A bíróvá válás és a bírói életpálya része a folyamatos felkészülés és tanulás. E célokat segíti az Európai Unió Bíróságára és az Európai Jogi Akadémiára szóló elnöki ösztöndíj is, amely 2018-ban Werbőczy Mundus elnevezéssel újult meg. A három pilléren álló program lehetőséget nyújt a bírósági fogalmazók és titkárok számára, hogy nemzetközi szakmai tapasztalatokra is szert tegyenek.
A Werbőczy Ösztöndíj Program három pillére a Werbőczy Universitas, a Werbőczy Lingua és a Werbőczy Mundus. A Werbőczy Universitas a bírák számára nyújt támogatást egyes szakjogász végzettségek megszerzéséhez. A Werbőczy Lingua célja, hogy közvetítse a nemzetközi eredményeket a hazai igazságszolgáltatás felé, nemzetközi színtéren kommunikálja a magyar igazságszolgáltatás eredményeit, valamint fejlessze az ehhez szükséges szakmai nyelvtudást. Míg a Werbőczy Mundus az Európai Unió Bíróságára és az Európai Jogi Akadémiára szóló elnöki ösztöndíj programot foglalja magába.
A Luxemburgban és a németországi Trier-ben tölthető gyakornoki pozíciók kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kiutazók megismerjék a fogadó intézmények nemzetközi munkakörnyezetét, jó gyakorlataikat és elmélyítsék európai jogi ismereteiket. A külföldi munkavégzés emellett fejleszti a résztvevők nyelvtudását és nem utolsó sorban egy életre szóló élményt is jelent.
A program eredménye emellett a tapasztalatok megosztása is. Az OBH Elnöke ezért rendszeresen – így március 7-én is – fogadja a hazaérkező és kiutazó ösztöndíjasokat. A találkozón a hazautazó ösztöndíjasok megosztják élményeiket, tapasztalataikat a kiutazásra készülő kollégákkal.
Tudta-e? – Már Werbőczy is megfogalmazta a bírókkal szembeni követelményeket
Werbőczy István a Hármaskönyv Előbeszédében értekezik a bíróról és a vele szemben támasztott elvárásokról. Werbőczy szerint a bíró az a személy, aki a törvényt a köz javára alkalmazza. A bírót (iudex) a „jog kimondójának” nevezi, aki a jog szerint bíráskodik és igazságot szolgáltat a népnek.
Werbőczy szerint a bíró általi ítélkezésnek igazságosnak kell lennie. Az igazságosság az arra való hajlandóságból, a bíró hatalmából, joghatóságából, és a józan ész alapján megfontolt döntéséből fakad.
Werbőczy szerint bírónak a tisztsége ellátásához mindenekelőtt joghatósággal (jurisdictio) kell rendelkeznie. A bíró joghatóságát kinevezésével és az eskü letételével nyerte el, az eskü által lett a bíró „meghiteltetett”. A bírói eskü gyökerei a 15. századig, Zsigmond király 1435. évi II. dekrétumáig nyúlnak vissza.
A joghatóság és az eskü mellett az elfogulatlanság a harmadik fontos kellék. Az elfogulatlanság jegyében a bírónak kerülnie kell, hogy félelemből, nyereségvágyból, szeretetből vagy gyűlöletből ítélkezzen.
A bíró kötelessége az igazság kiderítése és az, hogy legjobb tudása és lelkiismerete szerint, az elé tárt bizonyítékok alapján döntsön.
Werbőczy így ír a bíróról:
„…az emberek (a mint Aristoteles mondja), a bíróhoz mint valamely élő igazsághoz folyamodnak.”
„… mindent éretten megvizsgáljon; az ítélethozásban se legyen meggondolatlan és hirtelenkedő; különben az ő elhamarkodott akaratát az igazság mostoha anyjának mondják.”
“Az egyik peres félnek ne kedvezzen inkább, mint a másiknak; ne legyen személyválogató, és másnak a nyomorúságát úgy tekintse, mint a magáét.”
„Ment legyen a lelki szenvedélyektől, hogy könyörgés, gyűlölség vagy szeretet ne vezérelje.”
„A bíró az ítélethozásban ne legyen sem túlságosan kegyetlen, se szerfölött kegyelmes; hanem csak igazságos.”
„… minden ítélésben az irgalom és az erő, vagyis az igazság van egybekapcsolva. Ezeknek egyességében áll a méltányosság.”
