A pszichózis – avagy elmebaj – a realitás kontroll felbomlása. A magyar büntetőjog ezt a kóros elmeállapotot már igen korán a beszámíthatóságot kizáró okként kezelte. De mit is jelent a beszámíthatóság? Ki minősül elmebetegnek? Hogyan viszonyul a (büntető)jog a kóros elmeállapothoz?
A közelmúltban volt a 20 éves évfordulója az oktogoni gyorséttermi lövöldözésnek, amikor is a tettes a pisztolyával két huszonéves fiatalt megölt, kettőt pedig megsebesített. A paranoid személyiségzavaros férfit – elmondása szerint – egy belső hang késztette az ölésre, azonban a szakértői vélemény megállapította, hogy nem elmebeteg, tudta, hogy mit tesz, csak azt nem tudta, miért teszi. A Ronald Reagan elleni merényletet elkövető J. Hinckleyt, aki tettével Jodie Foster színésznőt akarta elkápráztatni, beszámíthatatlanságra hivatkozva mentették fel, komoly felháborodást kiváltva az amerikai közvéleményből, majd börtön helyett a St. Elisabeth kórház elmegyógyintézetébe utalták.
Sokan felhördülnek egy-egy brutális bűncselekmény kapcsán: „Tuti elmebeteg!”, vagy hasonló jelzőkkel illetik a szörnyű tett elkövetőjét.
A pszichózis (elmebaj) olyan súlyos mentális zavarra, viselkedésbeli és gondolkodási problémákra utal, amelyekben az egyén a valósággal való kapcsolatát elveszítve képtelen a mindennapi követelményeknek eleget tenni és többnyire kórházi kezelést igényel. Tolna Judit pszichiáter, a Semmelweis Egyetem tanára egy előadásában – egyszerűen – a realitás kontroll felbomlásaként írta le a pszichózist. Az elmebetegség a kóros elmeállapot egyik pszichiátriai kórképe, a gyengeelméjűség, a szellemi leépülés, a tudatzavar és a személyiségzavar mellett. Az agykéreg tartós megbetegedését jelenti, amely súlyos zavarokat okoz a magasabb rendű idegműködésben, megváltoztatva az egyén értelmi-akarati, és érzelmi-indulati világát. Ebbe a körbe tartozik többek a skizofrénia, a mániás depresszió, a paranoia, a bénulásos elmezavar is. Ezen betegségek sajátja, hogy a beteg pszichés állapotának akkut zavara saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen, súlyos veszélyt jelent. A mentális betegség lehet veleszületett, de kialakulhat például egy súlyos trauma, vagy egy élethelyzet megváltozása okán is. Ez utóbbi lehet egy szülést követően kialakult, majd „egyre mélyülő depressziós tünettan jellegű hanghallásos érzékcsalódásokkal, a valóságtól való elszakadással, kóros motivációkkal járó elmezavar”, melyben a gyermekét a víz alá tartó, ilyen módon megfullasztó anya szenvedett, akit a Budapest Környéki Törvényszék az elmúlt év végén az előbbi indokolással mentett fel az emberölés vádja alól, és akinek a kényszergyógykezelését rendelte el.
Már az ókori Rómában sem büntették a zavart személyek által megvalósított bűncselekményeket, így a gyermekek mellett az elmebetegek beszámítási képességét is kizárták. Ezzel szemben a kánonjogi felfogás az elmebetegségnek a büntetés meghatározásakor tulajdonított jelentőséget, ugyanis azt tartotta, hogy az valamely bűnnek a következménye. Egészen a felvilágosodásig kellett várni arra, hogy az elmebetegség olyan körülménynek minősüljön, hogy annak fennálltakor a büntetendő cselekményt megvalósító személyt ne vonják felelősségre. A magyar büntetőjog történeti alakulását megnézve, már igen korán megjelent a szabályozásban a kóros elmeállapot, mint beszámíthatóságot kizáró ok, az 1795-ös Büntető Kódex tervezettől, a Csemegi Kódexen át, egészen a hatályos Btk.-ig.
