Károlyi Mihály volt köztársasági elnököt, akit a korabeli sajtó és politikai ellenlábasai egy személyben tettek felelőssé a trianoni békediktátumért, bírósági úton is hazaárulónak nyilvánították, hogy külön törvény alapján elkobozhassák hatalmas vagyonát.
Károlyi Mihály 1875. március 4-én született Budapesten. Az unokatestvérek házasságából származó fiú fejlődési rendellenességgel, nyúlszájjal és farkastorokkal született, és betegsége alapjaiban határozta meg gyermekkorát és személyiségfejlődését. Édesanyja korai halála után anyai nagyanyja nevelte a visszahúzódó fiút, akin 14 éves korában különleges, a szájpadlást helyreállító műtétet hajtottak végre Bécsben. A beavatkozás után megtanult beszélni, és nagy erőfeszítések árán igyekezett kortársait utolérni. 1893-ban kezdte meg a jogi egyetemet, de tanulmányai keservesen haladtak. Az államtudományi végbizonyítvány megszerzése (1899) után kicsapongó évek következtek: féktelenül költekezett, kártyázott, vadászatokon, külföldi üdülőhelyeken mulatott. A harmincas éveire komolyodott meg, és fordult a politika világa felé. Egy évtized alatt a hazai politika legfontosabb szereplői közé került, amit személyes kvalitásain túl anyagi helyzetének és rokonságának is köszönhetett.
Nagybátyja, Károlyi Sándor hatására a szövetkezeti mozgalom szervezésébe kapcsolódott be, 1901-től a Szabadelvű Párt tagja lett. 1905-től függetlenségi programmal a pétervásári, majd 1910-től pártonkívüliként a kápolnai kerület képviselője volt. A parlamentben támadta Tisza István antidemokratikus politikáját, amikor karhatalommal dobatta ki az ellenzéki képviselőket a Házból.
Apponyi Albert és Károlyi Mihály 1912-ben – Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára
Szakály Sándor történész véleménye szerint Károlyi és Tisza között voltak ugyan ellentétek és párbajoztak is, de ebben nincs semmi különös. Tisza egy felkészült, határozott politikus volt, és Károlyinak is megvolt országgyűlési képviselőként a felkészültsége, „de nem biztos, hogy államférfiúi szerephez szükséges képességei is voltak”.
Hajdu Tibor történész, aki kismonográfiát írt az első magyar köztársasági elnökről, úgy vélte: „Nem rendelkezett olyan rálátással, mint kellett volna, de ez nem azonos a naivitással. Már csak azért sem, mert ő egy olyan családban nőtt fel, ahol a reggelinél azt tárgyalták, hogy ki legyen a miniszter.”
Károlyi szociális reformokat, földosztást és általános választójogot követelt. 1916-ban életre hívta a Károlyi-pártot, együttműködött a polgári radikálisokkal és szociáldemokratákkal, és követelte a kilépést a háborúból. 1918-ra a szélesedő forradalmi mozgalom vezére lett, amikor Tisza híres parlamenti beszédében bejelentette, hogy a háborút elvesztettük, azt is hozzátette: igaza volt Károlyinak. 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom idején a tömegek Károlyi Mihályban látták az ország megújhodásának letéteményesét. A feltüzelt, a Nemzeti Tanácsra felesküdött katonák elfoglalták Budapest középületeit. A Pesti Hírlap másnapi tudósítása szerint délután öt óra körül egy fanatikus csoport zuglói villájába berontva meggyilkolta Tisza István volt miniszterelnököt. A gyanú Károlyira terelődött, mert a merénylők az Astoriából, Károlyi politikai központjától indultak Tisza villájához, és kapcsolatban álltak a Károlyi-féle Nemzeti Tanáccsal.
Károlyi Mihály 1919-ben – Forrás: Wikipédia
A háborús vereség, a kisantant területfoglalásai folytán gazdasági és politikai válság alakult ki. Károlyi elszigetelődött. a közellátási nehézségek, a földreform elhúzódása, a nemzetiségek elszakadási mozgalmai is rontották helyzetét. Noha 1919. január 11-én államfővé választották, és a földreform február 23-i kezdetén saját kápolnai birtokát osztotta szét, a köztársaság sorsát a március 20-i Wyx-jegyzék pecsételte meg, amely egy alföldi területsáv átadását követelte. Károlyi tehetetlen volt: a jegyzéket nem tudta elfogadni, de a visszautasítás addigi politikájának csődje is lett volna. Károlyi félreállt, másnap a kommunisták vették át a hatalmat, akikkel nem akart együttműködni. A Tanácsköztársaság alatt, 1919 nyarán elhagyta az országot.
A Károlyi-per azzal kezdődött, hogy Váry Albert budapesti királyi főügyész 1920. július 1-jén (a trianoni békeszerződés aláírása előtt négy nappal) zárlatot rendelt el Károlyi Mihály „bárhol Magyarországon fellelhető minden vagyonára”. A zárlat azon földekre is kiterjedt, amelyeket Károlyi korábban felosztott a parasztok között, vagyis jogilag nem is voltak már a tulajdonában. Csakhogy semmisnek nyilvánították a földosztást, a földet visszavették a parasztoktól, azaz visszaadták Károlyi tulajdonába, és miután formailag megint az övé lett, azonnal elrendelték a zárlatot, hogy elkobozhassák.
