Ki számít konkurenciának a versenytilalmi megállapodás szempontjából? Mi van akkor, ha nem állapodunk meg a tilalom ellenértékében? Milyen ellentételezést kell nyújtani tanulmányi szerződés fejében? Mikor szüntethető meg a tanulmányi szerződés? – Többek között ezekre a kérdésekre is választ ad a Kúria friss kollégiumi véleményében!
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja szeptember 23-án sajtó-háttérbeszélgetés keretében adott tájékoztatást a versenytilalmi megállapodásra és a tanulmányi szerződésre vonatkozó munkajogi szabályok értelmezésével kapcsolatos bírói gyakorlatról.
Mészárosné Szabó Zsuzsanna a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának bírája, valamint Madarász Gabriella a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium szóvivője foglalta össze a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálati munkájának eredményeit. A kutatás és vizsgálat fontosságát, illetve súlyát mutatja az is, hogy a közigazgatási- és munkaügyi kollégium 1/2019. (V.20.) KMK számon kollégiumi véleményt is alkotott ebben a tárgyban, amely iránymutatásként szolgál a bíróságoknak, valamint a gyakorló ügyvédeknek.
Az elemzés alapjául szolgáló ítéletekről összeségében elmondható volt, hogy a jogvita az esetek többségében nem a versenytilalmi megállapodás vagy a tanulmányi szerződés miatt alakult ki, hanem általában a munkaviszony megszüntetéséhez, vagy az elszámoláshoz kapcsolódott és sok esetben viszontkeresetként jelent meg a két szerződéstípus problematikája. A vizsgálat eredményeként megállapítható volt továbbá, hogy a versenytilalmi megállapodást inkább preferálják a munkáltatók, mint a tanulmányi szerződést.
A versenytilalmi megállapodás
E polgári jogi jellegű szerződésre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) foglaltak az irányadók. Eltérés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a titoktartási kötelezettség akkor is terheli a munkavállalót a jogviszony megszüntetése után, ha nem kötnek vele ilyen szerződést. Az Mt. szerint versenytilalmi megállapodást 2 éves időtartamra lehet kötni, és az pontosan meghatározza az ellentételezés minimális mértékét is.
1. A felmerülő problémák között elsőként kiemelendő a versenytárs fogalmának tisztázása, azaz hogy mit is jelent a konkurencia? A bíróságok között e tekintetben volt egyfajta nézetbeli különbség, amelyet egy elvi döntés generált: a bíróságok álláspontja – a korábbi Mt-ben foglaltakhoz hűen –, hogy a cégjegyzék adatai, a cég tevékenységi köre(i) szolgálnak kiindulópontként, azonban felmerült az ellenbizonyítás esete is. Szakmai munkája során a joggyakorlat-elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy a versenytársi helyzet tisztázása során változatlanul a cégjegyzékben szereplő adatokat kell kiindulási alapnak tekinteni, azonban lehetőséget kell biztosítani annak bizonyításra, hogy a szóban forgó cég mégsem jelent veszélyt a munkáltató jogos gazdasági érdekeire versenytársként. De mi van akkor, ha bizonyítottan versenytársról van szó, a munkavállaló azonban más munkakörben helyezkedik el a konkurens cégnél? Hosszú logikai lánc után azt a következtetést vonta le a joggyakorlat-elemző csoport, hogy ilyen esetben is fennállhat a versenytilalmi helyzet. A kollégiumi vélemény szerint a szerződésben célszerű meghatározni, hogy a versenytilalmi helyzet milyen tevékenységi kört, illetve szakterületet érint, valamint azt, hogy a korlátozás mely földrajzi helyre szorítkozik.
2. A másik nagy sarkalatos pont az ellenérték kérdése, miszerint a joggyakorlat-elemző csoport elsődlegesen vizsgált tárgyköre az volt, hogy az ellentételezés csak pénzben teljesíthető-e? Az elemzés során megállapítást nyert, hogy a versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték csak pénzbeli lehet – az tehát nem helyettesíthető természetbeni ellenértékként. Felmerült továbbá az ellenérték mértéke is, melynek az azonos időszakra járó alapbér legalább 1/3 részét el kell érnie.
