A Magyarország által bevezetett azon feltételek, amelyek lehetővé teszik a külföldi felsőoktatási intézmények tevékenységének Magyarország területén való gyakorlását, az uniós joggal összeegyeztethetetlenek – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-66/18. sz. ügyben hozott ítélet Bizottság kontra Magyarország
A 2020. október 6-án kihirdetett Bizottság kontra Magyarország (Felsőoktatás) ítéletben (C-66/18) a Bíróság nagytanácsban eljárva helyt adott az Európai Bizottság által e tagállammal szemben indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek. A Bíróság egyrészt megállapította, hogy Magyarország, mivel az oklevelet adó képzési tevékenységnek az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli külföldi felsőoktatási intézmények által Magyarországon való gyakorlását a Magyarország és az érintett intézmény székhelye szerinti harmadik állam közötti nemzetközi szerződés fennállására vonatkozó feltételhez köti, nem teljesítette a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján a nemzeti elbánás tekintetében vállalt kötelezettségeit1. Ezenfelül e követelmény sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában (Charta) foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket2.
Másrészt a Bíróság megállapította, hogy Magyarország, mivel a külföldi felsőoktatási intézmények tevékenységének – ideértve az EGT valamely más tagállamában székhellyel rendelkező intézményeket is – Magyarországon való gyakorlását azon feltételhez köti, hogy ezen intézmények a székhelyük szerinti államban felsőoktatási képzést nyújtsanak, nem teljesítette a GATS alapján a nemzeti elbánás tekintetében vállalt kötelezettségeit, továbbá a letelepedés szabadságából3, a szolgáltatások szabad mozgásából4, valamint a Charta fent említett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.
Magyarország 2017. április 4-én sürgősséggel fogadta el a felsőoktatási törvényt módosító törvényt5, amelyet úgy terjesztettek elő, hogy az a felsőoktatási tevékenységek minőségét kívánja biztosítani, és amelynek fő célja a külföldi felsőoktatási intézményekre alkalmazandó engedélyezési rendszer átdolgozása volt. Ezen intézményekre, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e előzetes engedéllyel, vagy sem, ezentúl új követelmények vonatkoznak, ideértve azokat is, amelyeket a Bíróság megvizsgált.
A Bizottság Magyarországgal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a 2017. évi felsőoktatási törvény összeegyeztethetetlen mind a Magyarország által a GATS keretében vállalt kötelezettségekkel, mind pedig a letelepedés szabadságával, a szolgáltatások szabad mozgásával és a Chartában foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel.
A Bíróság mindenekelőtt a Magyarország által hivatkozott elfogadhatatlansági okokat utasította el. Egyrészről ugyanis, a Bizottság által a pert megelőző eljárásban alkalmazott határidők rövidségét illetően a Bíróság, megerősítve ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát6, megvizsgálta ezen eljárás tényleges lefolyását, és megállapította, hogy Magyarország nem bizonyította a védelemhez való jogának állítólagos megsértését. Ezenfelül megjegyezte, hogy a Bizottság a vitatott határidőket a szóban forgó rendelkezések rövid határidőn belüli – eredetileg 2018. január 1-jében megállapított – hatálybalépésére figyelemmel állapította meg. Másrészről a Bíróság megállapította, hogy a magyar kormány nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az általa a Bizottságnak tulajdonított politikai szándék, azaz a Central European University sajátos érdekeinek védelme jogellenes, mivel kizárólag a Bizottságot e tekintetben megillető diszkrecionális jogkörbe tartozik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása célszerűségének megítélése, amelyre önmagában nem terjed ki a Bíróság által gyakorolt felülvizsgálat.
A Bíróság ezt követően megállapította hatáskörét a WTO jogába ütköző jogsértésekre alapított kifogások elbírálására. E tekintetben, miután emlékeztetett arra, hogy bármely, az Unió által kötött nemzetközi megállapodás az uniós jog szerves részét képezi, megállapította, hogy ez a helyzet a WTO-t létrehozó egyezmény esetében is, amelynek a GATS a részét képezi.
