A koronavírus világjárvánnyá válásával az élet és a gazdasági feltételek egy csapásra megnehezedtek, vállalt kötelezettségeinknek nem vagy csak nagy nehézségek árán tudunk eleget tenni. Mi lehet ennek a megváltozott környezetnek a hatása a magánjogi szerződéseinkre, milyen jogi konzekvenciái lehetnek a koronavírus járványnak szerződéses kötelezettségeinkre? Az alábbi összefoglalóban Györfi-Tóth Péter, Fabók Zoltán és Seres Márk, a DLA Piper Hungary szakértői körbejárják a fontosabb, a világjárvánnyal és az arra adott válaszlépésekkel kapcsolatos polgári jogi kérdésköröket.
Előzmények: COVID-19
2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) a koronavírus (COVID-19) fertőzést világjárvánnyá nyilvánította. A COVID-19 fertőzés, amely aggasztó gyorsasággal, kontinenseket átívelve terjed, jelentős hatással van a globális és a lokális gazdaságokra, előre nem látható helyzeteket és következményeket okoz a legkülönbözőbb piacokon és iparágakban, ezzel együtt megválaszolásra váró jogi kérdések tucatját veti fel.
Mi a COVID-19 és tekinthető-e vis maiornak?
A COVID-19 az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-i döntése alapján világjárvány, amely intenzitásától és terjedésétől függően számos következménnyel jár:
- közegészségügyi, így különösen járványügyi intézkedéseket követel,
- biztonsági célú korlátozásokat jelent személyes, valamint gazdasági célú mozgásunkra (lakhelyelhagyás, országhatárok, illetve repülőterek lezárása, fokozott hatósági ellenőrzés, stb.),
- kedvezőtlen és/vagy kényszerű gazdasági folyamatokat eredményez (recesszió, visszafogott kereslet, tömeges és jelentős áruhiány, munkanélküliség, drasztikus visszaesés a termelő és a szolgáltató szektorban, hatósági beavatkozás a piaci folyamatokba, lakosságot, vállalkozásokat és meghatározott iparágakat védő kormányzati-jogalkotási intervenció, stb.)
A világjárványt és következményeit a piaci szereplők nem vagy csak nagy nehézségek árán tudják kontrollálni, következményeinek elhárítása kérdéses, a folyamatok gyorsan, napról napra és órára órára változnak, amihez a hosszú távon való alkalmazkodás rendkívüli erőforrásokat igényel.
A jog azokat helyzeteket, amelyek a szerződő felek ellenőrzési körén kívül eső körülménynek minősülnek, ún. vis maiornak (force majeure) tekinti. A vis maior kifejezés olyan természeti vagy emberi eredetű ellenállhatatlan erőt jelent, amely abszolút jellegű, az emberek számára elérhető eszközökkel el nem hárítható és amelynek eredményeképpen a szerződések teljesítése – akár részlegesen vagy időlegesen, akár teljesen vagy véglegesen – lehetetlenné válik.
Ebbe a körbe esnek többek között a természeti katasztrófák, (földrengés, tűzvész, járvány, stb.), bizonyos politikai-társadalmi események (háború, forradalom, stb.), meghatározott állami-hatósági intézkedések (embargó, bojkott, stb.).
Minden esetben előzetes és alapos egyedi vizsgálatot igényel, hogy adott jogviszonyok esetében önmagában a járvány (ideértve annak a tudomány jelen állása szerinti elháríthatóságát, méretét, kiterjedtségét, intenzitását, stb.), vagy az ahhoz kapcsolódó jogi és hatósági (közegészségügyi, utazási, rendészeti, gazdasági, stb.) korlátozások, intézkedések minősülnek-e vis maiornak, illetve hogy ezeket a körülményeket együttesen vagy külön-külön kell vis maiorként értelmezni a teljesítés esetleges elmaradása vagy fogyatékosságai esetén.
Annak megállapítása érdekében, hogy a koronavírus járvány vis maiornak minősül-e egy adott szerződés teljesítése vonatkozásában, illetve hogy ilyen esetben a nem vagy nem szerződésszerűen teljesítő fél milyen felelősséggel tartozik, elsődlegesen az összes körülményt és az adott szerződés erre vonatkozó szabályait (amennyiben tartalmaz ilyet) kell együttesen értékelni.