3. Az ellenérték mértékében való megállapodás hiánya jelentette a további vizsgálati kérdéskört. Mi van abban az esetben, ha a felek kötnek versenytilalmi megállapodást, azonban nem állapodnak meg az ellenértékben? A jogkövetkezmények szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az a kérdés, hogy polgári jogi szempontból érvénytelen lesz-e a szerződés, vagy az létre sem jött? A joggyakorlat-elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy mivel az ellenérték a szerződésnek lényeges tartalmi eleme, ebből adódóan – ha ezt a szerződés nem szabályozza – a szerződés nem jött létre, létre nem jött szerződésből pedig jogok és kötelezettségek nem származnak. A polgári jogi szabályok szerinti jogkövetkezmény alapján, ha nem jött létre a szerződés, akkor a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az irányadók, de ezen előírást azonban az Mt. 31. §-a nem engedi alkalmazni. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja, hogy a jogvita során kártérítési felelősség megállapításnak van helye, ha teljesítés történt, illetve már megfizetett ellenérték visszakövetelésének lenne helye.
4. Az elállás lehetőségével kapcsolatban elhangzott, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnéséig állhat el. Abban az esetben, ha a felek a munkaviszony megszűnésében megállapodnak, de másban nem, tehát külön nem rendezik a versenytilalmi helyzetet – attól a versenytilalmi megállapodás fennmarad. A Mt. 78.§ (1) bekezdése alapján amennyiben a munkavállaló azonnali hatályú felmondással él – amelyet ha jogszerűen gyakorol – elállhat a versenytilalmi helyzettől.
5. A megszegés jogkövetkezményeivel kapcsolatban megállapítható, hogy az Mt. 6.§-a ebben az esetben is érvényesül, vagyis a felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat – ilyen esetben is felmerülhet a kártérítés lehetősége, illetve a felek kötbért is kiköthetnek.
Tanulmányi szerződés csak írásban köthető meg, azonban ilyen alakiságra vonatkozó szabályt az Mt. a versenytilalmi megállapodásra vonatkozóan nem ír elő. Több esetben felmerült, hogy a versenytilalmi megállapodást a felek a munkaszerződésben rögzítik. Mi a helyzet abban az esetben, ha a munkaszerződés versenytilalmi megállapodást is tartalmaz, és azt a felek módosítani kívánják? A vizsgált ítéletekre való tekintettel a joggyakorlat-elemző csoport arra az álláspontra jutott, hogy versenytilalmi megállapodás megőrzi sui generis jellegét – azaz a munkaszerződés versenytilalmi megállapodásra vonatkozó része szóban is módosítható –, de vizsgálandó, hogy az miért a munkaszerződés részeként került megállapításra. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a versenytilalmi megállapodás írásba foglalása tekintetében törvénymódosításra tett javaslatot – mely a jogbiztonságot is nagymértékben alátámasztaná.
A tanulmányi szerződés
A joggyakorlat-elemző csoport munkája során a tanulmányi szerződésre vonatkozóan kevesebb vizsgálandó problémakör merült fel, mivel a vonatkozó szabályozás nagyrészt változatlan a korábbi Mt-hez képest – tehát az eddig kialakult ítélkezési gyakorlat nagyobb részt fenntartható volt.
1. Az új Mt. nem szabályozza már a munkaidő-kedvezmény biztosítását, nem tartalmaz arra nézve semmiféle eligazítást, hogy a tanulmányi szerződés fejében milyen ellentételezést kell nyújtani – az a felek szerződéses akaratától függ. Fennmaradt az a gyakorlat, hogy a munkavállaló által a munkáltatónál letöltendő időszak számításánál a tanulmányi szerződés megkötésétől a tanulmányok befejezéséig terjedő időszak nem vehető figyelembe, továbbá a határozott idejű jogviszonyt a tanulmányi szerződés nem hosszabbítja meg.
2. Kérdésként merült fel, hogy lehet-e tanulmányi szerződést kötni akkor, ha az nem nyújt magasabb szintű képesítést? A joggyakorlat-elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy igen – egyetlen kritérium, hogy a képzéssel a munkavállalónak új ismeretanyagot kell szereznie. Végzettséghez kötött munkakört a munkáltatónak kizárólag abban az esetben kell biztosítania, ha ő erre kifejezetten kötelezettséget vállalt.
3. A tanulmányi szerződés főszabály szerint közös megegyezéssel szüntethető meg, azonban megszüntethető abban az esetben is, ha bármelyik fél körülményeiben lényeges változás következik be. A fél körülményeiben lényeges változásként értékelendő, amely számára a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az rá nézve aránytalan sérelemmel járna. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata során a félnél jelentkező hátrány értékelendő, melyet nem kell összevetni a másik félnél jelentkező hátrányok nagyságával és jellegével.
