A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek forgalmazásáról szóló törvény nem sérti az egészséghez való jogot és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát – szögezte le az Alkotmánybíróság. A Testület elutasította az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi CCXXIV. törvény 2016. május 20-án hatályba lépő rendelkezéseinek utólagos normakontrollját kérő képviselői indítványt.
Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek forgalmazásáról szóló törvény rendelkezése ellen az országgyűlési képviselők által előterjesztett utólagos normakontroll indítványt. A rendelkezés értelmében az e-cigaretta vásárlására és használatára a dohánytermékekre vonatkozó korlátozásokat kell majd alkalmazni. Az indítványozók szerint e-cigaretta használóinak fő motivációja a dohányzásról való leszokás, így az ilyen jellegű termék használata a dohányzás visszaszorítása melletti fellépésként értékelhető. A rendelkezés célja szerintük azonban az volt, hogy az e-cigarettát összemossa a hagyományos dohánytermékekkel, még abban az esetben is, ha az függőséget okozó nikotint nem is tartalmaz. Az indítványozók ennek fényében az egészséghez való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét állították.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésére hivatkozással először is rámutatott, hogy az egészséghez való jogból nem vezethető le a dohányzókra és az e-cigarettát fogyasztókra vonatkozó differenciált szabályozás kialakításának kötelezettsége. A támadott rendelkezés azokat a helyeket határozza meg, ahol a dohányzás és az e-cigaretta használata főszabályként nem megengedett. A törvény nem kényszeríti a dohányzást imitáló elektronikus eszköz használóját arra, hogy dohányzókkal egy légtérben tartózkodjon, csupán azokat a helyeket határozza meg, ahol mind a dohányzás, mind az e-cigaretta használata tiltott. Ezek használatára ugyanakkor kiválasztható bármely olyan hely is, amelyet nem érint korlátozás és ahol azonos időben nem történik dohányzás. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az e-cigaretta használója – saját döntése alapján – az egészségkockázat ellenére dönthet úgy, hogy olyan zárt helyen tartózkodik, ahol egyidejűleg dohányzás történik, de a jogalkotó az egészséghez való jogból következően nem köteles ennek a lehetőségét kizárni.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben az Alkotmánybíróság megismételte, hogy az Alaptörvényből nem vezethető le olyan szabályozás kialakításának kötelezettsége sem, amely a munkahelyen külön-külön helyek kijelölését követelné meg a dohányzók és az e-cigarettát használók számára. A szabályozás semelyik csoport számára nem biztosítja feltétlenül a munkahelyi dohányozás, illetve hasonló eszköz használatának jogát, ezért a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme sem megalapozott.
