A nemzetközi védelem iránti kérelemről szóló közigazgatási határozat felülvizsgálatát végző bíróság megváltoztathatja e határozatot, amennyiben az azt hozó hatóság nem vette figyelembe e bíróságnak a kérelem tárgyában már korábban elvégzett értékelését – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A Bíróságnak a C-556/17. sz. Torubarov ügyben hozott ítélete
Egy orosz üzletember ellen, aki az „Igaz Ügy” nevű ellenzéki párt tagjaként politikai tevékenységet is folytatott hazájában, büntetőeljárás indult Oroszországban, amely elől a férfi Magyarországra menekült, ahol nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A kérelmét vizsgáló Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal úgy találta, hogy az érintett által tett nyilatkozatok, valamint a beszerzett országinformációk alapján a férfit sem politikai, sem más alapon történő üldöztetés, sem pedig halálbüntetés, vagy kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód nem fenyegeti a hazájában. Mindezek alapján a Hivatal a férfi kérelmét elutasította.
A Hivatal határozatával szemben az érintett keresetet terjesztett elő a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amely megállapította, hogy a menekültügyi hatóság nem tárta fel megfelelő mértékben az ügy körülményeit és a döntés maga is ellentmondásokat tartalmazott. A bíróság ezért a megtámadott határozatot megsemmisítette és a Hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a Hivatal lényegében az első határozatában ismertetett következtetésekre jutott, e második határozatot azonban az érintett ismét megtámadta a pécsi székhelyű bíróság előtt, amely azt szintén megsemmisítette, és a Hivatalt egy újabb eljárás lefolytatására kötelezte. A magyar bíróság szerint ugyanis a rendelkezésre álló információkból egyértelműen megállapítható, hogy az orosz férfi megalapozottan tart attól, hogy a hazájában üldöztetésnek lenne kitéve.
Miután a Hivatal harmadszor is elutasította az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmét – kifejezetten figyelmen kívül hagyva a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak az orosz férfi üldöztetésével kapcsolatos megállapításait –, a magyar bíróság az Európai Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy az uniós jogba ütközik-e a magyar jog azon rendelkezése, amely szerint a magyar bíróságok nem változtathatják meg a menekültügyi hatóságnak az uniós menekültügyi szabályokba ütköző határozatát, hanem azokat csak megsemmisíthetik és e hatóságot új eljárás lefolytatására utasíthatják. A magyar bíróság a kérelmében hangsúlyozza, hogy az orosz férfi a vitatott jogszabály alkalmazása miatt immáron négy éve nemzetközi védelem nélkül, rendezetlen jogi státusszal él Magyarországon.
Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a Kvalifikációs Irányelv1 értelmében az ezen irányelvben foglalt nemzetközi védelmet főszabály szerint minden olyan nem uniós polgár számára el kell ismerni, aki megalapozottan fél faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől, vagy aki az irányelvben meghatározott egyéb súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének van kitéve (az ítélet 49. pontja). Amennyiben tehát az említett feltételek teljesülnek, úgy a tagállamok főszabály szerint kötelesek a nemzetközi védelem megadására, és e tekintetben nem rendelkeznek semmilyen mérlegelési jogkörrel (50).
Emellett a Bíróság rámutat arra, hogy az Eljárási Irányelv2 alapján a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtóknak biztosítani kell a hatékony jogorvoslat lehetőségét a kérelmük elbírálásáról szóló határozatokkal szemben, amelynek keretében garantálni kell a kérelemben előadott tények és az azzal összefüggő jogi szempontok teljes körű és naprakész megvizsgálását, ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a Kvalifikációs Irányelv szerinti vizsgálatát is (51).
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy ugyan az Eljárási Irányelv nem tiltja meg a tagállamok számára annak előírását, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmemről szóló közigazgatási határozatot megsemmisítő bíróságnak az ügyet új határozat meghozatala céljából vissza kell küldenie a megsemmisített határozatot hozó hatóság elé, a tagállamoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk az EU Alapjogi Chartájának azon rendelkezését, amely szerint minden olyan személyt, akinek az uniós jog által biztosított jogai vagy szabadságai sérülnek, megilleti a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog (54-55).
Ezzel összefüggésben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog kiüresedéséhez, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmek észszerű időben való elbírálására irányuló célkitűzés megvalósításának veszélyeztetéséhez vezetne, ha az ilyen kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező hatóság számára megengedett lenne, hogy a kérelem tárgyában korábban hozott határozatának teljes és naprakész felülvizsgálatát elvégző bíróság ítéletével ellentétes új határozatot hozzon (58-59).
A fent említettek fényében a Bíróság kimondja, hogy ellentétes a hatékony jogorvoslathoz való jognak az Eljárási irányelvben és a Chartában foglalt elvével az a magyar jogszabályi rendelkezés vagy gyakorlat, amely azt eredményezi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásáról szóló határozatot hozó közigazgatási hatóságot – változatlan ténybeli és jogi háttér mellett – nem köti az e határozat teljes és naprakész felülvizsgálatát elvégző, majd a szóban forgó határozatot megsemmisítő bíróság azon megállapítása, amely szerint a kérelmező teljesíti a nemzetközi védelem elismeréséhez szükséges feltételeket (66 et 72).
Ilyen körülmények között a jelen ügyben a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtója a hatékony jogorvoslathoz való jogának biztosítása érdekében az e kérelem ismételt elutasításáról szóló és a kérelem tárgyában korábban hozott bírósági ítélettel szembemenő közigazgatási határozat felülvizsgálatát végző nemzeti bíróságnak e határozatot a kérelemről szóló saját döntésével helyettesítve meg kell változtatnia, szükség esetén mellőzve a nemzeti joga azon rendelkezésének az alkalmazását, amely számára megtiltaná, hogy így járjon el (74).
_________________________________________________________________________________
1A 2011/95/EU irányelv.
2A 2013/32/EU irányelv.