Ezzel összefüggésben a Bíróság kifejtette, hogy milyen konkrét hatással vannak saját hatáskörének gyakorlására az Unióra kötelező nemzetközi egyezmények rendelkezései, valamint az általános nemzetközi szokásjog szabályai és elvei, amelyekkel kapcsolatban mindjárt az elején emlékeztet arra, hogy azok az Unióra kötelezőek. Így az állam nemzetközi jogot sértő magatartásért fennálló felelőssége területén kodifikált általános nemzetközi jogi elvekre tekintettel a Bíróság megjegyezte, hogy valamely tagállam magatartásának a Bíróság által kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében – akár a WTO jogára tekintettel – elvégzendő értékelése nem köti a WTO többi tagját, és nem érintheti a WTO Vitarendezési Testülete által adott esetben elvégzendő későbbi értékelést sem. Így a Bíróság szerint sem az Unió, sem az érintett tagállam nem hivatkozhat a Bíróság által kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás végén hozott ítéletre annak érdekében, hogy kivonja magát azon kötelezettsége alól, hogy eleget tegyen a WTO joga értelmében a Vitarendezési Testület határozatainak tulajdonított jogkövetkezményeknek.
A Bíróság megvizsgálta a Bizottság kifogásait. Először is, az előzetes nemzetközi szerződés fennállására vonatkozó követelménynek a GATS nemzeti elbánásra vonatkozó XVII. cikkére tekintettel történő értékelését illetően a Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy Magyarország a felsőoktatási szolgáltatások területén teljes körű kötelezettséget vállalt arra, hogy az e cikkben előírt nemzeti elbánást nyújtja, éspedig annak ellenére, hogy a piacra jutással (XVI. cikk) kapcsolatos kötelezettségvállalás vonatkozásában olyan fenntartást tett, amely értelmében oktatási intézmény Magyarországon történő létesítéséhez előzetes engedély szükséges.
A Bíróság ezt követően kifejtette, hogy a nemzetközi szerződés megkötése, amint ezt a 2017. évi felsőoktatási törvény megköveteli, az érintett külföldi szolgáltatókkal szemben további feltételt ír elő ahhoz, hogy Magyarországon felsőoktatási szolgáltatásokat nyújthassanak, amely feltétel teljesítése a magyar hatóságok diszkrecionális jogkörébe tartozik, ami elegendő ahhoz, hogy megvalósuljon a versenyfeltételeknek az érintett intézmények hátrányára és a magyar intézmények javára történő módosulása.
A Magyarország által a közrend védelmére való hivatkozást illetően e tagállam nem bizonyította konkrétan és részletesen a magyar társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető, valós és kellően komoly veszély fennállását. Ezenkívül, amennyiben a szóban forgó követelmény állítólag a félrevezető gyakorlatok megelőzésére irányul, a Bíróság kimondta, hogy e követelmény önkényes diszkrimináció eszközét jelenti, mivel a magyar hatóságok politikai szándéka döntő szerepet játszik e követelmény teljesítésében. Ennélfogva a Bíróság ezen, Magyarország által hivatkozott igazolást sem fogadta el.
A Bíróság a szóban forgó követelményt aránytalannak ítélte, megjegyezve, hogy az megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, éspedig a magyar piacon már jelen lévő intézményekre is.
A Bíróság a származási országban folytatott képzési tevékenységre vonatkozó követelményt is megvizsgálta. Mindenekelőtt a Magyarország által a GATS XVII. cikke alapján vállalt kötelezettséget illetően a Bíróság, miután rávilágított a szóban forgó követelményből eredően az érintett intézményeket érintő versenyhátrányra, a fentiekhez hasonlóan rámutatott arra, hogy a magyar kormány nem szolgált kellő magyarázattal azon célkitűzéseket illetően, amelyek igazolhatnák e követelmény szükségességét. A Bíróság megállapította, hogy e követelmény indokolatlanul korlátozza mind az EUMSZ 49. pontban biztosított letelepedési szabadságot, mint pedig a szolgáltatásoknak a szolgáltatási irányelv 16. cikkében említett szabad mozgását.
