Megtartja vagy elveszti vezető szerepét a nemzetközi porondon az Amerikai Egyesült Államok? A közelgő választásoknak többek között ez is a tétje – egyesek szerint. A 2020. novemberi szuper kedd emiatt is nevezhető sorsdöntőnek. De mik is az amerikai választás működési elvei?
Sokszor bonyolultnak nevezik az Egyesült Államok választási rendszerét, sőt egy amerikai állampolgárnak sem feltétlen egyértelműek a szabályai. Ezt támasztja alá, hogy számtalan video, internetes oldal, brosúra nyújt tájékoztatást a témában. Jelen cikk kísérletet tesz arra, hogy pontosan, de egyszerűen mutassa be az amerikai elnökválasztást.
Aktív választójoggal rendelkezik minden 18 év feletti amerikai állampolgár. A szavazáshoz regisztrálni szükséges a választók jegyzékébe. A regisztráció szabályai államonként eltérőek lehetnek.
Elnökké választható (passzív választójog) az a legalább 35 éves korú, született amerikai állampolgár, aki legalább 14 éve az államok lakosa.
Az USA egy föderatív köztársaság, amelyet 50 állam szövetsége alkot. A törvényhozó hatalom a Kongresszus, amely két házból áll. A felsőház a Szenátus, ide minden államból 2 szenátort választanak. Az alsóház a Képviselőház, ahova lakosságarányosan választanak képviselőket az egyes államok. Így biztosítva van a népességarányos képviselet és azon elv is, hogy az egyes államok egyenrangúak. A szenátorok hivatali ideje 6 év, kétévente tartanak újraválasztásokat a Szenátus egyharmada vonatkozásában. A képviselők hivatalai ideje 2 év és kétévente választják újra őket. Az elnökválasztásra négyévente kerül sor.
Az állampolgárok nem közvetlenül az elnökre szavaznak, hanem elektorokat választanak az elektori kollégiumba, így szavazatukkal arról döntenek, hogy az adott állam mely elnökjelöltet támogassa. Adott tagállam annyi elektorral rendelkezik, ahány képviselője és szenátora van a Kongresszusban, azaz az elektori kollégiumban is eltérő az egyes tagállamok súlya. (A legkisebb tagállamok 3 elektorral rendelkeznek, míg például Kalifornia 55 elektorral).
Az elektorokat az adott politikai párt tagjai választják soraikból az előválasztásokon. Így formálisnak tekinthető az elektorok voksolása, mivel borítékolhatóan saját pártja elnökjelöltjét fogja támogatni. Ritkán fordult elő ennek az ellenkezője és a választások eredményét sem befolyásolta, ezért a hűtlen elektorok szankcionálásának lehetősége szövetségi szinten nem is szabályozott. Egyes tagállamok pénzbüntetés alkalmazását teszik lehetővé ilyen esetekben. Ezen a helyzeten változtathat, hogy 2020. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az elektorok kötelesek a mandátumuknak megfelelően szavazni. Azaz a kötött mandátum elvét részesítették előnyben a szabad mandátuméval szemben. Előbbi esetében a képviselő mindenképpen a választói által adott megbízatásnak megfelelően kell szavazzon, míg utóbbi esetben mérlegelhet, és saját lelkiismerete és belátása is szerepet kaphat a döntésében. A recall election (visszahívási választás) egy már eddig is létező jogintézmény a szabad mandátumával visszaélő tisztségviselők szankcionálására.
Következzen egy kis matematika: 435 képviselő és 100 szenátor alkotja a Kongresszust. Az elektori kollégium létszáma mégis 538. Ennek oka, hogy a főváros Washington D.C. nem tagállam, így sem szenátort, sem képviselőt nem delegál a Kongresszusba, de 3 elektorral ennek ellenére rendelkezik. Az elnökválasztást az nyeri, akit több elektor támogat, azaz legalább 270 elektor szükséges a győzelemhez. A választási matematika szempontjából még lényeges szabály, hogy amelyik tagállamban többséget kap az egyik elnökjelölt, ott az összes elektor szavazatát megszerzi. A ’győztes mindent visz’ elv alkalmazása helyett csak Nebraska és Maine tagállamok osztják el az elektorokat az elnökjelöltek között a szavazatokkal arányosan.
A tagállamok eltérő súlyú reprezentációjának az elektori kollégiumban és a ’győztes mindent visz’ elvének köszönhetően fordulhat az elő, hogy az országosan (szövetségi szinten) kevesebb szavazatot kapott elnökjelölt lesz mégis az elnök. Eddig ötször fordult elő ilyen eset. A legutóbbi két alkalommal a 2000-es választásokon így nyert Georg W. Bush és 2016-ban Donald Trump.
1800-ban Thomas Jefferson és Aaron Burr az elektorok között egyenlő számú szavazatot kapott. Ilyen esetben a Szenátus szavaz az alelnök, a Képviselőház pedig az elnök személyéről. A szenátoroknak 1-1 szavazata van, míg a Képviselőházban az egyes tagállami delegációk rendelkeznek 1-1 szavazattal. A delegáción belül többséggel határoznak. Például ha Kalifornia állam 53 képviselőjéből 26 republikánus elnökjelöltre szavaz, 27 pedig demokratára, akkor a demokrata elnökjelölt gyűjtött 1 szavazatot. Jeffersont a képviselők végül 35 eredménytelen szavazást követően választották elnöknek.
Az amerikai választási rendszert a demokratikus népképviselet támasztotta sokféle követelménynek megfelelően alakították ki. Emiatt rendelkezik bizonyos sajátos intézményekkel – például az elektori kollégium -, amik miatt elsőre bonyolultnak tűnhet, de valójában egy viszonylag egyszerű és logikus választási rendszerről beszélhetünk.