A szerződésekben szereplő ún. vis maior klauzulák tipikusan rendezik a kockázatok viselését olyan körülmények, események tekintetében, amelyek egy vagy több szerződő fél ellenőrzési körén kívül esnek, továbbá mentesíthetik az adott felet a szerződés teljesítése, vagy a nem szerződésszerű (jellemzően késedelmes) teljesítés következményei alól, ha a szerződésszerű teljesítését olyan körülmény gátolja, amelyet az adott fél nem tud vagy nem tudott ésszerű, tőle az adott helyzetben elvárható intézkedésekkel elkerülni vagy elhárítani.
A jól megfogalmazott un. vis maior klauzulák jellemzően rendelkeznek arról, hogy
- milyen külső körülményeket tekintenek a felek vis maiornak (szerepel-e például a járvány a vis maior körülmények között, vagy ennek hiányában a járvány következtében meghozandó hatósági intézkedéseket/korlátozásokat tekintik a felek vis maiornak),
- milyen körülményeket zárnak ki ebből a körből,
- milyen oksági kapcsolat kell, hogy fennálljon a vis maior esemény és a szerződésszegés között (közvetlen vagy elég a közvetett kauzalitás is),
- milyen időtartamon túl kell a vis maior helyzetnek fennállnia (van-e olyan határidő, amely időtartamon belül a vis maior nem vehető figyelembe),
- milyen eljárásrend, ideértve különösen a tájékoztatási, bejelentési és egyeztetési kötelezettséget, terheli a feleket,
- milyen adatszolgáltatási és bizonyítási kötelezettsége van a vis maiorra hivatkozó félnek,
- milyen elhárítási és kárenyhítési kötelezettsége van a vis maiorra hivatkozó félnek (milyen intézkedések megtétele várható el tőle, milyen többletköltségek vállalása mellett kell ezt megtennie, azaz például minden – akár – ésszerűtlen és aránytalan költség vagy csak minden, kereskedelmileg ésszerű költség ráfordítása mellett),
- mi a vis maior szerződésre, illetve vállalt szolgáltatásra gyakorolt hatása (szünetel a teljesítés, nincs vagy limitált a kötbér és/vagy kártérítés mértéke, érdekmúlás esetén elállási/felmondási jog illeti meg a másik felet, stb.).
Amennyiben a szerződés nem tartalmaz vis maiorra vonatkozó szabályokat vagy azok nem egyértelműek, úgy a kérdés megválaszolása a Ptk. vonatkozó szabályai, esetleges egyéb jogszabályok, valamint a vonatkozó bírói gyakorlat alapján lehetséges.
Konkrét szerződéses rendelkezés hiányában milyen hatása lehet a vis maiornak a szerződéses jogviszonyra?
Szerződéses jogviszonyok esetében a potenciális vis-maior események hatása attól függően vizsgálandó, hogy 1) a felek már megkötötték a szerződést és/vagy a teljesítés folyamatban van, vagy 2) a felek még szerződéskötés előtt állnak (esetleg előszerződéses kapcsolatban vannak) és potenciális vis-maior környezetben szerződnek egymással.
1. Legtipikusabb eset, ha a felek már szerződéses kapcsolatban állnak egymással és a vis maior helyzet a szerződéskötést követően jelentkezik. Ennek hatása kétféle lehet:
- Egyik megjelenési formája (a Ptk. a szerződésszegés egyéb nevesített esetei között említi), ha a teljesítés lehetetlenné válására (objektív lehetetlenülésére) azért kerül sor, mert például vis maior helyzet miatt, azaz mindkét fél ellenőrzési körén kívül álló okból hiúsul meg a teljesítés, és ezért egyik fél sem felelős.
- Másik megjelenési formája (a szerződésszegési felelősség alapesete), ha a szerződés megkötését követően, annak teljesítése során merül fel vis maior helyzet, amelynek következménye szerződésszegés. Ebben körben kell említeni az egyik legtipikusabb szerződésszegést, a késedelmet, amely értelmezhető egyfajta ideiglenes lehetetlenülésként is, amikor a fennálló vis maior helyzet nem véglegesen, hanem csak meghatározott ideig teszi lehetetlenné az adott szerződéses kötelezettség teljesítését.