A beszámítási képességnek két eleme van, a felismerési és az akarati képesség. Előbbi a cselekmény következményeinek az előre látását, utóbbi a szabad akaratnak megfelelő magatartás tanúsítását jelenti. A Btk. szerint az a személy kóros elmeállapotú, „aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen”. Amennyiben az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt „csupán” korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésének megfelelően cselekedjen, úgy a büntetése korlátlanul enyhíthető. Tehát az elkövető cselekménye tényállásszerű és társadalomra veszélyes, azonban a kóros elmeállapotú személy bűnössége hiányzik, ezért nem kerül sor büntetéskiszabásra. A korábbi Btk-val ellentétben a hatályos törvény a kóros elmeállapot lehetséges fajtáit nem nevesíti, ugyanis változhat idővel, mit tekintünk annak, így minden olyan elmeműködési zavar ide értendő, amely egyértelműen kizárja a büntetendő cselekmények elkövetőjének beszámíthatóságát.
Belovics Ervin egyetemi tanár szerint a „biológiai” oknak egyértelműen létezni kell, azonban a betegség fennállása önmagában nem elégséges a beszámíthatóság elbírálásához, minden esetben a konkrét cselekménnyel összefüggésben kell feltárni az elkövetéskori konkrét tudatállapotot. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a beszámíthatóság kérdése az elkövető tüneteinek a konkrét cselekménnyel összefüggő vizsgálata alapján tisztázható. Ujvári Ákos bíró, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma vezetőjének elmondása alapján az erőszakos bűncselekményt elkövető személyek nagy része valamilyen szintű személyiségzavarban szenved, ezekre az emberekre jellemzőek a dühkitörések, azonban nem számítanak kóros elmeállapotúnak, mivel tisztában vannak magatartásuk hátrányos következményeivel.
Kóros elmeállapotú személlyel szemben büntetés nem, azonban intézkedés, kényszergyógykezelés alkalmazható. Az intézkedés a társadalom védelmét szolgálja, elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az elkövetett cselekmény személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó, az elkövető büntethetősége kóros elmeállapot miatt kizárt; megalapozottan tartani kell attól, hogy az elkövető hasonló cselekményt fog elkövetni, és az elkövető büntethetősége esetén a bíróság 1 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki. A kényszergyógykezelés határozatlan időtartamú, addig kell fenntartani, amíg szükséges, végrehajtása az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben (IMEI) történik. Aki a jogerős ítéletet követően válik kóros elmeállapotúvá, szintén az IMEI-be kerül, ahol orvosi kezelés mellett tölti a kiszabott szabadságvesztést. Ez történt a Teréz körúti robbantás elkövetőjével, aki a jogerős ítélet után idegösszeomlást kapott, ezért az IMEI-be szállították gyógykezelés céljából. A kényszergyógykezeléstől megkülönböztetendő az előzetes kényszergyógykezelés, amely személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés, végrehajtására a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt kerül sor, előbbre hozva a terhelt gyógyítását és szabadságtól való megfosztását.
A bíró az elmeállapot megítélésében laikus, annak eldöntése, hogy a vádlott szenvedett-e a cselekmény elkövetésekor az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely a beszámítási képességét kizárta vagy korlátozta, szakkérdés. Az igazságügyi szakértő hivatott eldönteni, hogy a cselekmény elkövetésekor milyen mentális állapotban volt az elkövető, milyen elmebetegségben szenvedett és ezen betegség milyen tünettana vezetett az elkövetési magatartáshoz. A szakértő az elkövető vizsgálatkori elmeállapotát tárja fel, a visszamenőleges – a büntetendő cselekmény elkövetéskori – mentális állapot meghatározása nehéz, rengeteg tényezőt (az elmebetegség tünetei az idővel változhatnak, szimulálhat az elkövet, stb.) kell figyelembe vennie, hogy kellően megalapozott, orvosilag megfelelően alátámasztott véleményt adjon a bíróság részére. Amennyiben a terhelt elmeállapotának kérdése nem dönthető el egyszeri vizsgálattal, hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, ehhez a bíróság – a vádemelés előtt az ügyészség indítványára – a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendelheti el. A megfigyelés 1 hónapig tarthat, mely határidő a megfigyelést végző intézmény véleménye alapján 1 hónappal meghosszabbítható.
A kóros elmeállapot szabályai nem alkalmazhatóak, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. Az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot a tudatzavar speciális változata, amelyre a Btk. egy felelősségi vélelmet határoz meg, így az elkövető teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik a tettéért. Ez alól kivételt jelent, ha pl. kábítószer, illetve kábító hatású anyag ismétlődő fogyasztásának hatására függőség alakul ki az egyénben, és ez a függőség olyan mértékű, hogy önmagában betegségszintű személyiségzavart okoz. Ez esetben a függőség korlátozza vagy kizárja az elkövető beszámítási képességét, ezért a kóros elmeállapotra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.
