Jövő hónapban lejár az RTL Klub és a TV2 analóg földfelszíni frekvencia használati jogosultsága. Nem ismert, hogy mi történik a színfalak mögött, de a televíziós piaci tendenciákat és a pénzügyi eredményeket látva könnyen belátható, hogy logikus döntés lenne mind a hatóság, mind a kereskedelmi televíziók szempontjából, ha a két televízió valóban befejezné a műsorszórást az analóg frekvenciákon. Ennek ellenére valószínű, hogy a hátralévő néhány hétben a hatóság kiad egy ideiglenes frekvencia használati engedélyt a két televíziónak, bár a szereplők pontos motivációit aligha fogjuk megismerni. Urbán Ágnes írása.
A szélesebb közvélemény, de még a szakma egy része számára sem ismert, hogy miért lehet 2012. július 9. jelentős dátum a magyar televíziózás történetében. Az 1997-ben elindult két országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 eredetileg tíz évre kapta meg az analóg földfelszíni frekvencia használati jogát, de ezt már 2005-ben meghosszabbította az ORTT öt évvel, az így meghosszabbított szerződés pedig alig egy hónap múlva lejár. Ha addig nem történik valami, akkor 15 év után eltűnhet a két kereskedelmi tévé az analóg földfelszíni frekvenciákról, de az is lehetséges, hogy a hatóság ideiglenes szerződést köt a műsorszolgáltatókkal, hiszen erre a médiatörvény lehetőséget ad. Meglepő, hogy eddig semmilyen hírt nem lehetett olvasni a megállapodásról, sőt, kifejezetten arról szólnak a városi pletykák, hogy még folynak a tárgyalások. Többször írtunk már az országos televíziók szerződésének az új médiatörvényhez igazításáról, és arról, hogy semmilyen nyilvános információ nincs e szerződésmódosítások tartalmáról. Pedig nemcsak médiapiaci szempontból lenne fontos információ, hogy mennyi időre és milyen díj ellenében hosszabbítja meg a hatóság a televíziók jogosultságát.
Nem véletlen természetesen, hogy a nézők körében nem kelt különösebb izgalmat a július 9-i fordulópont. Amennyiben sikerül megkötni az ideiglenes szerződést, az elsősorban a médiajogászok számára jelent majd érdekességet, de ha befejeződik az analóg műsorszórás, az sem fog semmilyen változást hozni azokban a háztartásokban, ahol kábeles, műholdas, IPTV-s vagy éppen digitális földfelszíni vételt alkalmaznak. Ma már másfél millió alatt lehet azok száma, akik olyan a háztartásában élnek, ahol nem áll rendelkezésre egyik vételi mód sem a fentiek közül és egyszerű tető- vagy szobaantennával csak a három analóg földfelszíni csatornát, az M1-et, az RTL-t és a TV2-t tudják fogni.
Amennyiben a két kereskedelmi csatorna feladja az analóg földfelszíni sugárzást, akkor már csak a közszolgálati M1 maradna elérhető ezen a platformon és minden bizonnyal sok, az eddigi kínálattal megelégedő háztartás átváltana valamilyen más technológiára. Médiapolitikai szempontból tehát kifejezetten pozitívnak is tekinthetnénk, ha a két kereskedelmi csatorna befejezné az analóg műsorszórást és lényegesen közelebb kerülnénk a digitális átálláshoz. Soha nem lehetett hallani arról, hogy a szabályozó hatóság ezt a forgatókönyvet komolyan megfontolta volna, a lehetséges hatásokról nem volt szakmai vita – ez persze nem meglepő abból a szempontból, hogy az igencsak kudarcos digitális átállásról egyáltalán nem folyik olyan szakmai diskurzus, amiben a hatóság részt venne.
