Miközben programozók, mérnökök és fodrászok tucatjai választják jelenleg is a katát Magyarországon, az adónem egyre inkább a támadások kereszttüzébe kerül. A NAV láthatóan egyre komolyabban vizsgálódik a katásokat foglalkoztató vállalkozások körében, mindeközben híresztelések kaptak szárnyra az adónem tervezett szigorításáról is. Van-e ok az ijedségre?
A kata nem véletlenül egy csábító adózási forma: az azt választók mindössze havi 50 ezer forintos (magasabb összegű kata esetén 75 ezer forintos) adófizetéssel szinte valamennyi adókötelezettségüket letudhatják, ráadásul úgy, hogy szinte semmilyen adminisztrációval nem kell bajlódniuk. Nem is meglepő, hogy rohamosan nő ezen adózási formát választók száma: míg annak bevezetésekor kb. 85 ezer kisadózót tartottak számon, addig napjainkban már kb. 350 ezret.
Ezzel egyidőben azonban kinőttek a kata vadhajtásai is és egyre több munkahelyen vált tömegessé munkaviszony helyett a katás vállalkozóval való szerződéskötés. Nem lehet ezért csodálkozni, hogy az elmúlt fél évben „bekeményített” az adóhatóság: a NAV a katások körében módszeres jogkövetési vizsgálatokba kezdett, amelyek első megállapításai most kerülnek terítékre.
A kritikus láncszem
„A kata választásának van egy fontos feltétele. Amennyiben ugyanis a kisadózó évi 1 millió forintnál nagyobb bevételt realizál ugyanazon megrendelőjétől, úgy bizonyítania kell, hogy a foglalkoztatása kapcsán a törvényben listázott, az önálló munkavégzésre utaló körülmények közül legalább kettő megvalósul. Ha ezt nem teszi, akkor a foglalkoztatását munkaviszonnyá minősíthetik. Márpedig ezen körülmények jelentős része nehezen megfogható és nehezen bizonyítható.” – magyarázza Barta Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvéde. „Így hogyan dönthető el egyértelműen, hogy a megrendelő utasíthatta-e a kisadózót, vagy akár az, hogy a tevékenység végzésének a rendjét a kisadózó határozhatta-e meg? Szintén gyakorlati problémákat okoz annak bizonyítása, hogy a tevékenységéhez szükséges eszközöket és anyagokat a kisadózó maga biztosította-e, vagy hogy igénybe vehetett-e helyettesítőt a munka teljesítése során.”
Nem feltétlenül dőlhetnek hátra továbbá azok sem, akik a fenti körülmények közül legalább kettőnek a meglétét viszonylag jó biztonsággal ki tudják pipálni. Az adóhatóságnak ugyanis az általános átminősítési szabályok alapján is joga van ahhoz, hogy egy jogviszonyt annak valós tartalma alapján, az összes körülményt figyelembe véve minősítsen. Kérdéses természetesen, hogy ezt a jogát a kata nagyon speciális szabályai mellett is tudja-e alkalmazni.
Mi forog kockán?
Fontos látni, hogy egy munkaviszonnyá való átminősítés nem csupán a kisadózóra, hanem a foglalkoztatójára is komoly kihatással jár. Egy átminősítés esetén ugyanis az adóhatóság a foglalkoztatónál szociális hozzájárulási adóhiányt és szakképzési hozzájárulási hiányt állapíthat meg az erre kivetett adóbírsággal, késedelmi pótlékkal és mulasztási bírsággal együtt. Ráadásul a foglalkoztatót sújthatja a személyi jövedelemadó és a munkavállalói járulékok után felszámítandó adóbírsággal is. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a katás vállalkozó áfásan számlázott be a megrendelőnek, úgy a megrendelő az áfalevonási jogot is elbukhatja.
Van-e élet a KATA után?
Ha úgy érezzük, hogy a KATA kockázatos, mit válasszunk helyette? „Talán kicsit ódivatúnak tűnő megoldás, de ma már egyre több ösztönző segíti elő a munkaviszonyban történő foglalkoztatást. Így a folyamatos járulékcsökkentésen túlmenően a nyugdíjasok, kismamák és a pályakezdők adó-, illetőleg tb-kedvezményei, valamint a családi adó- és járulékkedvezmény sokszor komolyan enyhítik a munkaviszonyban történő foglalkozás terheit.” – hívja fel a figyelmet az ügyvéd.
Érdemes továbbá a vállalkozásnak számítást végeznie, hogy a társasági adó és szociális hozzájárulási adó kettőssel, vagy a KIVÁ-val jár-e jobban. Nagyobb foglalkoztatási költséggel működő vállalkozásoknál a KIVA sokkal kedvezőbb alternatívát jelenthet, arról nem is beszélve, hogy a KIVA választása a helyi iparűzési adóban is adómegtakarítást okoz. Az iparágtól és a foglalkoztatottak tevékenységétől függően felmerül tovább az EKHO-ra való áttérés lehetősége is, amennyiben az a munkaviszonytól jól elhatárolható.
Végül megfontolandó a munkavállalóknak vagy egy részüknek a tulajdonosi körbe való beemelése és (részlegesen) osztalék útján való javadalmazása is. Ilyenre ad lehetőséget a munkavállalói résztulajdonos program, illetve a dolgozói részvényjuttatás. Ilyenkor nem kell attól sem tartani, hogy tulajdonosi pozíciójuknál fogva a munkavállalók beleszólhatnak az üzleti döntésekbe: ez a lehetőség mindkét részesedésjuttatási forma esetén kizárható.