A fő jogi problémát az okozta, hogy a Károlyi-földek nagy része úgynevezett „hitbizomány” volt, feudális eredetű családi vagyon, amelyet a tulajdonos családfő nem idegeníthetett el a többi családtag elől. És ha ezt mégis megtette, az sem volt bűncselekmény, legfeljebb családon belüli jogsérelem, amiért a rokonok beperelhették a családtagot. Ezt a hitbizományt Horthyék sem merték kétségbe vonni, hiszen, ha tagadták volna, hogy Károlyinak joga volt felosztani a földjét, akkor nem lett volna jogalapjuk elkobozni sem a vagyont.
Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka 1942-ben – Forrás: Wikipédia
Azért is húzódott sokáig a per, mert egy, erre a perre készített törvényt szavaztattak meg a nemzetgyűléssel, amely lehetővé tette, hogy hűtlenség vagy hazaárulás esetén a hitbizomány is elkobozható legyen. A Károlyi-perhez tehát kellett az 1921. évi XLIII. törvénycikk, amelyet Lex Károlyinak is neveztek. Az ügyészség ezután, 1921. július 2-án nyújtotta be a vádiratot, amely szerint a volt köztársasági elnök ellenséges országbeli kémekkel érintkezett és ellenséges nagyhatalommal folytatott tárgyalásokat, és ezzel többek közt felségsértést, hűtlenséget és zendülést követett el. A királyi főügyész „a Szent Korona eszméjének arculcsapásával”, „a király kényszerhelyzetbe hozásával”, „a magyar állam méltóságának lezüllesztésével”, mindamellett „a nemzet széles rétegének megmételyezésével” is vádolta a grófot. De a legfőbb vádpont az volt, hogy Károlyi átadta a hatalmat Kun Bélának. A vádpontok között nem szerepelt, hogy Károlyi felosztotta a földjét, és ezzel példát adott a hűbéri jellegű nagybirtok megszüntetésére, pedig a per valódi tárgya ez volt, és a Károlyi-birtok elkobzása irányult.
A perfelvételi tárgyalásra 1921. október 31-én és november 28-án került sor. Az alperes Károlyi Mihályt, aki ekkor már emigrációban élt, a per során előbb Nagy György ügyvéd, majd halála után Nagy Vince képviselte, aki korábban a Károlyi-kormány belügyminisztere is volt. Az elsőfokú eljárás során Károlyi hat előkészítő iratot nyújtott be, csaknem hatszáz oldal terjedelemben. A perben 1923. február 21-én született meg a Budapesti Királyi Törvényszék ítélete, amely kimondta, hogy Károlyi összes vagyona az államra száll át. A törvényszéki ítélet ellen Károlyi 1923. május 20-án fellebbezést nyújtott be. A per a Budapesti Királyi Ítélőtáblán folytatódott, amely 1923. június 28-án született ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Károlyi az ítélet ellen 1923 októberében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Magyar Királyi Kúriához, amely 1924. december 16-án jogerősen elutasította a felülvizsgálati kérelmet.
Károlyi Mihály gróf, politikus, miniszterelnök, államfő összes vagyona végül az államra szállt át. – Forrás: cultura.hu
„Az osztó igazságnak teszünk eleget akkor, amikor éppen annak az embernek a vagyonát, aki ezt a trianoni katasztrófát a maga tehetetlenségével (…) és a maga mesterkedéseivel előidézte, használjuk fel arra, hogy a magyar középosztály érdekében mentsük a menthetőt” – jelentette ki Klebelsberg Kuno 1925. november 25-én a Nemzetgyűlésben, amikor beterjesztette a Nemzeti Közművelődési Alapítványról szóló törvényjavaslatát. Klebelsberg egyébként már közvetlenül az 1924-es ítélet után szemet vetett a hatalmas birtokra. Tárcája igénybejelentésével a kultuszminiszter először 1925 februárjában állt a nyilvánosság elé. Úgy fogalmazott, hogy „a trianoni béke következtében a lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is (…) a szelleme, a művelődés fegyverével kell védeni hazánkat”. Bethlen István miniszterelnöknek „végtelen hálát” mondott azért, hogy a Károlyi-vagyonból majd futja külföldi ösztöndíjakra is.
A 25 ezer hold erdőből, 35 ezer hold legelőből és szántóföldből, szénbányából, a parádi és a budapesti palotákból álló, 36 millió pengőre értékelt birtok teljes elkobzása elé újabb akadályok gördültek. A távollétében elítélt gróf helyébe ugyanis jogos hitbizományosként féltestvére, Károlyi József lépett. Az államnak meg kellett váltania tőle a vagyon 40 százalékát. Az ár 10 és fél millió pengő volt, ami után a családnak még adóznia sem kellett.
