Kiskorú veszélyeztetése és kapcsolati erőszak miatt a Tatabányai Járásbíróság 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki arra a nőre, akinek nagyobbik fia 15 évesen agyonvert két hajléktalant. Az ítélet nem jogerős, az ügyészség súlyosbításért fellebbezett. Mit is jelent ez kriminológiai szempontból?
2017 áprilisában egy 15 éves tatabányai fiú egy éjszaka alatt két hajléktalannal került szóváltásba, melynek következményeképpen 2 órás különbséggel, puszta kézzel végzett velük – nagy erővel fejükön ütötte, illetve rugdosta őket, amíg bele nem haltak a bántalmazásba. A fiú ellen a jogerős ítélet meg sem született, amikor is az ügyészség az esettel összefüggésben példátlan módon vádat emelt egy olyan személlyel szemben, akinek közvetlen kapcsolódása az elkövetett bűncselekménnyel nincsen. A nyomozó hatóság megkísérelte feltárni annak körülményeit, hogy milyen okból jutott el a fiú arra a szintre, hogy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét valósítsa meg. A nyomozati anyag szerint a gyilkosságok előtt közvetlenül is összetűzésbe került anya és fia, a gyilkosság napján az anya kizárta a tinédzsert lakásból, így egy hajléktalanok lakóhelyeként szolgáló parkba tért – ekkor történt a kettős gyilkosság. Tatabányai Járásbíróság 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki az anyára, a hajléktalangyilkos tinédzsert pedig jogerősen 15 év szabadságvesztésre ítélte a Győri Ítélőtábla.
A Tatabányai Járásbíróság tanácsvezető bírája ismertette a tinédzser vallomását, amelyben előadta, hogy: „Anyukám azt mondta többször nekem, hogy nem szeret engem. Óvodában megharaptam az óvónőmet, mert nem engedtek el.” A bíróság előtt egyszer a fiú így fogalmazott: “Anyám egyszer közölte velem, hogy már rég a falhoz kellett volna b*sznia engem”.” Az ügy körülményeinek feltárása kapcsán több személyt, többek között a fiú osztályfőnökét is tanúként beidézték, illetve meghallgatták. Az ügyészség álláspontja szerint megállapítást nyert, hogy az édesanya szülői kötelezettségeit éveken keresztül súlyosan megszegte, ezáltal fia pszichésen és érzelmileg súlyosan sérült. A vádirati tényállás szerint mindez abban nyilvánult meg, hogy a fiúnál már egészen kisiskolás korában súlyos magatartásbeli problémák merültek fel, számára gyógyszerek szedését javasolták, az anya azonban nem váltotta ki gyermeke gyógyszereit, nem vitte vissza kontroll vizsgálatokra. A nyomozás során kiderült, hogy az anya teljesen elhanyagolta mindkét gyermekét, gondozási kötelezettségét nem teljesítette: számukra az alap higiéniát nem biztosította, szellemileg és érzelmileg sem nyújtott számukra támaszt, továbbá rendszeresen pszichés terror alatt tartotta és bántalmazta a kiskorúakat. A 15 éves gyermeket több iskolából eltanácsolták, valamint ő maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba.
Az édesanyát az ügyészség kiskorú veszélyeztetése és kapcsolati erőszak bűntettével is megvádolta, melyet az elsőfokú bíróság bizonyítottnak talált. A büntetőjogról szóló 2012. évi C. törvény 212/A § (1) bekezdése szerint kapcsolati erőszakot követ el „aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen
a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít,
b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Az Országos Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztálya néhány évvel ezelőtt jogerősen lezárt büntetőügyeket vizsgálva górcső alá vette az emberölés miatt elítélt fiatalok életkörülményeit. A vizsgálat szerint a 14 és 24 év közötti elkövetők 78%-ánál súlyos családi problémák húzódtak a háttérben. Vizsgálati szempontként felmerült, hogy van-e különbség a fiatalkorú és a felnőtt korú elkövetők motivációja és bűncselekmény megvalósításának módja tekintetében. A szakemberek álláspontja, hogy rendszerint a fiatalabb korosztályt jellemzi a különös kegyetlenség, a szélsőséges gátlástalanság és brutalitás, valamint az önkontroll hiánya. A vizsgálati anyag szerint legtöbb esetben az elkövetők „puszta kézzel” végeztek a sértettel, az áldozati körbe pedig nem ritkán elesett, idős vagy beteg emberek kerültek – akárcsak jelen fiatalkorú esetében. A kutatás alapján csupán a vizsgált elkövetői kör 22%-a származott teljes-, és egzisztenciálisan is rendezett családból, azonban viszonylag kevesen nőttek fel nevelőintézetben. A családi háttér állandó változása azonban súlyos rizikófaktorként merült fel.
A pszichológusok szerint a gyermek 6 éves koráig kell, hogy a szülő lefektesse az alapvető viselkedési normákat és szabályrendszert, amely később kihat a fiatalkorú értékrendjére és személyiségjegyeire.
