A becstelenség (infamia) a magánbűncselekmények körébe tartozott a rendi Magyarországon. Becstelenség elkövetése esetén a sértett, vagy a sértett rokonainak keresetével indult büntetőeljárás.
Becstelenné több cselekmény megvalósításával is válhatott valaki. Becstelenségnek számított az álorcásság, a vértagadás vagy vérárulás, illetve a hűtlenül viselt gyámság.
Forrás: OBH
Az minősült álorcásnak, aki azért, hogy hasznot vagy előnyöket szerezzen, hiteleshely, vagy valamely okiratkiállító szerv előtt olyan bevallást tett, amellyel másnak kárt okozott. Álorcásnak számított az is, aki magát másnak adta ki, más családjába, rokonságába akart betolakodni.
Vértagadást követett el az, aki a rokonait, osztályos atyafiait csalárd módon az őket megillető vagyonból, törvényes osztályrészből kitagadta, vagy meg akarta attól fosztani. Vértagadás volt az is, ha úgy kért valaki adományt a királytól, hogy rokonai létezését letagadta, atyafiait őrültnek nevezve, és azok felett gondnokságot akart szerezni.
Hűtlen gyámnak bizonyult az a személy, aki egy esetleges perben nem megfelelően képviselte a gyámsága alá tartozó gyermek érdekeit. Hűtlen gyám volt az is, aki a gyámgyermek javait tékozolta, vagy a maga számára akarta megszerezni. A hűtlen gyám rosszul nevelte a gyermeket, neveléséről nem gondoskodott, vagy ok nélkül fenyítette.
A becstelenséget váltságfizetéssel, vagyonvesztéssel, megszégyenítéssel büntették. A becstelen személy perbeli cselekvőképességét is elveszíthette.
