2020. november 17-én elfogadta a parlament azon jogszabálymódosítást, amely 2021. január 1-től jelentősen módosít a polgári perekben irányadó eljárási szabályokon. Az újdonságokról dr. Bognár Alexandrával, a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda peres ügyvédjével beszélgetünk.
Az előzményekről
A 2018-ban bevezetett polgári eljárási szabályok elsődleges célja az volt, hogy a perek hatékonyságát növeljék. Ezért, olyan rendszer került kialakításra, amelyben a pereskedő felek és a bíróság egyaránt minél előbb olyan helyzetbe kerülhetnek, melyben valamennyi állítás, nyilatkozat, bizonyíték, avagy legalább bizonyítási indítvány rendelkezésre áll. Ezt hívjuk perfelvételi, avagy perelőkészítő szakasznak. Az eljárás ezt követő, azaz második szakasza az érdemi eljárás, ahol a tárgyalásokon a bizonyítékok vizsgálatára, a tanúk meghallgatására vagy a szakértők bevonására kerül sor – itt tehát új állításokat, bizonyítékot, avagy arra indítványt csak nagyon szűk körben lehet tenni.
A jogszabály azért, hogy az eljárások ebben az osztott perszerkezetben hatékonyan folyjanak számos szigorú rendelkezést ír(t) elő arra vonatkozóan, hogy pontosan mit és hogyan kell tartalmaznia a bírósági beadványoknak, illetve azok mikor és hogyan terjeszthetők elő, mi történik akkor, ha valaki úgy nyilatkozik, hogy azt a bíróság külön nem engedélyezte, hogyan és mikor kell a bizonyítékokat benyújtani. “A 2018-as évtől kezdve a pereskedés ezért kihívásokkal teli, és sok esetben szerencse kérdése is volt, hiszen számos esetről hallhattunk, ahol a bíróságok már az eljárást megindító keresetleveleket visszautasították (azaz érdemi vizsgálat nélkül elvetették) azért, mert az nem felelt meg valamilyen formai vagy tartalmi követelménynek. Az elmúlt évek statisztikái szintén azt mutatták, hogy alábbhagyott a pereskedési kedv az országban.” – hangsúlyozza Bognár Alexandra.
Noha a 2018-tól alkalmazandó szabályok eleve nem tekinthetők régieknek, az azóta eltelt időszak jogalkalmazói tapasztalatai azt mutatták, hogy a szigorú szabályok néhol életszerűtlen eljárási buktatókhoz vezettek, ezért indokolttá vált a szabályozás finomítása és rugalmasabbá tétele. Mivel a legtöbb értelmezési probléma a perfelvétel körében merült fel, így a cikkünkben a perfelvételi szabályokat érintő módosításokról lesz szó.
Kevesebb kötelező tartalmi elem a keresetleveleknél
Az új szabályok tehermentesítik a felpereseket azzal, hogy néhány korábban kötelezően előírt tartalmat már nem kell szerepeltetni a keresetlevélben.
A keresetlevél felépítését tekintve abban már egységes a bírói gyakorlat, hogy nem szükséges, hogy szó szerint szerepeljenek a jogszabályban megnevezetett szerkezeti egységek; azaz az, hogy “bevezető-“, “érdemi-“, illetve “záró rész”, úgyszintén abban is, hogy az egyes egységeken belüli tartalomnak nincs kötött sorrendje. Ezt ugyan a jogszabály korábbi szövegezése így nem is tartalmazta, a gyakorlatban mégis voltak ezzel kapcsolatosan eltérő bírói nézőpontok. Az új szabályok indokolása megerősíti, hogy valóban nincs ilyen kötöttség.
Újdonság, hogy keresethalmazatnál – azaz amikor a felperes egyszerre több keresetet terjeszt elő; például úgy érvényesít pénzbeli igényt, hogy ennek egy része kártérítés, míg másik része kötbér – az azonos tartalmat elegendő egyszer előadni. “A korábbi szabályok alapján a tényeket, valamint a jogi érvelést minden egyes keresetre vonatkozóan elő kellett adni, amely a gyakorlatban nem ritkán ésszerűtlen ismétlésekhez – ezáltal feleslegesen terjengős iratokhoz – vezetett.” – tette hozzá Bognár Alexandra. Az új szabályok alapján az egyező elemeket nem szükséges ismételni, helyette elegendő, ha egyszer levezeti a felperes.
Formaiságokat tekintve még: a keresetlevélben a perelt fél, vagyis az alperes adatai közül elegendő csak a nevét és a lakóhelyét, cég esetén a székhelyét feltüntetni, a további adatok megadása opcionális. Úgyszintén kikerül a kötelezők közül az, hogy cég alperes esetén a felperesnek már nem szükséges jogi indokolást kifejtenie arról, hogy a cég milyen alapon perelhető. Ezt már csak akkor kell kifejteni, ha az alperes olyan nem természetes személy, akinek az adatai közhiteles nyilvántartásban (például cégnyilvántartásban) nem szerepelnek – ilyen például a társasház.
