Az indítványozó Fővárosi Ítélőtábla valójában a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül is a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adta, az indítvány azt célozta, hogy a bíróság által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje – fogalmazza meg az Alkotmánybíróság IV/1087/2019. számú, a Fővárosi Bíróság alkotmányjogi panaszát elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria bírósági jogkörben okozott kár tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az elítélt felperes az indítványozó Fővárosi Ítélőtábla ellen adott be keresetet, mivel állítása szerint a bíróság jogsértő határozata folytán elesett az összbüntetésbe foglalás kedvezményétől, ami jelentősen megnövelte végrehajtandó szabadságvesztésének időtartamát.
Az első fokon eljáró bíróság megállapította az indítványozó alperes ítélőtábla kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedését, és az indítványozót vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte, amely döntést a másodfokú bíróság is helybenhagyott, a Kúria pedig hatályában fenntartott. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az eljárás során hozott bírósági döntések sértik az Alaptörvényben rögzített tisztességes eljáráshoz való jogát, a jogorvoslathoz való jogát, továbbá sértik a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget azáltal, hogy az eljáró bíróságok a döntéseiket csak formailag indokolták, az indítványozó védekezését és értékelését figyelmen kívül hagyták.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán a felülvizsgálati eljárást az eljárási szabályok szerint lefolytatta; a felülvizsgálati jogkörében meghozott döntésében egyértelműen indokát adta annak, hogy a másodfokú bíróság döntését miért tekinti megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy az indítványozó által állított jogszabálysértés törvényértelmezési kérdéseket vet fel, azzal, hogy az indítványozó érvelése arra irányul, hogy a Kúria téves jogalapon kötelezte vagyoni kártérítés megfizetésére, illetve hogy a kártérítési felelősségének valójában nem is álltak fenn a feltételei, lényegében a támadott bírói döntés megalapozatlanságának a megállapítását kívánta elérni. Az Alkotmánybíróság kiemelte ezért, hogy az indítványozó valójában a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül is a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adta, az indítvány azt célozta, hogy a bíróság által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Ezért az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta az indítványt, és elutasította.
