A rendi Magyarországon, az ingatlannyilvántartás elkészítését beiktatás előzte meg, ez a birtokszerzés nélkülözhetetlen eleme volt. A beiktatás általában ünnepélyes és nyilvános eljárás keretében zajlott le.
Egyes ingatlanok megszerzése esetében a beiktatás volt a feltétele annak, hogy a jogügylet érvényes legyen. Amennyiben a meghatározott időn – általában egy éven – belül nem került sor a beiktatásra, a jogügylet – például adományozás esetén – érvényét veszítette.
Forrás: OBH
A beiktatást bevezető parancsra kellett elvégezni. A bevezető parancs értelmében az illetékes királyi, királyi táblai vagy megyei tisztségviselők és az ingatlan fekvése szerint illetékes hiteleshely emberei megadott napon és időben megjelentek az ingatlan helyszínén és a szomszédok és határosok jelenlétében ünnepélyesen bevezették a jogszerzőt az ingatlan birtokába.
A fizikai bevezetés előtt az ingatlanszerzésről készült okiratot nyilvánosan fel kellett olvasni és felszólítani minden jelenlevőt arra, hogy ha a bevezetés ellene tiltakozni kíván, azt ott a helyszínen tegye meg. Előfordulhatott olyan eset is, amikor valaki a megszerzendő ingatlanon belül már birtokban volt és úgy tiltakozott. Ebben az esetben a beiktatás meghiúsult.
A beiktatási eljárás 15 napig tartott. A kirendelt hivatalos személyek és a hiteleshelyi emberek három napig az ingatlan helyszínén, további tizenkét napig pedig kötelesek voltak együtt maradni, hogy a tiltakozók rendelkezésére álljanak.
A tiltakozás általában perrel, egyezséggel vagy a tiltakozás visszavonásával végződött.
A tizenöt nap elteltével a beiktatásról jelentőlevelet kellett kiállítaniuk, amelyet valamennyi, a jogügyletben illetékes személynek meg kellett küldeni.