2. Léteznek azonban olyan esetek, amikor vis maiorral fenyegető helyzetben kell szerződnünk – sajnos ezt az időszakot éljük most is. Milyen hatása van egy ilyen körülménynek akkor,
- amikor olyan szolgáltatásra kötünk szerződést, amelynek teljesítését a fennálló vis maior helyzet nagy valószínűséggel befolyásolhatja,
- ha még a vis maior helyzet beállta előtt előszerződést kötöttünk és a vis-maior körülmény bekövetkezte után, illetve fennállása alatt kellene megkötnünk – előszerződés alapján – a végleges szerződést,
- ha olyan szolgáltatásra kötünk szerződést, amely a szerződés megkötésekor fennálló fizikai okok vagy jogszabályi rendelkezések – például embargó vagy bojkott, mint jogszabályi tilalom – miatt fogalmilag kizárt.
Mi történik, ha a vis maior helyzet lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését?
A teljesítés lehetetlenné válásáról akkor beszélünk, ha a szolgáltatás teljesítése valamely, a szerződés megkötése után bekövetkezett okból válik lehetetlenné.
Lehetetlenülés esetén a szerződés megszűnik és a felek a szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítésére nem kötelesek. A Ptk. a jogkövetkezmények tekintetében alapvetően az alapján tesz különbséget, hogy melyik fél felelősségi körébe esik vagy éppen nem esik a lehetetlenülést előidéző külső körülmény. Amennyiben a teljesítés mindkét fél felelősségi körén kívül álló – például vis maior – okból hiúsult meg, tehát egyik felet sem terheli felelősség a teljesítés lehetetlenné válásáért (objektív lehetetlenülés), úgy a szerződés megszűnik, a feleknek el kell számolniuk egymással és rendezniük kell az esetleg addig teljesített szolgáltatások értékegyensúlyát. Ilyen esetben a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni, illetőleg ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás (előleg) visszajár.
A lehetetlenülés esetére – az általános szabályokkal összhangban – speciális szabályokat is tartalmaz a Ptk. a vállalkozási szerződések körében. Ennek megfelelően, ha a lehetetlenné válás oka a felek érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a vállalkozói díj arányos része illeti meg, a megrendelő pedig követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell a felek elszámolására megfelelően alkalmazni.
A fentieken túl a Ptk. késedelem nélküli értesítési kötelezettséget ír elő annak a félnek a terhére, aki a lehetetlenülést okozó eseményről tudomást szerez. Ennek megsértése esetén az értesítési kötelezettség elmulasztásából eredő kárt köteles megtéríteni.
A feleket továbbá általános akadályközlési kötelezettség is terheli – nem csak a lehetetlenülést okozó események, hanem bármely szerződésszegés esetén is –, azaz a felek kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettségük teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. Ezen kötelezettség megsértése esetén szintén felelős a mulasztó fél az akadályközlési kötelezettség elmulasztásával okozott kárért.
Mi a helyzet jogi megítélése akkor, ha a vis maior helyzet miatt valamelyik fél nem képes kötelezettségei szerződésszerű teljesítésére?
Gyakori eset, hogy a vis maior körülmény nem teszi – véglegesen – lehetetlenné a szerződés teljesítését, de egy olyan helyzetet idéz elő, amely miatt valamely szerződő fél nem képes szerződésszerűen teljesíteni kötelezettségeit, így például a kötelezett késedelmesen teljesít vagy nem képes a teljes szolgáltatást nyújtani. Ebben az esetben a szerződésszegés általános szabályai lesznek alkalmazandók, azaz főszabályként, aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
A Ptk. meglehetősen objektív szigorral mondja ki: a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása, azaz első megközelítésben a polgári jog a szerződésszerű teljesítés elmaradásának terhét, még ha ez vis maior esemény következménye is, a szolgáltatásra/teljesítésre kötelezett félre telepíti.
A szerződésszegésért való felelősség alól azonban lehet, bár nem egyszerűen, mentesülni. A szerződést elszegő és ezzel kárt okozó fél kizárólag akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy 1) a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, 2) a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és 3) nem volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A fenti három kimentési feltétel együttes (konjunktív) fennállás szükséges ahhoz, hogy a vis maior következtében szerződésszegő fél a felelősség alól az alábbiak szerint mentesüljön.
