Az Aranybulla évszázadokon át hivatkozási alapnak tekintett szabadságlevél, amely többek között a nemesek ellenállási jogáról is rendelkezett. Az oklevelek nagy többségétől eltérően az Aranybulla nem tartalmazza egyértelműen, hogy II. András az év mely napján bocsátotta ki. Nincs rajta sem pontos naptári nap, sem olyan egyházi ünnep, amelyhez kötve kizárólagos pontossággal azonosítani lehetne a kiadás dátumát.
Az 1222. évi Aranybulla keltezése ugyanis a következőképpen szól:
„Adatott Keled, udvarunk kancellárjának és az egri egyház prépostjának kezei által, az Ige megtestesülésének ezerkettőszázhuszonkettedik esztendejében, amikor főtisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsek volt, midőn Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereck váradi püspök volt, uralkodásunk tizenhetedik évében.”
A keltezés alapján tehát az biztos, hogy az oklevél 1222-ben lett kiadva, ám kérdés, hogy az Ige megtestesülését, azaz Jézus születésének évét mikortól kell számítani.
A középkorban alkalmazott Stilus Pisanus szerint az év kezdetét Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe jelentette (március 25). A Stilus Pisanus szerint az Ige megtestesülésének éve 1221. március 25-től 1222. március 25-ig tartott. A hazánkban is alkalmazott Stilus Florentinus szerint viszont az évet 1222. március 25-től 1223. március 25-ig kell számítani, Magyarországon tehát az év kezdete 1222. március 25.
II. Andrást 1205. május 29-én koronázták meg, uralkodásának 17. esztendeje tehát 1221. május 29. és 1222. május 29. közé esett. Az Aranybulla kiadásának dátumát a két időintervallumot egymásra vetítve pontosíthatjuk. Valószínűsíthetjük, hogy az Aranybulla kiadására 1222. március 25. és május 29. között kerülhetett sor, valamely jelesebb ünnep alkalmával. Feltételezhető, hogy 1222. húsvétja lehetett a jeles alkalom, amely ebben az évben április 3-ra esett.
