Az EU egy határok nélküli övezet, melyen belül szabadon mozoghatunk – egy ideje ez csak elviekben igaz. A migrációs hullám következtében egyes tagállamok éltek az ideiglenes határellenőrzés bevezetésének uniós jog által biztosított lehetőségével. De hogyan sikerült az ellenőrzéseket állandóvá varázsolniuk? Miként éltek vissza a közösségi joggal, és miként hat ez az egységes Európára?
Az osztrák belügyminiszter, Herbert Kickl levelében arról tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy Ausztria a 2019. május 12-ig bevezetett határellenőrzést további 6 hónappal meghosszabbítja a szlovén és a magyar határszakaszon.
Németországgal együtt 2015-ben vezették be a határellenőrzést a migráció fokozódására hivatkozással. Azóta a menedékkérelmek száma jelentősen csökkent. Most a terror veszéllyel, például az Iszlám Állam veresége következményeként esetlegesen Európába áramló terrorista harcosok keltett veszéllyel indokolják lépésüket. Dánia, Svédország és Norvégia is alkalmaz határellenőrzéseket a schengeni övezeten belül. Franciaország a folyamatos terrorfenyegetettség miatt tesz ugyanígy.
Hogyan sikerült az ideiglenes határellenőrzéseket már szinte állandósulttá varázsolniuk a fentebb említett országoknak? Nem alkalmaznak mágusokat a külügyi tárcájuknál, csupán kreatív jogászokat, akik egy Uniós jogszabállyal bűvészkedtek. Az Európai Parlament és a Tanács 2016/399 Rendelete a külső határellenőrzés elégtelensége esetére engedélyezi a tagállamok számára a belső határellenőrzés ideiglenes bevezetését 6 hónapra. Ez az intézkedés maximum háromszor hosszabbítható meg. Így lehetséges a 2 év elérése.
Ausztria 2015 novemberében jelentette be a határellenőrzés bevezetését. A 2 éves határidő lejártát követően pedig egyszerűen más indokot jelölt meg, ami szintén szerepel az Uniós jogforrásban. Nevezetesen a „közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély” indokát. Ez az eljárás jogi kérdéseket is felvethet, például hogy az intézkedés bevezetésének jogalapja jogszerűen variálható-e? Politikailag azonban barátságtalan megoldásnak is nevezhető, hiszen a 2015-ös esztendő óta jelentősen csökkent a migrációs nyomás a Balkánon az EU és a Törökország közötti migrációs egyezménynek, vagy a magyar határkerítésnek köszönhetően. Ráadásul Olaszország felől több migráns érkezett Ausztria felé, azon a határszakaszon azonban csak 2016 májusáig tartották fenn az ellenőrzést.
Az Európai Parlament egyértelműen elítélte ezt a gyakorlatot 2018. májusi jelentésében. A jogalkotó szerint ez aláássa a schengeni térség alapelveit, nem felel meg az arányosság követelményének. Hiányolta az EU-s csúcsszerv még, hogy a határellenőrzés alkalmazói nem hoztak az érintett tagállamokkal együttműködve más intézkedéseket a káros következmények csökkentésére, nem indokolták meg kellően a határellenőrzések bevezetését, és nem adtak róla megfelelő tájékoztatást. Egyszóval a határellenőrzések ideiglenes visszaállítására irányuló eljárás szabályainak betartását kérték számon a 2016/399-es Rendelet alapján. Külön megemlítette a jelentés és sajnálatosnak titulálta, hogy megváltoztatják a határellenőrzés bevezetésének jogalapját ugyanazon ténybeli körülmények mellett. A Parlament továbbá a Bizottság határozott fellépését sürgette.
A tagállamok belbiztonsága fontos érdek, ezért biztosítja a belső határellenőrzés bevezetésének lehetőségét az Unió joga. A több éve fennálló helyzettel azonban már az integráció egyik legfőbb vívmánya szenved csorbát. Az Európai Bizottság is szót emelt az ügyben, a határellenőrzések helyett a rendőrségi mélységi ellenőrzések gyakoribbá tételét javasolták.
Az Európai Parlament ennél továbbment, és nem csak a fent említett jelentést fogadta el, hanem egy jogalkotási állásfoglalást is, mely értelmében szigorítanák az ideiglenes határellenőrzésre vonatkozó szabályokat. Így azokat csak két hónapra lehetne bevezetni a jelenlegi hat hónap helyett, a meghosszabbításra pedig nem 2, hanem csak 1 évre lenne lehetőség. A migrációt ráadásul kivennék a közrendet, vagy belső biztonságot fenyegető veszélyek köréből. A tagállamoknak a határellenőrzéssel szemben előnyben kellene részesíteniük az alternatív megoldásokat, például a saját területen történő intenzívebb rendőrségi ellenőrzést. A javaslatból az a szándék rajzolódik ki, hogy az ideiglenes határellenőrzések valóban csak ideiglenesek legyenek, és azokat csak kivételes körülmények között, a legvégső esetben alkalmazzák a tagállamok. Az állásfoglalás szövege ITT elolvasható.
Egy biztos: az ideiglenes határellenőrzések alkalmazásának jelenlegi gyakorlata nem erősíti a tagállamok közötti szolidaritást – mint az Európai Unió kiemelt célját. Akár az uniós joggal való visszaélésnek is tekinthető, hogy változatlan tényállás – sőt enyhülő migrációs nyomás – mellett az intézkedés bevezetésének új jogalapot keresnek az azt alkalmazó tagállamok. Az uniós jog ezen kiskapuit szükséges lenne bezárni, és ezzel biztosítani, hogy a joggal visszaélő tagállomok ismét lehetővé tegyék a szabad határátlépést az egységes Európa határain belül.
