Jobban jártam volna, ha kapok másfél évet felfüggesztve, mint így, hogy bekerültem az adósnyilvántartásba – panaszolta a Magyar Hírlap olvasója. Ugyanis kezesként ő is bekerült a bankközi adós- és hitelinformációs rendszerbe (BAR) azok közé, akik nem fizetnek szerződésszerűen.
A nyilvántartásba vétel két alapvető jogi problémát vet fel: a törvényben rögzített öt év helyett akár tizenötig is szerepelhet valaki a priuszosok között, illetve egy szó sem esik a szankcióról. A kezes jog szerint egyenes adós, vagyis azonos pozícióban szerepel, mint a hitel felvevője. Így a bankok szerint természetes az, hogy a hitelszerződésben is azonosan kezelik: ha nem fizet az adós helyett, akkor ő is bekerül az adósnyilvántartásba. A BAR-ban hetvenezer adós szerepel, emellett azonban a kezeseket is nyilvántartják, ha nem fizetnek. A kezesek rendszerint családi, baráti kapcsolat alapján vállalják el ezt a tisztet, és eszükben sincs elolvasni a szerződést. Pedig érdemes lenne egyes bankok előbb az adóst szólítgatják fel, és csak eredménytelenség esetén fordulnak a kezeshez, de ő is csak három eredménytelen felszólítás után kerül be a nyilvántartásba. Más bankok ennél szigorúbbak, de legrosszabb az, ha közjegyzői okiratba foglalják a szerződést. Ilyenkor legfeljebb egyszer szólítja fel a bank az adóst és a hitelezőt, utána már a végrehajtó jelentkezik.
A jelenlegi szabályozás – amely nem több néhány mondatnál a hitelintézeti törvényben – több hézagot is tartalmaz. Nem derül ki például, hogy mi a szankció. A bankok automatikusan megtagadják az újabb hitelt, anélkül hogy különbséget tennének priusz és priusz között. (Az FHB jelezte csak, hogy kategóriákat akar kidolgozni, és az enyhébb megítélésű esetekben adna hitelt.) Baj van a priusz időtartamával is. A hitelintézeti törvény megfogalmazása szerint a tartozás megszűnésétől öt évig tarthatók nyilván a nem fizető adós adatai. Ez két problémát vet fel: a feltételes mód azt jelenti, hogy nem kötelező az öt év. Rácz Lajos, a BAR-t működtető Bankközi Informatika Szolgáltató (BISZ) Rt. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy belső szabályzatban a lehetséges maximumot határozták meg, így az adatok tárolása a szerződés lezártától öt évig tart.
A másik gond, hogy az öt év lehet akár tíz, vagy több is. Ha valaki felvesz tíz évre kétmillió forintnyi hatszázalékos lakáshitelt. Ennek a havi törlesztőrészlete 23 ezer forint. A törlesztéseket bankszámláról fizeti, amit viszont a munkahelye tölt fel, a bére átutalásával. Az adós elutazik három hónapra, a munkahelye valamilyen ok miatt nem utalja át a bért, így arra érkezik haza, hogy a tartozása túllépte az 50 ezer forintot (ennyi a mai minimálbér), és az adatai bekerültek az adósnyilvántartásba. Hiába fizeti ki azonnal az elmaradt részleteket, 15 évig priusza lesz. Furcsa büntetés az, amelynek a szankcióját és annak pontos időtartamát nem rögzítik nyilvános jogszabályban. Végül van még egy, eddig nem érintett probléma: ha valaki kíváncsi arra, szerepel-e az adósnyilvántartásban, akkor hogyan tudhatja ezt meg? A törvény szerint joga van betekinteni az adósnak a róla nyilvántartott adatokba, de ezt csak ama bankon át teheti meg, amely az adatait beküldte a rendszerbe.