Érdemes elgondolkodni egy kicsit a kereskedelmi televíziók szempontjain. A piacot kevésbé ismerők axiómának tekintik, hogy a magyar televíziós piac a hirdetési bevételekből él, csak a két országos csatorna sokkal jobban, mint a többiek, hiszen elérhetők az ország szinte minden háztartásában, és az az érdekük, hogy ez az állapot minél tovább fennmaradjon. A valóság ennél sokkal árnyaltabb. Az RTL Klubon és a TV2-n kívül egyetlen csatorna üzleti modellje sem a hirdetési bevételekre épül, hanem valójában azok a díjak jelentik a fő bevételi forrást, amelyeket a műsorterjesztő cégek (tehát a kábeles, műholdas, IPTV szolgáltatók) fizetnek a műsorszolgáltató részére. Az a díj, amit mi előfizetőként a műsorcsomagokért a kábelszolgáltatónak, a műholdas szolgáltatónak vagy az IPTV szolgáltatónak fizetünk, valójában nagyrészt a műsorszolgáltatókhoz kerül, tehát a terjesztő cégek egyfajta nagykereskedőként működnek. Megállapodnak a műsorszolgáltatókkal arról, hogy egy-egy csatorna után mennyit fizetnek, ezt beszorozzák azon háztartások számával, amelyek előfizetői csomagjában elérhető az adott csatorna, és az így kapott összeget hónapról-hónapra kifizetik a műsorszolgáltatóknak, amelyek ebből finanszírozzák a csatorna további működését. Emellett persze ezek a műsorszolgáltatók értékesítik a reklámidőt is, de messze nincsenek annyira kitéve a hirdetési piac változásainak, mint a kizárólag ebből élő országos kereskedelmi csatornák.
Hosszú éveken keresztül természetesen a két országos kereskedelmi csatorna volt irigyelt pozícióban, hiszen gyakorlatilag letarolhatták a tévés reklámpiacot. Évről-évre nő azonban azon háztartások száma, amelyek előfizetnek valamilyen műsorcsomagra. Az AGB Nielsen 2011-es adatai szerint ez már a tévés háztartások 80 százalékára elmondható. Ez természetesen azzal jár, hogy szélesebb választékot elérő ún. sokcsatornás háztartások kevesebbet nézik az országos csatornákat, hiszen szélesebb a kínálat, több műsor közül választhatnak. Emiatt megállt az országos kereskedelmi televíziók hirdetési bevételének korábbi dinamikus bővülése, sőt, a gazdasági válság beköszöntével csökkenni kezdett. Mindeközben a terjesztési díjakból élő televíziók köszönik jól vannak, a válság hatása itt sokkal kevésbé érvényesül: a háztartások nem a televíziózáson spórolnak, sőt, mivel éppen más szabadidős tevékenységeket kell visszafogni (ritkábban járnak szórakozni, a barátokkal sörözni, moziba, színházba) és több időt töltenek otthon, az előfizetők száma egyáltalán nem csökken.
Mára tehát megfordult a helyzet, a hirdetési bevételekből élő csatornáknak komoly nehézségekkel kell szembenézni, ugyanakkor a terjesztési bevételekre épülő csatornákon érezhetően kevésbé jelent problémát a gazdasági válság. Egy, a napokban publikált hír szerint a Magyar RTL Zrt. a 2011-es évet 2,3 milliárd forint eredménnyel zárta, 29,2 milliárd forint bevétel mellett (2008-ban, a válság előtt még 36,8 milliárd forint volt a bevétel 5,1 milliárdos eredménnyel). A TV2 üzemeltetőjénél, az MTM-SBS Televízió Zrt-nél sokkal súlyosabb a helyzet: 7,9 milliárd forint veszteség mellett (2008: 3,1 milliárd forintos eredmény) a bevétel 16,3 milliárd forintra csökkent (2008: 26 milliárd forint).
