A konfliktuskezelési kultúra megerősítése jegyében több mint másfél évtizede megszületett hazánkban a bírósági közvetítés jogintézménye. De mit is jelent a permegelőző közvetítői eljárás? Milyen ügyekben fordulhatnak a felek bírósági közvetítőhöz? Miként határolható el a bírósági közvetítés a bírósági eljárás keretein belül zajló békéltető tevékenységtől?
A bíróságok tehermentesítése, a költséghatékonyság és időszerűség megtartásának igénye, valamint a hazai konfliktuskezelési kultúra megteremtése és továbbfejlesztése jegyében több mint másfél évtizede kimunkálta a jogalkotó a bírósági közvetítésre, mint permegelőző eljárásra vonatkozó normarendszert, melynek részletszabályait a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. (Közv.tv.) törvény tartalmazza. A jogszabály célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült polgári és közigazgatási jogviták rendezését, hatálya azonban a külön törvényben szabályozott közvetítői vagy békéltetési eljárásra, valamint a választottbírósági eljárásokra nem terjed ki. A munkajogi szabályok szerint a békéltetés lehetősége a felek megállapodása vagy kollektív szerződés alapján a munkajogban is fennáll, a büntetőeljárás során eszközölhető békéltetés szabályrendszerét pedig a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény tartalmazza.
Miként oldható meg a felek közötti jogvita a pert megelőzően? A jogviták peren kívüli megoldásának lehetősége két aspektusból közelíthető meg, illetve határolható el: egyrészt lehetőség van az amerikai, illetve a nyugat-európai államokban is széles körben alkalmazott (I.) választottbírósági eljárás felek általi kikötésére. Az arbitrációs eljárásban a megfelelően kvalifikált bírói tanács bizonyítást folytat le, melynek keretében vizsgálja a felróhatóságot, amely a kártérítés megállapítása szempontjából releváns. A bíróság döntése végrehajtható, mely a határokon átnyúló, nemzetközi jogviták rendezése során nyer értelmet. (A New Yorki Konvenció a részes államok számára lehetőséget biztosít arra, hogy a pervesztes fél államában a követelés tárgyában hozott választottbírói döntés azonnal végrehajthatóvá váljon.) Ezzel szemben a (II.) mediációs eljárás keretében a bírósági közvetítő egy semleges és pártatlan félként mediál – azaz közvetítői tevékenysége során a felek közötti konfliktus feloldását, a békéltetést célozza meg. A közvetítői eljárás során a bírósági közvetítő nem folytat le bizonyítást, nem feladata a felróhatóság tisztázása és a felelősségi szempontok vizsgálata. E speciális konfliktuskezelési módszer alkalmazásával a jogvita szempontjából pártatlan és semleges mediátor célja, hogy a felek közötti párbeszédet helyreállítsa és a felek közötti jogvita egyezséggel záruljon. A közvetítő titoktartási kötelezettsége korlátozás nélküli, az a közvetítői tevékenységének megszűnését követően is fennáll.
Hogyan indul meg egy közvetítői eljárás? A közvetítői eljárás kezdeményezése önkéntes, azt az eljárásban szereplő felek együttes írásbeli kérelme alapozza meg, melynek tartalmi feltételeit a törvény meghatározza. A közvetítői felkérést kezdeményező kérelem a közvetítő elfogadó nyilatkozatával hatályosul, melynek következtében kerülhet sor a vitarendezési eljárás meghívó útján történő megindítására. A vitarendezési eljárás csak az érdekelt felek együttes jelenlétében folytatható le, a személyes jelenlét a videokonferencia alkalmazásával lefolytatott közvetítői eljárás során azonban mellőzhető. A felek a közvetítői eljárás alkalmával ügyvéden keresztül is képviseltethetik magukat, melynek jogalapját az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 1. §-a biztosítja. A Közv.tv. továbbá lehetőséget biztosít arra, hogy az ügy körülményeiről jelentős ismeretekkel, releváns információkkal bíró további személyt a felek kérelmére a közvetítő bevonjon az eljárásba. Az eredmény nélkül lezárult közvetítői eljárást követően a bíróság bármely fél kérelmére lefolytatja a felek jogvitájának eldöntését szolgáló peres eljárást. Amennyiben a bírósági közvetítői eljárás eredménnyel zárul – tehát a felek közötti konfliktus egyezség megkötésével kerül feloldásra – a felek kérelmére az egyezséget a bíróság ítélet hatályú végzéssel hagyja jóvá. A joggyakorlat szerint a közvetítői eljárások gyakorta végződnek olyan megállapodással, hogy a felek végül eltekintetnek jogvitájuk bírói úton történő rendezésétől – ez esetben a felperes a polgári perrendtartás szabályai szerint keresetétől elállhat, vagy a per megszüntetését a felek közösen is kérhetik.
Hogyan határolandó el a bírósági közvetítés a bírósági eljárás keretei között zajló egyezségi kísérlettől? A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 238. §-a az érdemi tárgyalási szakban alkalmazható egyezségi kísérlet szabályait tartalmazza. Míg a fentebb ismertetett közvetítői eljárás permegelőző eljárásként definiálandó, addig a Pp. vonatkozó szakasza szerint a bíróság a per bármely szakaszában – így a Pp. 195. §-a szerinti perfelvételi szakban is – megkísérelheti, hogy a felek a jogvitájukat vagy annak egy részét egyezséggel rendezzék. A vonatkozó szakasz az igazságszolgáltatás hatékonyságát növelő, perbeli egyezséget előmozdító törekvést hivatott biztosítani, mely fontos jogalkotói célkitűzés volt – így felek a másodfokú eljárásban (Pp. 364. §, 385. §) és a perújítási eljárásban (Pp. 392. §) is köthetnek egyezséget. A tárgyalási szakban a felek közötti egyezségkötés a bíróság által a jogvita keretei között irányított békéltetési mechanizmus, kompromisszumos megoldásra való törekvés. A perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény: egyrészről kötelmi jogviszonyt teremt a felek között, másrészről olyan eljárási cselekmény a felek részéről, mellyel kifejezésre juttatják a per befejezésére irányuló szándékukat, ezért a bíróság jóváhagyó végzésével ítélet hatályúvá válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel elveszítené a kötelmi jog körében szabályozott anyagi jogi természetét (EBH2011. 2410.).
A közvetítői eljárás igénybevétele kiemelten jellemző a családjogi jogvitákban (pl. házasság felbontása, szülői felügyeleti jog gyakorlása tárgyában indult jogvita, vagyonmegosztás körében indult jogvita), valamint a szerződéses jogviszonyokból eredő jogviták (pl. devizahiteles perek) és a szerződésen kívüli jogviták terén is (pl. birtokvita, kártérítés, szavatossági igény). Közvetítői eljárás során rendezik jogvitáikat jellemzően az ellenérdekű gazdasági társaságok – elkerülve ez által egy hosszú, évekig tartó tárgyalási procedúrát és az ezzel járó esetleges vagyoni sérelmet.
Jogszabály alapján a közvetítői névjegyzék vezetésére az Igazságügyi Minisztérium jogosult, melyben országosan jelenleg 75 bírósági közvetítő szerepel. Bírósági közvetítőként csak speciális képzésben részt vett, megfelelő kompetenciákkal és szakértelemmel rendelkező bíró és bírósági titkár járhat el.
