Belenézhet-e a főnök az email-forgalomba? És ha nem, akkor miért ne küldhetnénk el bárkinek a bizalmas munkahelyi információkat. Az EU megbízásából dolgozó szakembereknek még két évük van, hogy átvágják a gordiuszi csomót.
Az Európai Bizottság szakértői dolgoznak a munkahelyi adatvédelmet biztosító direktíva tervezetén, amelynek 2004-2005-re kell elkészülnie. A munka kapcsán nyilvánosságra került egy összehasonlító tanulmány, amely az alkalmazottak magánszférájának tiszteletben tartásával kapcsolatos kilátásokat vizsgálja. Az információs és kommunikációs technológiák egyre elterjedtebb használatával ugyanis előtérbe került az adatvédelem szükségessége, ám ezzel párhuzamosan az is fontos követelmény, hogy az alkalmazottak alapvető jogai ne sérüljenek.
Az Ipari Kapcsolatok Európai Megfigyelője (EIRO) összehasonlító tanulmánya különös hangsúlyt helyez az alkalmazottak magánszférája és a munkahelyi internet/email-használat közötti összefüggésekre.
Az információs és kommunikációs technológiák (ICT) rohamos terjedése egy sor új problémával jár. A munkaadóknak be kell biztosítaniuk magukat afelől, hogy elektronikusan tárolt, rendkívül fontos adataikat nem érik el kívülállók, hogy az alkalmazottak nem használják magáncélra a munkahelyi infrastruktúrát, s hogy a dolgozók által továbbított információk nem terhelik jogi felelősséggel őket. Az alkalmazottaknak emiatt el kell fogadniuk a fokozott ICT-ellenőrzést, de a cégek szempontjából komoly gondot jelent, hogy meddig mehetnek el jogaik biztosításában anélkül, hogy alkalmazottaik alapvető jogait sértenék.
Az Európai Bizottság szerint a szóban forgó problémára a legjobb megoldást az egységes európai szabályozás jelentené. Az érintett felekkel 2002 végén folytatott egyeztetések alapján a tervezet kidolgozásakor a bizottság figyelembe veszi a legfrissebb technológiai újításokat, valamint a 2001. szeptember 11-e utáni bizonytalanságot is.
Az egyeztetések első szakaszát követően véleménykülönbség alakult ki a munkáltatók szervezetei és a szakszervezetek között az uniós szintű szabályozás létjogosultságát és irányát illetően. A munkaadók nem nélkülözhetetlennek a további szabályozást, szerintük az érvényben lévő rendelkezések elegendőek az alkalmazottak személyes adatvédelmi jogainak biztosításához.
Ezzel ellentétben, a szakszervezetek szorgalmazzák egy uniós jogvédelmi direktíva elfogadását, mert az érvényes szabályozást hasznosnak ítélik ugyan, de nem elégségesnek. Mi több, a szakszervezetek sok esetben nem elégedettek az uniós törvények nemzeti adaptációival sem. Ily módon messzemenően támogatják olyan egységes direktíva kiadását, amely bizonyos rugalmasságot enged a tagországok sajátosságainak figyelembe vételéhez.