Végül, amennyiben a szóban forgó követelmény állítólag a felsőoktatás magas színvonalát kívánja biztosítani, a Bíróság megjegyezte, hogy a megkövetelt tevékenység egyáltalán nem határozza meg előre a Magyarországon nyújtott oktatás színvonalát, így az ilyen célkitűzés nem elegendő a szóban forgó követelmény igazolásához.
A Bíróság megvizsgálta, hogy a 2017. évi felsőoktatási törvénnyel bevezetett szóban forgó követelmények összhangban vannak-e a Charta 13. cikkével, 14. cikkének (3) bekezdésével és 16. cikkével. A Bíróság leszögezte, hogy a vitatott rendelkezéseket illetően a Charta köti Magyarországot.
A Bíróság, miután egymást követően megvizsgálta a Charta említett rendelkezései által nyújtott garanciák terjedelmét, a felsőoktatási intézmények tevékenységének gyakorlását illetően hangsúlyozta, hogy a tudományos élet szabadságának nem kizárólag egyéni dimenziója van – amennyiben e szabadság a véleménynyilvánítás szabadságához, és konkrétabban a kutatás területén az információ terjesztésének, a kutatásnak és az így elért eredmények terjesztésének szabadságához kapcsolódik –, hanem intézményi és szervezeti dimenziót is magában foglal, amely ezen intézmények autonómiájában jut kifejeződésre. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy a vitatott intézkedések alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az érintett külföldi felsőoktatási intézmények Magyarország területén folytatott tudományos tevékenységét, és hogy ennélfogva megfosszák az érintett egyetemeket a tudományos kutatásaik végzéséhez és oktatási tevékenységük gyakorlásához szükséges autonóm infrastruktúrától, így az említett intézkedések korlátozzák a tudományos életnek a Charta 13. cikkében védett szabadságát. Ezenfelül ezen intézmények alapítása a Charta 14. cikke (3) bekezdésének és 16. cikkének hatálya alá tartozik, és az imént hivatkozott indokokhoz hasonló okokból a vitatott intézkedések az e rendelkezésekben biztosított jogokba való beavatkozásnak minősülnek. Mivel e különböző beavatkozásokat a Charta 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel nem igazolták, a Bíróság megállapította, hogy Magyarország a Charta fent hivatkozott rendelkezéseit megsértette.
Varga Judit: “Elfogadhatatlan a kettős mérce”
“Elfogadhatatlannak tartjuk a kettős mércét, a jogszabályokat minden egyetemnek egyformán be kell tartania Magyarországon. Nem lehet olyan törvényt alkotni, amely egy külföldi egyetemet előnyösebb helyzetbe hoz a magyar egyetemeknél” – mondta Varga Judit igazságügyi miniszter az Európai Unió Bíróságának a magyar felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos, kedden nyilvánosságra hozott ítéletével kapcsolatban.
A miniszter hozzátette: “Az Európai Bíróság ítéletét – mint mindig – Magyarország a magyar emberek érdekének megfelelően végre fogja hajtani.”
Kiemelte: A magyar szabályozás révén biztosítható, hogy az adott intézmény hallgatói valóban olyan végzettséghez jutnak majd, mint amilyen diploma megszerzését várták. “A vonatkozó magyar törvény tucatnyi, Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményt érint, de legtöbbjüknek nem jelentett gondot megfelelni ennek a jogszabálynak” – fűzte hozzá.
“A felsőoktatási intézmények megfelelő működése végső soron egy ország oktatási rendszerébe vetett bizalom, a felsőoktatási rendszer jó hírnevének a záloga, az annak eredményeként kiállított oklevél pedig ennek a megtestesítője. Nem postaláda egyetemekre van szükség.” – hangsúlyozta a miniszter.
______________________________________________________________________________
1A GATS XVII. cikke.
2A Charta 13. cikk. cikke, 14. cikkének (3) bekezdése és 16. cikke.
3EUMSZ 49. cikk.
4A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.; a továbbiakban: szolgáltatási irányelv) 16. cikke.
5A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény (a továbbiakban: 2017. évi felsőoktatási törvény).
6Lásd különösen: 2020. június 18-i Bizottság kontra Magyarország (Az egyesületek átláthatósága) ítélet (C-78/18, EU:C:2020:476, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)
