a szempontból nem tett különbséget a kereskedelmi és a közösségi rádiók között. Negyven napunk volt arra, hogy ezt a kettő millió forintot valahogyan összeszedjük. Már ez egy elképesztő nagy akadály volt. Visszatérve a hatósági szerződésünkre, tíz olyan pont van, ami meghatározza a műsortematikát. Ez a hírek aránya, a különböző kulturális jellegű műsortartalmak, a helyi közélet bemutatása. Ezeket a kvótákat különböző idősávokban kell teljesíteni, ami nagyon megnehezíti a műsorkészítést, szervezést. Heti átlagban az arányok megvannak és próbáltuk a Médiatanácsot meggyőzni arról, hogy ez a sávos számonkérés nem illeszkedik egy közösségi rádió működéséhez. Mi nem profikkal dolgozunk, hanem önkéntesekkel, és az önkéntesek saját életbeosztásához igazodik a műsorstruktúra. Nehezen működik, hogy napi szinten, vagy gyakorlatilag félnapi szinten teljesüljenek ezek a kvóták. Mégis ezt kérik tőlünk, és kaptunk már több bírságot azért, mert eltértünk a napi szinten teljesítendő kvótáktól.
Mérték: Miből tudjátok kifizetni a bírságokat, és ha már a számoknál tartunk, mennyi a rádió éves költségvetése?
Cserháti Ákos: A bírságok kifizetése saját zsebből megy, nem tudjuk azt megtenni, hogy pályázati pénzeket erre költsünk, hanem gyakorlatilag összedobja a közösség. Körülbelül másfél millió forint kell ahhoz havonta, hogy a rádió működjön. Ennek a költségnek a fele a három-négy technikusé, akik a Civil Rádiónál, mint alkalmazottak vannak jelen. Ők tartják karban a technikát, bonyolítják az adásfolyamot. Részben a hatósági szerződésben vállaltak miatt már nem lehet pusztán önkéntesekkel működtetni ezt a rádiót, hanem kellenek olyan alkalmazottak, akik felelősségre vonhatóak: beküldik az adatokat a Médiahatóság felé, folyamatosan figyelik, hogy melyik nap hogyan csúszunk el a kvótákkal. A hihetetlen és egyébként értelmetlen adminisztratív nyomás miatt is kellenek alkalmazottak, akik mellesleg pályázatokat is írnak. A másik része pedig az antennabérletből és a jogdíjakból tevődik össze. Évente 15 millióból alaphangon elüzemel a rádió, 18 millió kell ahhoz, hogy üzembiztosan működjön.
Mérték: Említetted, hogy korábban az ORTT pályázatain kapott támogatás jelentős bevételi forrás volt. Változott-e ez a gyakorlat?
Cserháti Ákos: Amikor megjelent a rezsipályázat 2003-2004 körül, akkor az a működésünk 70 százalékát biztosította. Másrészt a korábban működő polgári szolgálat nekünk nagyon nagy lehetőség volt. A polgári szolgálatos technikusok lefedték azokat a munkaterheket, amelyek ránk hárultak. A kérhető támogatás 2004-2005 körül havi 750 ezer forint volt, most havi 500 ezer forintot lehet kérni, ami 25, legjobb esetben 30 százaléka a költségvetésünknek.
Mérték: A közösségi rádiózásnak komoly hagyományai vannak itthon. Hogyan alakult a közösségi rádiózás helyzete az elmúlt három évben?
Cserháti Ákos: Ez érdekes, főleg ha megnézzük, milyen rádiók váltak közösségi médiaszolgáltatóvá az új szabályozás alapján. Gyakorlatilag erős politikai háttértámogatással bíró, nem független médiaszolgáltatók válhattak azzá, de vannak olyan helyi, kereskedelmi rádiók is, amelyek meg tudták szerezni a közösségi rádiós státuszt. Azok a szempontok, amiket mi hagyományosan a közösségi rádiózás nagyon fontos attribútumainak tartunk, például a függetlenség, vagy az, hogy itt önkéntesek dolgoznak, nem jelennek meg sem a törvényben, sem a médiahatóság gondolkodásban. A legfontosabb jellemzője a közösségi rádiózásnak, hogy nem hierarchikusan szerveződik, hanem maguk a műsorkészítők, az önkéntesek, a résztvevők maguk hoznak döntést önmagukról. Olyan témáknak és ügyeknek ad folyamatosan nyilvánosságot, mint a fogyatékkal élés, a társadalmi kirekesztés, az elszegényedés, a városi élet dilemmái, a környezetvédelem, a társadalmi perem szélére jutott emberek nehézségei. Ezekről a témákról civil megközelítésből, civil és szakmai szervezetek aktivistáinak moderálásában beszélünk. Lényegében most a törvényben nincs egy olyan kategória, amely a közösségi, szabad rádiózáshoz illeszkedne. Kicsit megalázva érezzük magunkat, hogy azt a nevet, amit mi használtunk, vagy ami egyébként maga a közösségi rádiózás, elvették tőlünk, és olyan rádiókra alkalmazzák, amelyeknek közük nincs ehhez.
Mérték: A médiahatóság nyilvántartása szerint a közösségi rádiók által használt frekvenciák 60%-án nagyobb vételkörzeteket lefedő vallási tematikát kínáló rádió szól, ide sorolható a Katolikus Rádió, a Szent István Rádió, a református Európa Rádió és a Mária Rádió. Ha ehhez hozzáadjuk az ugyancsak közösségi státuszban működő Lánchíd Rádiót már 70 %-os arányt kapunk. Úgy tűnik, kevéssé a kisebb közösségek önszerveződését segítő, megszólalási fórumként működő rádiókat preferálja a médiapolitika. Ez komoly átrendeződést mutat a korábbi közösségi rádiós médiatérképhez képest. Érzékelhető-e változás a médiahatóság támogatáspolitikájában?
Cserháti Ákos: Financiálisan sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk. Nem csupán több rádióval kell versenyezni, hanem mindenféle szempontból azt látjuk, hogy a nagyobb, erős háttérrel rendelkező rádiókat preferálják. És ezt, mint kritika is megkapjuk, mondjuk a bíráló bizottság informális üzeneteiből, hogy ha profi háttérrel rendelkezünk, ha van megfelelő hirdetési hátterünk, akkor nagyobb eséllyel indulunk. Azt látjuk, hogy akik ezt elbírálják, nem ismerik a közösségi rádiózást. Olyan ostobaságokat mondanak, hogy azért dolgozunk önkéntesekkel, mert nem tudunk megfizetni profi rádiósokat, szakembereket. És azok a témák esnek ki, amelyek fontosak. A közösségi rádiózás nagyon komoly célkitűzése, hogy azoknak adjon hangot, akik hangtalanok. De ez most nem szempont. Sem a törvényben nincs ez megemlítve, sem a rezsipályázatoknál vagy más műsorpályázatoknál nem ez érvényesül. Úgy tűnik nem értik, hogy mi pontosan miért vagyunk.
Mentsük meg a Civil Rádiót, a magyar civil világ szabad hangját!
Az interjú teljes egészében itt olvasható.