A szerződésszegést okozó körülmény „a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül esik”, azaz például a COVID-19, mint természeti katasztrófának minősülő világjárvány vis maiornak minősülő eset.
- A szerződésszegést okozó körülmény „a szerződéskötés időpontjában nem volt előrelátható”, azaz azt szükséges bizonyítani, hogy a szerződéskötés idején, objektív mércével mérve, egy világjárvány kitörése nem volt előre látható. Ez a fajta előre nem láthatósági követelmény a vis maior helyzetek tekintetében nagyobb eséllyel megáll, bár vannak/lehetnek olyan helyzetek, ahol ez sem feltétlenül igaz.
- Egyrészről a közelmúltba tekintve nem közömbös, hogy 2019. augusztusában vagy 2020. januárjában került egy szerződés megkötésre, másrészről a jövőt tervezve a COVID-19 jelenlegi közegészségügyi megítélése és az ellene való védekezés állapota (van-e oltóanyag vagy sem, vannak-e hatásos antivirális szerek, stb.) alapján feltételezhető, hogy oltóanyag hiányában a vírus valamilyen formában még visszatérhet és további problémákat okozhat, így a 2020-ban megkötött vagy a jövőben megkötendő szerződések esetén – egyes iparágakban vagy szektorokban – a feleknek feltehetően továbbra is számolniuk kell a koronavírus globális jelenlétével és az ahhoz kapcsolódó hatósági intézkedésekkel. Mivel a COVID-19 következményei – sajnálatos módon – 2020-ban objektív mércével is szinte előre láthatók, ezért a 2020-ban megkötött szerződésekben feltétlenül szükséges előzetesen rendezni a szerződésszegésért való felelősséggel, valamint a vis maiorral kapcsolatos kérdéseket.
- Végül, de nem utolsó sorban bizonyítani kell azt is, hogy a szerződésszegést elkövető féltől „nem volt elvárható, hogy a károkozó körülményt (értsd: vis maior helyzetet) elkerülje vagy az ennek következtében okozott kárt elhárítsa”. Ez egy, a szerződésszegés időpontjában vizsgálandó feltétel, amely azt kívánja meg, hogy az érintett fél minden ésszerű és szükséges lépést és intézkedést megtegyen a vis maior körülmény elkerülése, illetve az ennek következtében okozott kár elhárítása érdekében. Nem más ez, mint a Ptk. azon általános felróhatósági kritériumának alkalmazása, miszerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Megjegyezzük, hogy a károsultra vonatkozó kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési szabályok szerződésszegés esetén bekövetkező károkozások vonatkozásában is általánosan alkalmazandók.
Utalunk továbbá arra, hogy pénzszolgáltatás nem teljesítése esetén tekintettel a szolgáltatás jellegére (szemben például dolog- vagy tevékenységszolgáltatásokkal) feltehetően a kimentés is nehezebb lesz, mivel kérdéses, hogy ilyen esetben a fizetési kötelezettségnek mennyiben akadálya (különös tekintettel a szerződésszegő fél ellenőrzési körére), hogy vis maior körülmény állt be.
A Ptk. a fentieken túl általában elvárja a felektől, hogy értesítsék egymást akkor, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. Ennek elmaradása esetén az akadályközlési kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a mulasztó fél a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szerződésszegés fentiekben ismertetett szubjektív (kimenthető) szankciója, a kártérítés mellett a jogszabály számos objektív jogkövetkezményt is ismer, így a sérelmet szenvedett fél, többek között, követelheti a teljesítést, jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatartani, illetőleg meghatározott esetekben elállhat a szerződéstől vagy felmondhatja azt.
Milyen következményekkel járhat, ha a vis maior helyzet a szolgáltatás/kötelezettségvállalás tárgya tekintetében már a szerződés megkötésekor fennáll?
A jelenlegi piaci-gazdasági környezetben egyfajta sajnálatos adottság, hogy a piaci szereplők a COVID-19 világjárvány, és annak számos közegészségügyi, járványügyi, biztonsági, utazási, valamint gazdasági hatásaival küzdenek, és ebben a helyzetben kötnek szerződéseket. Milyen következménye lehet egy ilyen helyzetben megkötött szerződésnek a szolgáltatás teljesítésére és a felek kötelezettségeire? Néhány tipikus esetet vettünk vizsgálat alá.
