Az uniós joggal ellentétes az a görög jogszabály, amely a szerzetesi minőség és az ügyvédi hivatás összeegyeztethetetlensége miatt a valamely másik tagállamban ügyvédi minőséggel rendelkező szerzetesnek megtiltja, hogy az ügyvédi kamaránál bejegyeztesse magát – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-431/17. sz. ügyben hozott ítélet – Monachos Eirinaios kontra Dikigorikos Syllogos Athinon
2015. június 12-én Monachos Eirinaios (a továbbiakban: Eirinaios szerzetes), aki a Karditsában (Görögország) található Petra kolostorban szerzetes, a Dikigorikos Syllogos Athinontól (athéni ügyvédi kamara, Görögország, a továbbiakban: DSA) azt kérte, hogy egy másik tagállamban, azaz Cipruson szerzett szakmai címével az athéni ügyvédi kamara különleges névjegyzékébe ügyvédként bejegyezzék. A DSA – az ügyvédi hivatás gyakorlása és a szerzetesi minőség közötti összeegyeztethetetlenségre vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján – elutasította ezt a kérelmet, mivel álláspontja szerint ezek a rendelkezések azokra az ügyvédekre is vonatkoznak, akik a saját tagállamuk szakmai címét használva kívánnak ügyvédként működni Görögországban. Eirinaios szerzetes ezt a határozatot a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) előtt megtámadta.
A Symvoulio tis Epikrateias ebben az összefüggésben tette fel a Bíróságnak azt a kérdést, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal annak megtiltása, hogy a görög egyház szerzetesét a szakmai címe megszerzésének helyétől eltérő másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának névjegyzékébe ügyvédként bejegyezzék abból a célból, hogy ott a hivatását saját országa szakmai címével gyakorolja.
A mai ítéletében a Bíróság a 98/5/EK irányelvet1 értelmezi, amely irányelv célja az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának lehetővé tétele önálló ügyvédként vagy alkalmazotti minőségben, az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő tagállamban. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az irányelv a származási tagállamban szerzett címmel szakmai tevékenységet folytatni kívánó migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerésére vonatkozó mechanizmust hoz létre, teljes körűen harmonizálva az irányelv által biztosított letelepedési jog igénybevétele előzetes feltételeit.
A Bíróság ily módon már kimondta, hogy a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzést bizonyító igazolásnak a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bemutatása az egyetlen olyan feltétel, amelyhez a fogadó tagállam az érdekelt bejegyzését kötheti, és amely lehetővé teszi, hogy ő ez utóbbi tagállamban a saját tagállamának szakmai címét viselve gyakorolja tevékenységét. A nemzeti jogalkotó a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételeket nem egészítheti ki további feltételekkel. Meg kell ugyanis különböztetni egyrészt a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzést, amely csak a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál való bejegyzést bizonyító igazolás bemutatásának van alárendelve, másrészt magának az ügyvédi hivatásnak a fogadó tagállamban történő gyakorlását, amelynek során ez az ügyvéd az ugyanezen tagállamban alkalmazandó szakmai és etikai szabályoknak van alávetve.
A Bíróság megállapítja, hogy a bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételekre vonatkozó szabályokkal ellentétben, a szakmai és etikai szabályok ez idáig nem képezték harmonizáció tárgyát, és így jelentős mértékben eltérhetnek a saját tagállam és a fogadó tagállam esetében. A Bíróság ebben a tekintetben emlékeztet arra, hogy a nemzeti jogalkotó előírhat ilyen garanciákat, amennyiben az ennek érdekében rögzített szabályok nem haladják meg a megvalósítani kívánt célok eléréséhez szükséges mértéket.
A Bíróság mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a fogadó tagállamban alkalmazandó szakmai és etikai szabályoknak – az uniós jognak való megfelelés érdekében – különösen az arányosság elvét kell tiszteletben tartaniuk, ami azt jelenti, hogy azok nem léphetik túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. A Symvoulio tis Epikrateias feladata, hogy az alapügyben szóban forgó összeegyeztethetetlenségi szabály tekintetében a szükséges vizsgálatokat elvégezze.
A Bíróság megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely az ügyvédi minőséggel rendelkező, a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál ügyvédként bejegyzett szerzetesnek megtiltja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál – az ügyvédi hivatásának a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével történő gyakorolása céljából – bejegyeztesse magát.
_________________________________________________________________________________
1Az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1998. február 16-i 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 77., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 83. o.).
