Az önálló közigazgatási bíróságok felállításával ismét előtérbe került a bírói függetlenség kérdése, mely jogintézményt Trócsányi László nemes egyszerűséggel a „demokrácia állócsillagának” nevezett. A jogállam alapköve, hiányában a teljes bírósági eljárás jogszerűsége kérdőjeleződik meg, egyetlen bírói ítélet sem tekinthető megalapozottnak. – De mit is jelent a bírói függetlenség és hogyan biztosítható?
„A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve”, az idézett alaptörvényi – 26. cikk – rendelkezés Montesquieu-t követve 1831 óta ismert az európai polgári alkotmányfejlődésben, amikor a mintaalkotmánynak minősített belga alkotmány felvette szabályai közé. Ekkor még a bírói függetlenség az ítélkező bíró függetlenségét jelentette, a függetlenség komplex garanciarendszere csak később alakult ki.
A bírói függetlenség alatt egyrészt – szűkebb értelemben – a bírói ítélet függetlenségét értjük, azt, hogy a bíró a törvények és egyéb jogszabályok szerint köteles eljárni, de az ügy elbírálása során és a jog alkalmazásakor legjobb meggyőződését, lelkiismeretét követi, minden befolyástól függetlenül. Tágabb értelemben a bírósági szervezetrendszer függetlenségét értjük alatta, amely meghatározza a bíróságok helyét a hatalommegosztás rendszerében, valamint rendezi más alkotmányos szervekhez való viszonyát. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság – 38/1998. (VI. 11.) AB határozatában – rámutatott, hogy a bírói függetlenség garantálása nem azonosítható a bírói hatalom elválasztásával a másik két hatalmi ágtól, hanem általánosabb, a bírói szervezeten belül is megoldandó probléma.
A szűkebb értelemben vett bírói függetlenségen belül különbséget kell tenni a bíró szakmai és személyi függetlensége között. Előbbi a bírói igazságszolgáltatási függetlenségre vonatkozik, a befolyásmentes ítélkezést teszi számára lehetővé, míg utóbbi a jogállásra vonatkozik, az egyes bíró számára a hivatal betöltését biztosítja.
A szakmai függetlenség arra hívatott, ahogyan az a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben is deklarálásra került, hogy a bírák ítélkezési tevékenységükben ne legyenek befolyásolhatók és utasíthatók, ez magában foglalja az utasításadás tilalmát, az ügyelvonás tilalmát és a felelősségre vonás tilalmát. Tehát a bíró számára kiosztott ügyet – főszabály szerint – hozzájárulása nélkül nem lehet elvonni és másik bírónak elbírálásra átadni. Ezen elv fontosságát szemlélteti az OBH által közzétett, „Teljesülnek a jogállamiság feltételei – függetlenek a bírák” című, ún. „Integritás kérdőív 2019”, amelyben a kérdőívet kitöltő bírák 93%-a szerint az ügyelosztási rend az, amely biztosítja számukra a pártatlan és független ítélkezést. Az ítélkező bíró függetlenségével összefüggésben tárgyalandó a bíró ítélkező tevékenységéért való felelősségének a kérdése. E körbe az kerül biztosításra, hogy a bíró által – a jogszabályok, valamint a meggyőződése alapján – hozott egyedi határozatok felett csak és kizárólag szakmai kontroll gyakorolható, azaz a jogorvoslati eljárás folytatható le, amely nem vetheti fel a bíró személyes felelősségét határozatának hatályon kívül helyezésével vagy megváltoztatásával kapcsolatban.
Az ítélkezésbeli és személyi függetlenség – melyek képesek hatékonyan megóvni a bírót a bíráskodásba történő illetéktelen beavatkozástól és annak kísérletétől – csak összetett garanciarendszer útján biztosíthatóak, mint az elmozdíthatatlanság és az áthelyezés tilalma, mely a szolgálati elöljáróval szemben biztosít védett jogállást, ugyanis a kinevezett hivatásos bírót akarata ellenére – bizonyos kivételektől eltekintve – nem lehet tisztségéből elmozdítani, felmenteni, továbbá idő előtt nyugdíjazni. Ide sorolandóak az összeférhetetlenségi szabályok (gazdasági, hivatásbeli, politikai, együttalkalmazási tilalom); felelősségi szabályok; mentelmi jog és a bíró javadalmazásának szabályozása. Így a bíró az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi joggal rendelkezik, melynek felfüggesztése tárgyában az OBH elnökének javaslatára a köztársasági elnök jogosult dönteni. Külön kiemelendő, hogy a bírót hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg.
A bíróságok szervezeti függetlensége feltételezi a törvény által létrehozott, állandó bíróságokat; azt, hogy – az alkotmányjogi panasz kivételével – a bírósági határozatok felülvizsgálatára csak a bírósági szervezetben magasabb bírósági fórum által kerülhet sor; továbbá a jogerős bíróságok ítéletek állami úton történő kikényszeríthetőségének lehetőségét; a költségvetési függetlenséget; valamint a bírósági hatáskörök törvényben történő megállapítását.
Egy demokratikus jogállamban a bírói függetlenség a bírói tevékenység meritumát jelentő ítélkezési tevékenység elengedhetetlen feltétele, azonban nem önmagában és nem önmagáért létező jog, azt a tisztességes eljáráshoz való jog garanciális szabályaként lehet tekinteni, így nélkülözhetetlen követelménye annak, hogy a valaki ellen emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit független és pártatlan bíróság bírálja el.