1. Szerződhet-e érvényesen valaki olyan szolgáltatásra, amikor/amelyről tudja, hogy a szolgáltatás teljesítése (pld. áruk szállítása) a fennálló vis maior helyzet (pld. embargó/bojkott) miatt eleve kétséges?
A Ptk. úgy fogalmaz, hogy a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. Ez az érvénytelenségi alakzat az objektíve – tehát jellemzően fizikai okból – kiküszöbölhetetlen lehetetlenségre vonatkozik. Egyéb esetekben pedig úgy rendelkezik a Ptk., hogy a szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával, sőt a jogszavatosság körében még arra is lehetőséget ad a Ptk., hogy a szerződés szerinti teljesítési határidőig a szolgáltatás lehetetlensége orvosolódjon, azaz például egy ilyen típusú vis maior helyzet megszűnjön.
Ennek megfelelően pld. önmagában nem semmis az olyan szállítási szerződés, amely embargóval vagy bojkottal sújtott országba exportál javakat, feltéve, ha a szerződés szerinti teljesítési határidőig a vis maior helyzet megszűnik. Ha viszont a szolgáltatás tárgya jogilag továbbra is lehetetlen, azaz például a vis maior helyzet – értsd: embargó vagy bojkott – továbbra is fennáll, úgy nem a teljesítés válik lehetetlenné, hanem a szerződés lesz semmis és a felek az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazva kötelesek eljárni: az érvénytelenséget vagy bírósági úton vagy saját akaratukból orvosolhatják, ennek hiányában az eredeti állapotot kötelesek helyreállítani, vagy ha ez nem valósítható meg, akkor pedig az alaptalan gazdagodást kell pénzben kompenzálniuk. Megjegyzendő: hiába érvénytelen a szerződés, a kárveszély a teljesítéssel ebben az esetben átszáll.
2. Számos esetben fordul elő, hogy a felek a végleges szerződés megkötése előtt előszerződést kötnek. Az előszerződésben a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással végleges szerződést kötnek, és megállapodnak a később megkötendő szerződés lényeges feltételeiben.
A jelenlegi helyzetben könnyen elfordulhat, hogy ami 2019. augusztusában még szerződésszerűen teljesíthető szolgáltatásnak tűnt, az 2020. márciusában, a COVID-19 miatti vis maior helyzetben nem vagy csak rendkívüli nehézségek árán teljesíthető szolgáltatás lehet. A Ptk. ugyan nem engedi meg a feleknek, hogy bírósághoz forduljanak a végleges szerződés tartalmának – vis maior helyzetre tekintettel történő – módosítása miatt, de lehetővé teszi számukra, hogy a végleges szerződés megkötését megtagadják, ha bizonyítani tudják, hogy
- a) az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené;
- b) a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
- c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
- d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Az előszerződés alapján fennálló szerződéskötési kötelezettség megtagadása kivételes lehetőség, a fentiek szerinti négy feltétel együttes fennállását kívánja meg. Vis maior helyzet esetében a b) és a c) pontok szerinti feltételek viszonylag egyszerűbben bizonyíthatók, a d) pont bizonyítása, azaz „mi tartozik és mi nem tartozik a rendes üzleti kockázat körébe” kérdés már sokkal nehezebben bizonyítható (a 2008-2010-es gazdasági válság során felmerülő és széles körben jelentkező társadalmi-gazdasági változások sem alapozták meg minden esetben ezt a feltételt), míg a lényeges jogi érdek sérelmének vizsgálata az ide vonatkozó bírói gyakorlat szerint az elmaradt előnyök-okozott hátrányok összehasonlításán, azaz a szerződő felek érdekeinek kölcsönös összemérésén/mérlegelésén alapul.
3. Nehéz helyzetbe manőverezheti magát az, aki a jelenlegi, COVID-19 világjárvány idején úgy köt szerződést, hogy vis maior kérdését az általa nyújtott szolgáltatás tekintetében nem rendezi a szerződésben.
