A nyugdíj megállapítás iránti kérelmek kapcsán többen szembesülnek azzal, hogy nincsen birtokukban a megfelelő jövedelemigazolás mindazon munkáltatóktól, akiknél életük során munkavállalóként tevékenykedtek. Hogyan igazolhatóak a ledolgozott éveket?- Módosultak a munkaügyi iratok megőrzésére vonatkozó szabályok
A jövedelemigazolás a szolgálati idő bizonyítása szempontjából kulcsfontosságú dokumentumnak minősül: életünk során minden egyes bejelentett munkaviszonyunk után eltöltött időszak igazolása elengedhetetlen a nyugdíj megállapítása érdekében. Számos esetben fordul elő a nyugdíj előtt állókkal, hogy nem áll rendelkezésükre minden szükséges és nyugdíj megállapítása szempontjából releváns igazolás korábbi munkáltatóiktól. A társadalombiztosítási jog szerint a szolgálati idő jelenti azt az időszakot, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket pedig abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással) vagy annak hiteles másolatával, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. A bizonyítási kötelezettség tehát minden esetben a kérelmezőt terheli – a bírói gyakorlat alapján a tanúbizonyítás is e tárgykörbe tartozik.
De milyen kötelezettsége áll fenn a munkáltatónak? Beszerezhetőek-e a korábban keletkezett jövedelemigazolásaink? Korábban nem volt megfelelő jogi szabályozási keret arra vonatkozóan, hogy a társadalombiztosítási nyugellátáshoz kapcsolódó munkaügyi iratokat meddig köteles a munkáltató őrizni. A munkaügyi iratok megőrzésének szabályai a Tny. 2018 decemberi módosításával annyiban változtak, hogy a jogalkotó konkretizálta az őrzésre vonatkozó időtartamot: a munkáltató köteles az általa foglalkoztatott munkaügyi iratait a nyugdíj korhatár elérését követő 5 évig megőrizni, mely megőrzési kötelezettség a jogutód nélkül megszűnő munkáltatók esetén – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felé fennálló bejelentési kötelezettség terhe mellett – is irányadó. Mivel a nyugdíj megállapítása szempontjából releváns dokumentumok személyes adatokat tartalmaznak, a munkáltatónak adatvédelmi szempontból is kötelessége a jogszabályi rendelkezések megtartása, azaz a jogszabályban megállapított őrzési időn felül gondoskodnia kell a szóban forgó munkaügyi dokumentumok megsemmisítéséről.
