Hogyan és miért kapta meg a Kossuth Rádió és a Dankó Rádió a Neo FM által korábban használt országos kereskedelmi frekvenciákat? Hogy érinti a frekvenciatérkép átrendezése az amúgy is rossz bőrben lévő rádiós piacot és a médiakínálat sokszínűségét? Utánajárunk. Polyák Gábor írása.
Korábbi írásainkban rámutattunk, hogy a rádiós piac az elmúlt években olyan politikai játszótérré alakult, amely tökéletesen megvalósítja a Fidesz legszebb médiapolitikai álmait. Fidesz-érdekeltségbe tartozó, állami reklámpénzekkel bőségesen ellátott országos rádiós monopólium, Fidesz-közeli szolgáltatókkal minden hallgatói réteget elérő budapesti rádiós piac, a Fidesz udvari kutatója által végzett hallgatottság-mérés, Fidesz-közeli vállalkozás a helyi rádiók reklámidejének értékesítésében, hasítanak a politikailag és ideológiailag Fidesz-közeli rádiók a helyi rádiós pályázatokon, miközben a piaci vagy ideológiai értelemben konkurens adók ellehetetlenülnek, és mindehhez jön a közszolgálati rádió bedarálása, szétverése és elbutítása. Erre még Orwell is felkapná a fejét.
Mindezek fényében nézzük meg közelebbről az elmúlt hetek egyik fontos médiapolitikai hírét, a Neo FM – azelőtt pedig a Sláger Rádió – által korábban használt országos kereskedelmi rádiós frekvenciák átadását a Kossuth Rádió és a Dankó Rádió részére. Néznénk legalábbis, ha lenne mit. Egy újabb gyöngyszem a tökéletesen átláthatatlan közszolgálati média működésével kapcsolatban: egy sajtóközleményen kívül nincs nyilvánosan elérhető nyoma annak, hogy hogyan és miért kapta meg a Kossuth és a Dankó az érintett frekvenciákat. Így természetesen azt sem tudhatjuk, vizsgálta-e a Médiatanács a frekvenciatérkép átrendezésének médiapiaci hatásait, illetve azt, hogy a döntés hogyan érinti a médiakínálat sokszínűségét.
Úgy tűnik, a Médiatanács végleg lemondott a versenyről az országos kereskedelmi rádiós piacon. Ez nem csak a kieső állami bevételek miatt erősen aggályos, hanem azért is, mert – a Mérték rendezvényein megszólaló piaci szereplők és kutatók elmondása szerint – a verseny hiánya a helyi rádiók bevételeit veszélyezteti. A Class FM ugyanis olyan alacsonyan tartja az országos rádiós reklámpiac árait – a folyamatos állami apanázs mellett ezt könnyen megteheti –, ami mellett a helyi rádiók a korábbi áraikhoz képest csak sokkal olcsóbban értékesíthetik a reklámidejüket, persze így is csak a Fidesz-közeli sales house-on keresztül. Az országos rádiós monpólium tehát nem csak önmagában csorbítja a médiarendszer sokszínűségét, de gazdasági hatásain keresztül a rádiós piac egészének sokszínűségét veszélyezteti.
De osztogathat-e egyáltalán a Médiatanács frekvenciákat a közmédiának bemondásra? A médiatörvény szerint a közszolgálati médiaszolgáltatások által használt médiaszolgáltatási lehetőségekről a Médiatanács dönt, a műszaki, gazdasági, gazdaságossági és médiapolitikai szempontok vizsgálata után. A Médiatanács a gazdaságosság, a következő évi költségvetési tervezés és a közszolgálati célok érvényesülésének szempontjait figyelembe véve évente felülvizsgálhatja a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és dönthet arról, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók számára fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásaikat vagy megváltoztatja azok rendszerét.
A törvény szövege nem teljesen világos ugyan – évente egyszer lehet felülvizsgálni a „közszolgálati médiaszolgáltatás rendszerét”, vagy bármikor? és egyáltalán, miért a Médiatanács dönt ebben a kérdésben? –, de az egyértelmű, hogy a Médiatanácstól elvárja a döntései indoklását. Műszaki, gazdasági, médiapolitikai szempontokat kell vizsgálni, ami már csak azért is nyilvánvaló, mert ezek a döntések közvetlenül érintik a közszolgálati feladatok ellátását és a közpénzek felhasználását. Ehhez képest a Médiatanács honlapján legfeljebb semmitmondó határozatokat találhatunk, amik felsorolják a használatba vett frekvenciákat.
A decemberi vételkörzet-bővítés a Médiatanács történetében nem az első módosítása a közszolgálati médiakínálatnak. A regionális rádiók megszüntetése és a Dankó Rádió elindítása, az Árvízvédelmi Rádió, vagy éppen az M3 Anno létrehozása olyan változások a közszolgálati médiaszolgáltatás rendszerében, amelyek megfelelő médiatanácsi döntés nélkül jogszerűen nem mehettek végbe. Csak éppen a nyilvánosan hozzáférhető adatokból fogalmunk sincs, hogy pontosan milyen döntések ezek, és mire alapozták őket.
