A Pénzügyminisztérium (PM) elutasította azt a nemzetközi adóztatási megoldást, mely szerinth ha egy multinacionális vállalatcsoport a minimum adómérték alatt marad egy adott országban, a különbözetet más ország – elsőként az anyavállalat országa – szedné be helyette. “Ez hátrányosan érintené Magyarországot, hiszen Európában Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adó mértéke” – áll a Niveus Consulting Group PN közleményre adott kommetárjában.
Öldöklő verseny az adóforintokért
Az országok közötti adóverseny az utóbbi években rendkívüli mértékeket öltött; ilyenek a külföldi befektetők megnyeréséért létrehozott adózási kedvezmények, vagy az „offshore” adóparadicsomok ellehetetlenítésére tett kísérletek. Az adóversenybe Magyarország is beszállt és az Európai Unióban a legalacsonyabb mértékűre, 9 százalékra csökkentette a társaságok adókulcsát 2017-től (egyébként ezzel egész Európában Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adókulcs, Montenegró mellett). Csak hogy érzékeltetni lehessen a különbséget az egyes országok között, a társasági adókulcs a világban 0 és közel 40 százalékos mérték között mozog, de a fejlett országokban ez jellemzően magasabb (pl. Németországban és Japánban 30 százalék, az USA-ban 21 százalék, Franciaországban 28 százalék). Éppen a fentiekből kifolyólag a multinacionális cégcsoportok dollármilliárdokat spórolnak azzal, hogy az alacsonyabb adókulcsú országokba „csoportosítják át” a nyereségüket, amely természetesen számos érdekellentétet szül.
A Niveus Consulting Group azt jegyezi meg azzal kapcsolatban, hogy a PM elutasítja a globális minimumadó kulcs bevezetését, hogy ez már egy nagyon régóta napirenden lévő javaslat, amely most fordult a finisébe és várhatóan hamarosan elfogadnak egy konszenzusos javaslatot. A minimumadó kulcs kapcsán már többféle számszerű javaslat elhangzott, a leggyakrabban hangoztatott mérték a 12,5 százalék, de hallani olyan híreket, hogy ez még akár 10 százalék is lehet.
„Leegyszerűsítve a minimumadó működési mechanizmusát; ha egy német anyavállalatnak van egy magyar leányvállalata, akkor ez utóbbi által fizetett 9 százalékos társasági adón túlmenően a német anyavállalat is jogot formálhat a minimumadó (példánkban 12,5 százalékos) és az alacsonyabb adókulcsú állam által alkalmazott adómérték különbözetére. Tehát jelen esetben 3,5 százalékos további adóztatás jelenne meg a magyar leányvállalathoz köthetően” – magyarázza Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group adótanácsadási partnere.
A szakértő felhívja a figyelmet, hogy a fentiek kapcsán számos kérdés merül fel: mi a helyzet, ha nem ugyanazon az alapon, számítási módszerrel határozzák meg az egyes országokban az adóalapot? Illetve többek között a számviteli elszámolási sztenderdekben is számos olyan különbség lehet, amely lényegesen befolyásolja a fizetendő adó nagyságát.
Varga Mihály reagálása abból az aspektusból mindenképpen érthető, hogy Magyarország a javaslat kapcsán hátrányos helyzetbe kerülhet, mert az egy számjegyű társasági adó a valóságban már magasabb lesz, így már egyből nem lesz az olyan vonzó a külföldi befektetők számára.
“Magyarországon további kérdéseket vet még fel a helyi iparűzési adó „besorolása”, ugyanis az valójában egy társaságokat sújtó többletteher, amelyet adott esetben akár össze is lehetne számítani a társasági adóval az összteher meghatározása szempontjából” – vélekedett Bagdi Lajos.