Felvetődik tehát a kérdés, mindenekelőtt a TV2 esetében, hogy nincs-e itt az ideje az üzleti modell váltásnak, és nem éri-e meg feladni az egykor oly értékes analóg frekvenciát. Ezáltal nem kellene az Antenna Hungáriának jelentős összegeket fizetni a műsorterjesztésért, sőt, megfordulna a pénzmozgás iránya és a kábeles, műholdas, IPTV szolgáltatók – rajtuk keresztül persze a nézők – fizetnének a csatornáért. Ugyanakkor tény, hogy így az analóg földfelszíni vétellel rendelkező háztartásokban elérhetetlenné válna a TV2 és ez gyengítené a reklámpiaci pozíciót. Korábban ez óriási árnak tűnt volna, ma már ez messze nem igaz, az NMHH Digitális Átállás Monitoringja szerint mindössze a háztartások 16 százalékáról van szó, jellemzően idősekről, vidékiekről, alacsony végzettségűekről. Ez a réteg közismerten kevésbé vonzó a hirdetők számára, tehát az ő elvesztésük a csatorna számára nem jelentene drámai visszaesést a hirdetési bevételekben. Kétségtelen persze, hogy a teljes népesség körében elért számok kevésbé lesznek impresszívek, mint eddig (bár a TV2 az utóbbi időszakban már egyre kevésbé van versenyben az RTL Klubbal), tehát ebből a szempontból látványos lehet a veszteség de a valós hatás nagyban függ attól, hogy a hirdetők, ügynökségek milyen számokat néznek. Azok számára, akik valamilyen jól megfogható célcsoportot próbálnak elérni és ez inkább a magasabb státuszú, városi, fiatal réteg, aligha jelent problémát az egészen más jellemzőkkel bíró analóg földfelszíni vétellel rendelkezők elvesztése. Azon hirdetők számára (pl. élelmiszerbolt láncok), amelyeknek fontos a teljes népesség elérése, valóban negatívan reagálhatnak az elérés csökkenésére, akár el is pártolhatnak a TV2-től.
A 2011-es pénzügyi adatokat ismerve nyilvánvalónak tűnik, hogy a TV2 számára ésszerű opció az analóg műsorszórás befejezése, számukra kifejezetten kedvező, hogy a hatósággal kötött korábbi szerződésük hamarosan lejár. Az RTL Klub esetében is igazak a fenti érvek, jövedelmező lehet az analóg földfelszíni frekvencia feladása, de a helyzet annyiban árnyaltabb, hogy a cég működése a jelenlegi üzleti modellel is nyereséges. Különösen tehát a TV2 jövője izgalmas: az közismert, hogy Nyerges Zsolt cége, az Infocenter szeretné megvenni a csatornát, de az esetleges tulajdonosváltás mellett egy menedzsment döntés is komolyan befolyásolhatja a csatorna jövőjét. Semmi nem mutat arra, hogy a TV2 képes lenne megállítani térvesztését a tévépiaci versenyben, tehát a mostani, jól láthatóan óriási veszteségeket eredményező üzleti modell fenntartása szembe megy a józan ésszel. Ha mégis kitart emellett a TV2, akkor jól sejthetően nem üzleti szempontok motiválták a döntést, hanem valamilyen üzleten túlmutató okból fontos, hogy a TV2 továbbra is elérhető legyen minden háztartásban. Az analóg földfelszíni műsorszórás leállításának céldátuma 2014 vége, tehát a 2014-es választási kampányban még lesz egy réteg, akiket ezekkel a csatornákkal jó eséllyel el lehet érni. Ha a hirdetői szemmel nem is igazán vonzó az érintett háztartásokban élő idős, vidéki, alacsony végzettségű csoport, a politikai pártok számára még az lehet: egy gazdasági érdekkörbe tartozó csatornánál nem különösebben nehéz befolyásolni a fő üzeneteket, ami főleg azok esetében lehet igazán hatásos, akik amúgy is szűkös médiakínálathoz jutnak hozzá.
