Annak megítélése, hogy egy konkrét beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelten közérdekűnek minősül-e, alapvetően gazdaságpolitikai döntésnek tekinthető, ami elsődlegesen a kormány politikai felelősségi körébe tartozik – szögezi le az Alkotmánybíróság II/313/2019. számú, normakontroll-indítványt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenes a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) által az ECHO HUNGÁRIA TV Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató Zártkörű Részvénytársaság, a Magyar Idők Kiadó Korlátolt Felelősségű Társaság, a New Wave Media Group Kommunikációs és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint az OPUS PRESS Zártkörűen Működő Részvénytársaság megszerzésének nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítéséről szóló kormányrendelet.
Az országgyűlési képviselők negyede fordult utólagos normakontroll-indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, mert állításuk szerint a kormányrendelet, amely a címben szereplő gazdasági társaságok összefonódását megállapította, sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt. Az indítványozók szerint a rendelet továbbá alaptörvény-ellenes amiatt is, hogy a kormánynak az összefonódás tekintetében a közérdek fennállására vonatkozó érvei megalapozatlanok, ezért a nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítés feltételének nem felelnek meg. A nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítés azzal a következménnyel járt, hogy az összefonódást a Gazdasági Versenyhivatalnak nem kellett bejelenteni, ezért a Médiatanács sem vett részt szakhatóságként az eljárásban, így nem vizsgálta, hogy a független véleményforrások összefonódás utáni szintje is biztosítja-e a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését a médiatartalom-szolgáltatás releváns piacán. Az indítványozók álláspontja szerint ez sértette a média sokszínűségét, így az Alaptörvényben rögzített, a sajtó sokszínűségére vonatkozó rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság döntésében hangsúlyozta, hogy a médiacégek összefonódása, a gazdasági, illetve versenyjogi értelemben vett fúziója – amelynek létrejötte és engedélyezése terén a kormánynak gazdaságpolitikai hatásköréből eredően széleskörű jogosítványai vannak – nem jelenti feltétlenül a sajtó sokszínűségének sérelmét. A kormánypolitika meghatározása a kormány feladata és felelőssége, ennek része a gazdaságpolitika meghatározása is. Az Alkotmánybíróság határozatában lényegében két alkotmányos érték összemérése történt meg: az egyik oldalon a kormányzati minősítés alapjául szolgáló közérdek, a másikon pedig a sajtó sokszínűségéhez fűződő alkotmányos érdek. Előbbivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem feladata annak tartalmi minősítése, hogy a kormány mit tart nemzetstratégiai szempontból közérdeknek, azt csak szélső határesetekben bírálhatja felül, jelen eset azonban nem tekinthető ilyennek. A vizsgált ügyben lehet észszerű, a médiapiac sajátosságaiból következő indoka annak, hogy egy adott piaci szegmensben koncentráltabb médiatevékenység valósuljon meg. Annak megítélése, hogy egy konkrét beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelten közérdekűnek minősül-e, alapvetően gazdaságpolitikai döntésnek tekinthető, ami elsődlegesen a kormány politikai felelősségi körébe tartozik.
A sajtó sokszínűségével mint alkotmányos értékkel kapcsolatos mérlegelés során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált ügyben az indítvány nem alapjogi korlátozást, nem a sajtó sokszínűségéhez való alapjog alanyi oldalának sérelmét állítja, hanem az ahhoz kapcsolódó tárgyi oldal, az objektív intézményvédelem szintjének potenciális csökkenését, amely alacsonyabb alkotmányos védelmi kötelezettséget teremt. Az indítványozók nem hivatkoztak egyéb olyan körülményre, amelyből okszerűen következne, hogy Magyarországon a sajtó szabadsága és sokszínűsége, illetve a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás és tájékozódás feltételei általában ne lennének biztosítva. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a kormányrendelet támadott szakasza nem alaptörvény-ellenes, így az utólagos normakontroll-indítványt elutasította.
A határozathoz Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Schanda Balázs és Szalay Péter alkotmánybíró pedig különvéleményt fűzött.