Abban az esetben ugyanis, ha később kiderülne, hogy a vis maior körülmények – hátrányos változása – miatt az általa vállalt szolgáltatás teljesítésével késedelembe esve szerződésszegést követne el, nem fog megfelelni a Ptk.-ban meghatározott, a szerződéses kárfelelősség alóli kimentési feltételeknek, hiszen nem vagy csak nagyon nehezen tudja majd bizonyítani, hogy a szerződésszegést a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta volna.
Ha a felek tartós jogviszonyát érinti egy vis maior helyzet, van-e lehetőségük arra, hogy bíróságtól a szerződés módosítását kérhessék?
A polgári jog egyik legalapvetőbb elve a pacta sunt servanda, amely az egyoldalú szerződésmódosítást nem teszi lehetővé a felek számára. A szerződések kötő erejének szilárdsága a forgalom biztonságának egyik fundamentuma, így a szerződés teljesítésének kötelezettsége még akkor is érvényesül, ha az időközbeni változások egyik vagy másik fél számára előre nem látott terhekkel, nehézségekkel, költségekkel járnak.
A polgári jog ugyanakkor ismeri a clausula rebus sic stantibus elvét, amely a szerződéskötést követően bekövetkező lényeges változások során rendkívüli esetben, kivételes helyzetben, alaposan körülhatárolt feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérhesse.
A bírósági úton történő szerződésmódosításra azonban csak abban az esetben van lehetőség, ha a felek közötti i) tartós jogviszonyban (hosszabb időre kötött használati kötelmek, hosszú lejárató hitel- és kölcsönszerződések, hosszabb vállalkozási szerződések,stb.), a ii) szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése valamelyik fél iii) lényeges jogi érdekét sértené, és iv) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható, v) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő és vi) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Nem meglepő módon a bírói gyakorlat meglehetősen egységes abban a tekintetben, hogy a bírósági szerződés módosítás egy rendkívül kivételes eszköz, amely nem szolgálhat valamely fél rendes üzleti kockázata körébe eső körülmények enyhítésére vagy azok tovább hárítására.
Módosíthatja-e jogszabály a magánjogi szerződés tartalmát vis maior helyzetben?
Általános alapelv, hogy jogszabály a szerződés tartalmát csak kivételes esetekben módosíthatja. Az Alkotmánybíróság számos határozatában jelölte ki a jogszabályok útján történő szerződésmódosítás határait és egybehangzó véleményt fogalmazott meg abban a tekintetben, hogy erre csak a körülmények lényeges megváltozása esetén lát lehetőséget, kizárólag valamelyik fél lényeges jogos érdeke védelmében.
Az Alaptörvény ismeri és szabályozza azt a helyzetet, amikor a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (tehát tipikusan vis maior helyzetben), valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be. Ilyen eset volt már több is Magyarországon, de veszélyhelyzet került kihirdetésre legutóbb 2020. március 11-én a 40/2020-as Korm. rendeletben a COVID-19 járvány magyarországi megjelenésével és terjedésével kapcsolatban. A veszélyhelyzet kihirdetését követően már eddig is számos további Korm. rendelet jelent meg, amely közül ez egyik legfontosabb, magánjogi jogviszonyok tartalmát befolyásoló rendelet a 47/2020-as. A hivatkozott Korm. rendelet célja a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedések meghozatala volt és ennek keretében például, a felek eltérő rendelkezését kivéve, a veszélyhelyzet fennállásig az adósnak a hitelező által üzletszerűen nyújtott hitel- és kölcsönszerződésből, illetve pénzügyi lízingszerződésből eredő tőke-, kamat-, illetve díjfizetési kötelezettségét akként módosította, hogy az adós a szerződésből eredő tőke-, kamat-, illetve díjfizetési kötelezettsége teljesítésére 2020. december 31-ig fizetési haladékot kapott.
A Korm. rendelet a vis maior helyzetet és következtében eszkalálódó gazdasági válsághelyzetet tekintette olyan lényeges körülmény-változásnak, amely indokolttá teszi – ideiglenesen – az adósok érdekeinek védelmét, megelőzve ezzel egy tömeges és kontrollálhatatlan végrehajtási, csőd- és felszámolási hullámot.
