Az eljárási szabályok egyszerűsítésének korlátot szab a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog érvényesülésének alaptörvényi követelménye – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/299/2014. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság megállapította a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság közigazgatási végzés felülvizsgálata tárgyában hozott végzése alaptörvény-elleneségét, és megsemmisítette azt az eljárás során hozott közigazgatási végzésekre is kiterjedő hatállyal.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a mérésügyi és műszaki bizottság hatósága vezetékjog fennállását állapította meg, többek között az indítványozó ingatlantulajdona vonatkozásában. A határozatot hirdetményi úton kézbesítették, amiről az indítványozó csak a vezetékjog földhivatali bejegyzését követően értesült. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozónak a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal végzése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét elutasította, ami az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogát, tisztességes eljáráshoz való jogát, jogorvoslathoz való jogát és az emberi méltósághoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a hirdetményi típusú közlés az ügy érdemére vonatkozó, az érintett személy jogi helyzetére kihatással járó, illetve eljárási helyzetét alapvetően meghatározó döntések esetében csak különösen indokolt esetben alkalmazható. A vizsgált eljárás egyik fő célja, nevezetesen, hogy a vezetékjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése minél gyorsabb eljárás keretében történhessen meg, indokolja, hogy az eljárás egyszerűsített eljárási szabályok alapján történjen. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint azonban az eljárási szabályok egyszerűsítésének korlátot szab a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog érvényesülésének alaptörvényi követelménye. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az engedélyes által választott kézbesítési technika arra kényszerítette (volna) az érintetteket, hogy napi szinten kövessék a hirdetményi kézbesítéseket, és ismerjék a vezetékjogi terveket, ami alkotmányosan nem indokolható elvárás. Mindeközben az ingatlantulajdonosok adatai az ingatlan-nyilvántartásból elérhetőek voltak, így esetükben a postai vagy elektronikus úton a kézbesítés megvalósítható lett volna. Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy mivel feladata nem a ténybíráskodás, a jelen ügyben a vezetékjog vonatkozásában a ténykérdéseket nem vizsgálta, és nem vizsgálhatta, azonban, mint Alaptörvényben biztosított jogot, meg kellett adnia az indítványozónak a lehetőséget, hogy olyan közigazgatási hatósági ügyben, ahol nyilvánvalóan ügyfél, ügyféli jogait gyakorolni tudja; így a támadott döntések megsemmisítéséről döntött.