Egyébként ezeknek a közszolgálati átalakításoknak közös jellemzője, hogy valódi innováció nélkül bővítik a közszolgálati kínálatot. Miközben a Dankó Rádió alapvetően archív felvételeket sugároz, az elindítása érdekében fel kellett áldozni a regionális közszolgálati rádiókat, amiket pedig időlegesen és felemás módon éppen az Árvízvédelmi Rádióval próbáltak pótolni. Az M3 kifejezetten az archív felvételekre épít, de még a gyerekcsatornaként működő M2 is jelentős műsoridőt szán régvolt gyerekkorunk kedvenc meséire. Mindeközben a közszolgálati média nem ér el átütő sikereket az online világban. A hirado.hu nem lett az Index és az Origó versenytársa, a közmédia nem nagyon érti a közösségi médiát, de a műsorkészítésben sem ő diktálja a trendet.
Hogy a közszolgálati szolgáltatások bővítésének jelentőségét szemléltessük, tegyünk egy kis kitérőt a nyugat-európai közszolgálati műsorszolgáltatók irányába. Igaz ugyan, hogy a szolgáltatás-bővítés ott nem elsősorban a hagyományos műsorszolgáltatásokra, hanem az online szolgáltatásokra fókuszál, de érdemes egy pillantást vetni azokra az eljárásokra, amelyek az új szolgáltatások indítását az angol vagy a német közmédia esetében megelőzik. Természetesen ezekben az országokban nem úszható meg a dolog egy-egy semmitmondó határozattal, mégpedig elsősorban azért nem, mert sem az Európai Unió, sem a piaci szereplők nem szeretik, ha az állam indokolatlanul nagyot harap a piaci erőforrásokból.
A BBC digitális szolgáltatásainak elindítása az ún. „public value test” eredményétől függ. Ennek célja, hogy a digitális szolgáltatások piacán kizárja a versenytorzító magatartásokat, növelje az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. A teszt egyik része a „közérték”-értékelés (public value assesment). Ennek keretében a BBC Trust megvizsgálja, hogy az elindítani kívánt szolgáltatás összhangban van-e a BBC céljaival, és megfelel-e a minőség és a megkülönböztető jelleg követelményének, továbbá azt, hogy a szolgáltatás hoz-e létre fogyasztói, illetve állampolgári értelemben vett értéket, milyen célcsoportot kíván elérni, és alternatív szolgáltatásokkal összevetve arányos-e a beruházás. Ezzel párhuzamosan az angol médiahatóság, az Ofcom megvizsgálja, hogy a bevezetni tervezett szolgáltatás milyen rövid- és hosszú távú piaci hatásokat gyakorol az érintett piacon. A végeleges döntés előtt a BBC Trust nyilvános konzultációt folytat. Hasonló eljáráshoz köti a német médiaszabályozás a közszolgálati szolgáltatások bővítését. Az ún. „három lépcsős teszt” (Drei-Stufen-Test) keretében azt kell megvizsgálni, hogy a bevezetni tervezett online szolgáltatás mennyiben szolgálja a társadalom demokratikus, szociális és kulturális szükségleteit, minőségi szempontból mennyiben járul hozzá a sokszínűséghez, és a szolgáltatásnak milyen finanszírozási igényei vannak.
Ilyen eljárásnak a magyar médiatörvényben nyoma sincs, legyen szó akár online, akár hagyományos szolgáltatásokról. Ebből egyrészt az következik, hogy a következő hetekben megjelenő vitaanyagunk a közszolgálati média szabályozásáról javaslatot fog tenni az eljárás jövőbeli szabályozására. Másrészt az, hogy legalább a rendelkezésünkre álló eszközökkel megpróbálunk utánajárni, milyen döntések alapján és milyen indokkal alakult át a közszolgálati médiakínálat az elmúlt hónapokban. Ez az eszköz pedig nem más, mint a Médiatanács részére benyújtott közérdekűadat-igénylés.
Adatigénylésünkben a Médiatanácstól kértük:
a) a Médiatanácsnak az Mttv. 98. § (7)-(8) bekezdése alapján meghozott döntéseit, a határozatok részletes indoklásával együtt;
b) a Médiatanács minden olyan további döntését, amely alapján bármely közszolgálati médiaszolgáltató lineáris közszolgálati médiaszolgáltatás nyújtására vált jogosulttá, így különösen az Árvízvédelmi Rádió és az M3 Anno működését megalapozó határozatot;
c) a fenti döntésekhez kapcsolódó, az Mttv. 98. § (7)-(8) bekezdése alapján elvégzendő műszaki, gazdasági, gazdaságossági és médiapolitikai szempontok vizsgálatáról, illetve annak eredményeiről készült dokumentumokat.
A Médiatanács eddigi hozzáállása alapján benne van a pakliban, hogy a kérdéseinkre csak hosszas bírósági eljárás után, valamikor 2015-ben kapunk választ. Pedig mi is tudjuk, ők is tudják: fölöslegesen költik a közpénzt pereskedésre.
