A bírói hatalomról szóló 1869:4. tc. igen szigorúan határozta meg a bírói hivatás más hivatásokkal való összeférhetetlenségét. A törvény rendelkezései szerint a bíró nem lehetett például tanár vagy tanító sem.
A törvény rendelkezései szerint a bíró nem lehetett:
- “országgyűlési képviselő;
- gyakorló ügyvéd, vagy ügynök;
- nem viselhetett más, akár állami (polgári, katonai és fizetéses egyházi), akár törvényhatósági vagy községi valóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot
- nem lehetett tanár vagy tanító;
- nem kereskedhetett, nem űzhetett ipart, vagy bármi olyan foglalkozást, amely a bírói hivatal függetlenségével nem fért össze, vagy amely gátolta őt a hivatalos kötelességei teljesítésében;
- nem lehetett politikai folyóirat tulajdonosa, kiadója, szerkesztője sem.”
Forrás: OBH
A bíró nem fogadhatott el magánszemélytől sem „nyugpénzt”, sem más adományt vagy javadalmazást.
Ha bírói hivatalba lépése előtt nyert jogot valamilyen díjazásra, a hivatal elfoglalása előtt le kellett erről mondania.
A bíró tagja lehetett a törvényhatósági vagy községi képviselő-testületeknek, de megbízatást vagy kiküldetést nem fogadhatott el tőlük.
A bíró nem lehetett tagja politikai vagy munkás-egyletnek, illetőleg gyülekezetnek, és nem vehetett részt a gyűléseiken.
A bíró közvetve sem folyhatott be a szervezetek működésébe, és nem járulhatott hozzá az ilyen egylet vagy gyülekezet határozatához vagy kérvényéhez.
A bíró nem lehetett az állam által segélyezett vagy biztosított vállalat engedményének tulajdonosa.Nem lehetett részvényes, kereskedelmi vagy ipartársulat elnöke, igazgatója, vagy igazgatótanács, felügyelő-, vizsgáló-, számoltató bizottmány tagja. Ilyen tisztségeket a bíró legfeljebb csak ideiglenesen és fizetés nélkül láthatott el.
Vagyonkezeléssel, képviselettel felruházott gyám vagy gondnok csak akkor lehetett, ha erre őt törvény vagy végrendelet jogosította fel.
