Legutóbb 65 évvel ezelőtt volt olyan súlyos hajóbaleset Magyarországon, mint amilyen a Margit-sziget közelében a közelmúltban bekövetkezett. Az ún. dunai hajóbaleset a figyelem középpontjába állította a vízi közlekedés, a hajózás szabályozását is.
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (Vkt.) rendelkezik a víziközlekedés állami és önkormányzati feladatairól, a tevékenység személyi és tárgyi feltételeiről, valamint a víziközlekedés igazgatásáról. A kódex előírja az úszólétesítmények kötelező nyilvántartásba vételét, melynek részletes szabályait az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet határozza meg. A Vkt.-ben került meghatározásra a ”Hajózásra alkalmasság” kérdésköre, mely feltételek meglétét, az úszólétesítmény üzemképességét a Nemzeti Közlekedési Hatóság Hajózási Hivatala hajóokmánnyal tanúsítja. A belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet részletezi a Vkt. műszaki és üzemeltetési szabályait. Úszólétesítményt csak a hajózási képesítésekről szóló 15/2011. (IV. 27.) KöViM rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező, egészségileg és biztonságos munkavégzésre is alkalmas állapotban lévő személyzet működtethet, melyet a hajózási hatóság, hajózási képesítő okmánnyal igazol és erről közhiteles hatósági nyilvántartást is vezet. Definiálásra került, hogy ki lehet úszólétesítmény vezetője: akit az üzemben tartó írásban megbízott és a jogszabályban előírt képesítéssel rendelkezik. A belvízi hajózási tevékenységet folytató úszólétesítmény utazó munkavállalójára a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit a Vkt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A vízi személyszállítás feltételei a 261/2008. (XI. 3.) Korm. rendeletben kerültek szabályozásra.
A „vízi-KRESZ”-nek hívott 57/2011. (XI. 22.) NFM rendeletben – annak 1. mellékletében – foglalt Hajózási Szabályzat állapítja meg a vízi közlekedés rendjét belföldön, valamint a Duna teljes szakaszán és a Duna és a Tisza mellékfolyóinak külföldi szakaszain magyar lobogó alatt közlekedő vagy üzemeltetett úszólétesítmények, továbbá Magyarország területén idegen lobogó alatt közlekedő vagy üzemeltetett úszólétesítmények tekintetében. Külön törvény – a 2005. évi CLXXXIV. – rendelkezik a légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról. A törvény felhatalmazása alapján a 77/2011. (XII. 21.) NFM rendeletben kerülnek kifejtésre a víziközlekedési balesetek és a víziközlekedési események vizsgálatának részletes szabályai, mely szabályok a 2009/18/EK irányelvére tekintettel kerültek meghatározásra.
A Hableány tragédiája kapcsán felerősödtek az olyan hangok, hogy „várható volt a katasztrófa”. Állításukat a sűrű hajóforgalommal magyarázták, melyre a hajós szakma azonnal reagált, ugyanis a Duna ezen szakaszán – „vízi szemmel” − a hajóforgalom teljesen normálisnak mondható, a víziközlekedést szabályozó jogi környezet, melyet a nemzetközi jogi elvárások figyelembe vételével alakítottak ki, megfelelő. Amennyiben a sajnálatos tragédia miatt a víziközlekedési szektor szabályozása is felülvizsgálatra kerül, nagy körültekintéssel kell eljárni, − hiszen a legszéleskörübb szabályozás, a sűrű és mindenre kiterjedő ellenőrzés mellett is előfordulnak katasztrófák − és csak abban az esetben szükséges változtatni, ha a fentihez hasonló balesetek a meghozott új szabályoknak köszönhetően bizonyosan elkerülhetővé válnak.