A gyakorlatban a legtöbb értelmezési problémát a kereseti kérelem határozottsága okozta és ennek hiánya alapozta meg a keresetlevelek visszautasítását a legtöbbször. Értelmezési kérdésként merült fel, hogy sérti-e a kereseti kérelem határozottságát, ha vannak benne oda nem illő elemek, esetleg az, ha túl szabatos a megfogalmazás. Az új szabályok (és azok indokolása) most egyértelműsítik, hogy akkor jó a kereseti kérelem, ha abban a felperes megjelöli, hogy milyen döntést kér a bíróságtól, azaz, ha ez a kérés kétséget kizáróan megállapítható és világos. “Az ugyanakkor már nem célja a jogszabálynak, hogy mindez úgy legyen megfogalmazva, hogy egyszerűen “átemelhető” legyen az ítélet szövegébe, voltaképp leképezve a bíróság ítéletének rendelkező részét.” – magyarázza Bognár Alexandra.
A keresetlevél egyszerűsítését célzókhoz hasonló rendelkezések jelennek meg a keresetlevéllel szemben védekezésként benyújtott ellenkérelemnél is, így azokra részletesen nem térünk ki.
Több hiánypótlási lehetőség
Az új szabályok a visszautasítás helyett a hiánypótlásra helyezik a hangsúlyt – és szélesedik a mozgástér a keresetlevél tartalmi elemeinek, illetve alaki kellékeinek, mellékleteinek pótlására. Az új szabályok emellett kimondják azt is, hogy ha a felperes már eleget tett egy hiánypótlásnak, de a bíróság mégis újabb hibákat talál a keresetlevélben, akkor ezeket már az eljárás során, a perfelvétel körében szükséges pótolni. Azaz az újabb hibák megtalálása nem lehet gátja az eljárás megindulásának.
Az új szabályok alapján azok a kérdések, amelyek a per lényegét érintik, avagy az, hogy a felperes által bemutatott bizonyítékok vagy indítványok megfelelőek lesznek-e arra, hogy az állításait alátámasszák, nem vizsgálhatók a keresetlevél befogadhatósága szempontjából. Ennek kimondása azért üdvözlendő, mert a gyakorlatban sok példát láthattunk arra, amikor a bíróság túlterjeszkedett az előzetesen vizsgálható szempontokon, a keresetlevél vizsgálata ugyanakkor kizárólag a per megindítására vonatkozó akadályok feltérképezéséről szól. A módosítás tehát azt egyértelműsíti, hogy annak megítélése például, hogy “elég meggyőző-e”, “elegendő-e”, “releváns-e”, mind az eljárás érdemére tartoznak, ezért nem vehetik elejét a jogkeresés lehetőségének.
Több írásbeli előkészítés
Az eljárási szabályok kellően szigorúak voltak abban, hogy limitálják az írásbeli beadványokat. Ezért például a tárgyalásokat előkészítő iratok körét (amely a legáltalánosabb elnevezése a per során beadott beadványnak) beszűkítette. Előkészítő iratot csak akkor lehetett beadni, ha azt a bíróság szükségesnek tartotta a kereset vagy a védekezés szempontjából és felhívta rá a felet. A rugalmatlan szabály a gyakorlatban oda vezetett, hogy az ügyvédek egy külön írásbeli beadványban érveltek a bíróságon azért, hogy előkészítő iratot nyújthassanak be, azaz előre külön megindokolták, hogy miért szükséges, hogy előadhassák további érdemi érveiket, amit a bíróságok a legtöbbször engedélyeztek is egy külön végzésben. Ezek a körök azonban sem a beadványok számát nem csökkentették, sem az eljárások gyorsítását nem szolgálták.
Az új szabályok ehhez képest rögzítik, hogy bírósági felhívás nélkül is be lehet nyújtani kereset- avagy ellenkérelem változtatást, de ezekkel összefüggő nyilatkozatokat is (pl. bizonyítási indítványt). Ezzel összefüggésben módosult a kereset- és ellenkérelem változtatás fogalma is, így innentől nem tekinthető eljárásjogi értelemben változtatásnak az, ha valaki a tényelőadásain módosít. Azt azonban az új szabályok sem engedik, hogy a felek önállóan új tényeket adjanak elő (bírói felhívás nélkül), így az iratok számának koncentrációja továbbra is megmarad.
A szabályok lazítása mindenképpen indokolt volt: egyrészt azért, mert a szabályok merev / szó szerinti betartása sajnos sok esetben a jogkeresők igényérvényesítését ásta alá, másrészt azért is, mert a szabályok alkalmazása az egyes bíróságokon nem volt egységes. “Márpedig, a jogbiztonság azt is jelenti, hogy az “ahány ház, annyi szokás” nem érvényesülhet, hiszen az igényérvényesítés nem múlhat azon, hogy melyik bíróságon indul az eljárás.” – hangsúlyozza Bognár Alexandra. Az értelmezési problémákat ugyan a bíróságok igyekeztek különböző munkaanyagokkal szinkronizálni (pl. kollégiumvezetői értekezlet), emellett a Kúria joggyakorlat elemző csoportja is adott ki összefoglaló véleményt; ám az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztották, hogy indokolt a szabályozás egészének egyszerűsítése, rugalmasabbá tétele.
