Bár öt alkotmánybíró különvéleménye szerint a szabályozás alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság szerint a hajléktalan emberek kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az Alaptörvénybe. A civil jogvédőkből álló Szabálysértési Munkacsoport álláspontja szerint a többségi döntés elfogadhatatlan. Valójában a törvény a gyakorlatban alkalmazhatatlan – az ellátórendszer a jelenlegi kapacitás mellett nem képes befogadni a közterületen élő hajléktalan tömegeket.
Az Alaptörvény 2018-as hetedik módosítása folytán alaptörvényi szintre került az életvitelszerű közterületen tartózkodás általános tilalma. A parlament 2018. október 15-i hatállyal módosította a szabálysértési törvényt. Tavaly ősszel a fővárosi aluljárókból és környékükről eltűntek a hajléktalan emberek, és országszerte néhány – demonstratív, rendőrségi őrizetbe vétellel kezdődő – szabálysértési eljárás indult utcán élő emberekkel szemben. Egy kaposvári, egy székesfehérvári és három budapesti bíró az Alkotmánybírósághoz fordult azzal, hogy álláspontjuk szerint a szabálysértési törvény vonatkozó szabályai Alaptörvény-ellenesek.
A Szabálysértési Munkacsoport egyetértett az indítványozó bírákkal, és saját részletes beadvánnyal (ún. amicus curiae) szintén az Alkotmánybírósághoz fordult.
A munkacsoportot alkotó szervezetek szerint a hajléktalanság súlyos krízishelyzet, amelyet kezelni kell, de nem büntetőjogi, hanem szociális intézkedésekkel. A büntetőjogi szankciók nem oldják meg a problémát, a közterületen élők kiszorulnak a városból, és kikerülnek a szociális intézményrendszer látóköréből. Mindezzel növekszik társadalmi kirekesztettségük és veszélyeztetettségük. A hajléktalanság nem bűn, hanem állapot, az elkövetés szándékossága nem értelmezhető. A hajléktalan embereket nem lehet kényszerrel az ellátórendszer sokszor elégtelen színvonalú és férőhelyhiánnyal küszködő intézményeibe terelni. A szabálysértési törvény új szabályai alapjogsértőek.
A bírói indítványokat a munkacsoporton kívül saját beadvánnyal támogatta az Alkotmánybíróság előtt Leilani Farha, az ENSZ lakhatási jogokkal foglalkozó különleges jelentéstevője, Kiss László és Lévay Miklós volt alkotmánybírók, továbbá az Állatmentő Szolgálat Alapítvány.
Az AB mostani döntésében kimondta, hogy az életvitelszerű közterületen való tartózkodás szabálysértési tényállása alkotmányos. “Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része” – fogalmaz az AB többségi határozata. Az alkotmánybírák szerint így a nincstelenség választott életforma, és nem a teljes társadalmi kirekesztettség állapota. Az AB továbbá azzal érvel, hogy “éppen az okozna sérelmet, ha az egyént az állam magára hagyná anélkül, hogy gondoskodna róla, mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása”. Ez az érvelés azért ellentmondásos, mert a testületnek is tényszerűen tudomása van az ellátórendszer súlyos hiányosságairól, amelyekről a több évtizedes tapasztalattal rendelkező Menhely Alapítvány részletesen tájékoztatta az AB-t. A közterületen élő hajléktalan emberek számára igénybe vehető éjjeli menedékhelyeken a férőhelyek telítettsége a téli időszakban átlagosan 97%-os, számos éjjeli menedékhely 100%-os telítettség felett működik a hideg napokon – azaz az ellátórendszerben lényegében nincs szabad kapacitás, melyet a tiltott közterületi tartózkodásért szankcionált hajléktalanok igénybe vehetnének. A hajléktalan emberek éppenhogy kiszorulnak a társadalomból az állam mulasztásai miatt.
Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményében kifejtette, hogy “alaptörvény-ellenes a szabálysértési szankció, ha annak célja nem az elesett személyekről való gondoskodás, ellátás. […] A lakhatási szegénység társadalmi kihívását az Alkotmánybíróság nem tudja orvosolni, azonban alkotmányvédő szerepében sem feledkezhet meg a társadalmi valóságról.”
“A határozat szövege alapján egyértelmű, hogy a testület nem tekinti súlyos krízshelyzetnek az otthontalanságot, hanem rendészeti jellegű együttműködési kötelezettség megsértésének tartja. Nem tekinti aránytalannak az elzárás szankcióját sem, sőt, úgy érvel, mintha az csak végső lehetőség lenne, holott három figyelmeztés után erre – akár már 10 percen belül is lehetőség van a tényállás szerint” – értékelte az AB határozatát Kalota Ágnes utcajogász, a Szabálysértési Munkacsoport képviseletében.
A Szabálysértési Munkacsoportban az igazságosabb szabálysértési rendszerért dolgozik együtt a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász Egyesület.
Kapcsoldó cikk:
